PK BH 1992/761
PK BH 1992/761
1992.12.01.
Nincs akadálya annak, hogy a felelősségbiztosítás alapján kártérítésre köteles biztosító és a károsult a kár megtérítésének módjára irányadó szabályoktól eltérő megállapodást kössenek. Az ilyen szerződés módosítására és megszüntetésére az általános szabályok az irányadók (Ptk. 559. § (1) bek. 198. § (1) bek., 205. § (1) bek. 355. § (1) bek.].
A felperes felesége gépjármű baleset következtében meghalt, leánya pedig maradandóan megsérült. A felperes a károkozó felelősségbiztosítása alapján helytálló biztosítóval szóban megállapodott abban, hogy újabb házasságkötéséig ún. „özvegyi járadékot” folyósítanak a részére. Az alperes jogelődje a szóbeli megállapodás visszaigazolásaként levelében értesítette a felperest, hogy 1984. július 19-től kezdődően havi 4840 forint özvegyi járadékot állapítottak meg a részére, amely évi 2%-kal emelkedik és a felperes esetleges újabb házasságkötésével megszűnik. Egyben intézkedett az 1984. július 19-től lejárt 85 900 forint járadék kifizetése iránt is. A felperes a járadék összegét elfogadta, és azt folyamatosan átvette az alperestől.
Az alperes 1989. június 30-ig fizette - az akkor már havi 6148 forint összegű - járadékot, július 1-jétől azonban megszüntette azt arra hivatkozással, hogy a felperes állapotában bekövetkezett kedvező változás folytán a járadékra való jogosultsága már nem áll fenn.
A felperes módosított keresetében a szerződés teljesítésére, vagyis a járadék 1989. július 1-jétől történő további folyósítására kérte az alperes kötelezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest a járadék további folyósítására és a lejárt járadék egyösszegű megfizetésére.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperesnek jogszabályban előírt kártérítési felelőssége van. Erre a felek szerződést nem köthetnek, csak a kárrendezés módjában, összegében állapodhatnak meg. Mivel a felek között nem volt szerződés, a felperes szerződés teljesítésére irányuló kereseti kérelme alaptalan, más jogcímen pedig nem érvényesített igényt a perben. Ezért a másodfokú bíróság a kártérítés jogalapjával és összegszerűségével nem foglalkozott.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Téves a másodfokú bíróságnak az a jogi okfejtése, amely szerint a felek nem köthetnek szerződést, a biztosítót jogszabály alapján terhelő kártérítési felelősség körében. A felek ilyen esetben sem zárhatók el attól, hogy egymással szerződést kössenek, akár a jogszabálytól eltérő, de abba nem ütköző tartalommal. Az adott esetben a felek az alperest jogszabály alapján megillető kártérítési felelősség alapján a kárrendezés módjában és összegében állapodtak meg. E körben tehát szerződést kötöttek [Ptk. 205. § (1) bek.]. A szerződésben vállalt kötelezettség teljesítését az alperes utóbb nem tagadhatja meg egyoldalúan a körülmények lényeges megváltozására hivatkozással. A szerződést a Ptk. 319. §-ának (1) bekezdése értelmében csak közös megegyezéssel szüntethették volna meg, vagy bonthatták volna fel. Erre figyelemmel a felperes a szerződés teljesítését a Ptk. 198. §-ának (1) bekezdése értelmében alappal kérte. Az előadottakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. (P. törv. III. 20 093/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás