PK BH 1992/766
PK BH 1992/766
1992.12.01.
Az elhelyezkedési nehézségek értékelése a nagykorú gyermek tartásdíj iránti igényének elbírálásánál [Csjt. 60. (2) bek.; 1991. évi IV. tv. 32. §; XXIX. sz. PED].
A peres felek házasságát a bíróság jogerős ítéletével felbontotta. A felek a házasságukból 1972. március 23-án született László és az 1975. május 21-én született Károly nevű gyermekeik elhelyezése, tartása és egyéb járulékos kérdésekben bírói egyezséget kötöttek: a gyermekek az alperes gondozásában maradtak, a felperes pedig gyermektartásdíj megfizetését vállalta. A László nevű gyermek 1990 júniusában, a Vízügyi Szakközépiskolában sikeres érettségi vizsgát tett, majd folyamatosan tovább tanult, és 1991. június hónapban, ugyanebben a középiskolában megszerezte a technikusi szakképzettséget. Ezt követően nem kísérelte meg, hogy szakképzettsége szerinti munkakörben elhelyezkedjék, hanem 1991 júliusában felvételt nyert a Baross Gábor Szakmunkásképző Intézetbe, ahol nappali tagozaton autószerelő tanulóként újabb tanulmányokat folytat, s havi 270 forint ösztöndíjban részesül.
A felperes 1991. július 23-án benyújtott keresetében a László nevű gyermekével szemben fennálló gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége 1991. augusztus 1. napjától kezdődő megszüntetését kérte. Keresete jogalapját abban jelölte meg, hogy a gyermek nagykorú, középfokú végzettséggel rendelkezik, amellyel köteles elhelyezkedni, munkát vállalni, további kétéves tanulmányi idővel járó -, vagyis jövedelmet biztosító szakmunkás-bizonyítvány megszerzését pedig ő már nem köteles anyagilag támogatni. Arra is hivatkozott, hogy a gyermek a tartásra érdemtelen, mert 8 éve nem tartja vele a kapcsolatot.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a gyermek biztosabb elhelyezkedése érdekében döntött a továbbtanulás mellett, ami a saját anyagi erejét is megterheli. A nagyarányú munkanélküliség mellett a gyermek érdeke azt kívánja meg, hogy a vízgazdálkodási technikusi szakképzettségen túl olyan szakképzettséget is szerezzen, amely képesítéssel könnyebben tud munkaviszonyt létesíteni. Az eljárás alatt hat munkahely igazolását csatolta annak bizonyítására, hogy a gyermek szakképzettsége szerinti munkakör 1991. október hónapban nem áll rendelkezésre.
A munkaügyi központ a bíróság megkeresésére adott válaszában közölte, hogy települési és vízgazdálkodási szakon végzett technikusoknak - a kirendeltségnél nyilvántartott munkaerőigények alapján - szakképzettségüknek megfelelő munkahelyet nem tud ajánlani.
A peres felek az ezt követően tartott tárgyaláson egyezséget kötöttek, amelyben megállapodtak abban, hogy a felperesnek a László nevű gyermek vonatkozásában fennálló gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége 1991. augusztus 1. napjától kezdődően megszűnik, a felperes által 1991. augusztus 1-től 1991. december 31-ig kifizetett 11 000 forint gyermektartásdíjat pedig a Károly nevű gyermek tartásdíjába beszámítanak oly módon, hogy a Károlyt illető gyermektartásdíj 11 hónapon át - 1992. január 1-jétől 1992. november 30-ig havi 1000 forinttal csökken.
A városi bíróság végzésével az egyezséget jóváhagyta. A felek a végzés elleni fellebbezési jogukról lemondtak, a végzés ezért nyomban jogerőre emelkedett.
A városi bíróság egyezséget jóváhagyó végzése ellen emelt törvényességi óvás indokolása szerint a Csjt. 60. §-ának (2) bekezdése értelmében tartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha erre szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul. A szükséges tanulmányok körébe tartozik az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges tanulmányok végzése. A felek László nevű gyermeke a peradatok szerint a vízgazdálkodási technikusi oklevél birtokában, lakókörnyezetében szakképzettségének megfelelő munkaviszonyt nem tud létesíteni, az autószerelő szakmunkás-bizonyítvány megszerzése ezért életpályára előkészítő tanulmányként értékelendő. Nincs tehát jelentősége annak, hogy a gyermek a szakközépiskola befejezését követően azonnal nem keresett végzettsége szerinti munkahelyet. A gyermeket egyébként a szakképzettsége megszerzését követően a választott életpályára előkészítő szakmunkásképző intézetbe felvették, a tartásra kötelezett felperes ezért nem hivatkozhat arra, hogy a nagykorúságát elért gyermek még akkor is köteles munkát vállalni, ha a szakképzettségénél alacsonyabb munkakörben tud munkaviszonyt létesíteni. A gyermek érdekeinek védelme és a társadalmi érdek egyaránt megkívánja, hogy a gyermek minél magasabb képzettséget szerezzen, s az, aki korábbi tanulmányai eredményeként arra alkalmasnak bizonyul, további végzettséget megszerezzen. Az adott esetben a tanult szakmában rendelkezésre álló elhelyezkedési lehetőségek korlátozott volta miatt a továbbtanulás bármely formája szükséges tanulmánynak tekinthető, és ebből következően tartási jogosultságot eredményezhet.
A Csjt 69/A. §-ának (1) bekezdése szerint a szülő csak a kiskorú gyermekét köteles saját szükséges tartásának rovására eltartani. A szülő a szükséges tanulmányait folytató munkaképes gyermeket akkor köteles eltartani, ha ezáltal a saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását nem veszélyezteti. Az óvás értelmében a bíróság nem folytatott le bizonyítást a felperes anyagi teherbíró képességére. A felperes kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyainak, családi és személyes körülményeinek mérlegelésével kell elbírálni, hogy az adott esetben a nagykorú munkaképes továbbtanuló gyermek részére a felperes tartásdíj fizetésére milyen, esetleg a korábbi kötelezettségénél kisebb mértékben képes. További szempontként kell értékelni, hogy a másik szülőtől mennyiben várható el hozzájárulása a továbbtanulás költségeinek fedezéséhez, figyelemmel a továbbtanuló gyermek indokolt szükségletére is. E körülmények tisztázása nélkül megalapozottan nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperes a nagykorú gyermek tartásához köteles-e és milyen mértékben hozzájárulni.
Az óvás végül kifejti, hogy a gyermektartásdíjra a gyermek jogosult, nem pedig az a szülő, akinek háztartásában a gyermek él. A felek Károly nevű gyermekének tartásdíjába a László nevű gyermek javára már teljesített és felélt gyermektartásdíjat nem lehet beszámítani.
A törvényességi óvás a László javára túlfizetett tartásdíjnak a Károlyt illető tartásdíjba való beszámíthatóságának kizártsága tárgyában alapos, egyébként alaptalan.
A beszámítással kapcsolatban az óvás helyesen mutat rá arra, hogy a gyermektartásdíj jogosultja a gyermek. Az alapul szolgáló ügyben a László javára túlfizetett tartásdíj visszakövetelését a Ptk. 362. §-a kizárja. Erre, valamint arra figyelemmel, hogy a felperes tartási kötelezettsége Károllyal szemben változatlanul fennáll, és az ö vonatkozásában túlfizetés nem történt, a felperesnek a Ptk. 296. §-ának bekezdése szerint beszámítható követelése nincs. A gyermeket gondozó alperes a tartásdíjaknak csak vagyonkezelője, nem jogosultja, így a Csjt. 69/C. §-a szerint gyermekenként megítélt tartásdíjat a megítélt mértéknek megfelelően, arányosan kell a gyermekek tartására fordítania. Ebből következik, hogy a Ptk. 297. §-ának (1) bekezdése értelmében a László után túlfizetett tartásdíj az abból nem részesedett Károly jogszabályban biztosított tartási jogosultságát, illetve annak mértékét nem csorbíthatja, a túlfizetésnek az ő terhére történő beszámítása tehát törvénysértő.
A beszámításra vonatkozó jogerős rendelkezés hatályon kívül helyezésével a felek közti elszámolás további bizonyítást igényel, ezért a Legfelsőbb Bíróság a fenti rendelkezéseknek a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Csjt. 60. §-ának (1) bekezdése értelmében rokonaival szemben a jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudja, és tartásra kötelezhető házastársa nincs. Az idézett (2) bekezdése szerint pedig tartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha erre szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul. A munkaképes nagykorú gyermek tartási jogosultságát - egyéb feltételek fennállása esetén - az a társadalmi elvárás teszi indokolttá, hogy a család szétesésében vétlen gyermek az életpályára való felkészülés során ne kerüljön anyagilag lényegesen hátrányosabb helyzetbe, mint az együtt élő családban élő gyermek. Azt általános jogelvek szerint azonban a kivételes rendelkezések kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. A Csjt. 60. §-a (2) bekezdésének megfelelő egységes ítélkezési gyakorlat kialakítása érdekében a Legfelsőbb Bíróság a XXIX. számú Polgári Elvi Döntésében részletezi azokat a szempontokat, amelyeket a tartásra való jogosultság megállapításánál figyelembe kell venni. Eszerint a szükséges tanulmányok folytatásán általában az életpályára előkészítő szaktanfolyamnak, főiskolai és egyetemi tanulmányoknak a végzését kell érteni. A perbeli esetben a felperes a László nevű gyermek részére a szakközépiskola elvégzése után a gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége további teljesítésénél a technikusi oklevél megszerzését is lehetővé tette, a gyermek tehát megfelelő szakképesítést szerzett, s ezzel e felperes a jogszabály szerint őt terhelő kötelezettségét teljesítette.
A peres adatok szerint a gyermek a szakképesítésének megfelelő munkakörben való elhelyezkedés megkísérlése előtt jelentkezett, és nyert felvételt, egy alacsonyabb képesítést nyújtó szakmunkásképző intézetbe, amely ugyancsak megfelelően hasznosítható szakma megszerzését teszi lehetővé, ez azonban az elvi döntés helyes értelmezése szerint a már megszerzett képzettség mellett nem tekinthető olyan szükséges tanulmánynak, amely a Csjt. 60. §-ának (2) bekezdésén alapuló tartási teherként - önkéntes vállalás hiányában - a felperesre hárítható. Ez alól kivételt csak olyan esetekben lehet megállapítani, amikor a nagykorú gyermek a megszerzett szakképesítés szerinti munkakör ellátására önhibáján kívül (pl. egészségi okból) nem képes.
Az alperes a perben azzal is védekezett, hogy a gyermek képesítésének megfelelő elhelyezkedési lehetőség a lakókörnyezetében nincs, önmaga eltartására ezért nem képes. Az erről kiállított okiratok azonban a munkavállalásra irányuló kísérletet arra az időre igazolják, amikor a gyermek már az új iskolatípusban tanulmányokat folytatott. Az ítélkezési gyakorlat ez idő szerint nem hagyhatja figyelmen kívül a növekvő munkanélküliséget és annak hatásait. Körültekintően kell azonban vizsgálni, hogy ha a gyermek a szülő anyagi hozzájárulásával megszerezte az általa választott szakképesítést, tőle elvárhatóan megtette-e azokat az intézkedéseket, melyek ennek alapján az önálló életvitel lehetőségét részére biztosítják.
Az adott ügyben az alperesnek az elhelyezkedés lehetetlenségére való hivatkozása akkor is kétségeket támasztana, ha a gyermek kellő időben, vagyis technikusi oklevelének megszerzése után nyomban megkísérelte volna a szakképesítésének megfelelő munkakörben való elhelyezkedést, és az eredménytelen lett volna. A gyermek azonban az autószerelő szakmunkásképző intézetbe való felvétele előtt nem merítette ki az 1991. évi IV. törvény 32. §-ában foglalt azokat a lehetőségeket, amelyek a pályakezdők munkanélküli-segélyével kapcsolatos állami támogatás igénybevételére vonatkoznak. Figyelemmel arra, hogy az állami támogatás megfelelő igénybevétele a szülőt a nagykorú gyermekkel szemben terhelő tartási követelést megelőzi, ezért az alperes a felperessel szemben a László nevű gyermeket illető tartásdíjra kellő alappal nem tarthatott igényt.
A kifejtetteken túlmenően a Legfelsőbb Bíróság értékelési körébe vonta azt is, hogy a felek a jogvitájukat a perben feltárt - az óvásban is megjelölt - körülmények és bizonyítékok ismeretében egyezséggel rendezték. Az egyezséget jóváhagyó végzés a kifejtettek értelmében nem volt megalapozatlan vagy törvénysértő, s a felek méltányos érdekeit sem sértette, ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást, a tartásdíj megszüntetését támadó részében a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján elutasította. (P. törv. II. 20 557/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás