PK BH 1992/769
PK BH 1992/769
1992.12.01.
A közös tulajdon megszüntetése iránti perekben a perköltség megállapításánál vizsgálandó szempontok [PK 10. sz. IV/g pontja].
Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy a felek házastársi közös vagyonához tartozó ingatlan tulajdonjoga - az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett egyenlő hányadoktól eltérően, különvagyoni többletráfordítására tekintettel - 52/100 részben a felperest, 48/100 részben az alperest illeti meg. Egyben elrendelte a közös tulajdon árverési értékesítés útján való megszüntetését, kimondva, hogy a vételár - melynek legkisebb összege 6 000 000 forint - a fenti tulajdoni hányadok arányában oszlik meg a tulajdonostársak között, és részletesen rögzítve az árverés további feltételeit. Kötelezte az alperest, hogy 60 napon belül 76 402 forintot fizessen meg a felperesnek a közös tartozásokból rá eső rész címén. Az elsőfokú bíróság a feljegyzett kereseti illetéket a felek között egyenlő arányban megosztotta, és az alperest a felperes javára 85 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezése ellen az alperes fellebbezett. Kérte annak megváltoztatását akként, hogy mindkét fél maga viselje a perrel felmerült költségeit.
A felperes ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
Az alperesnek a perköltség tekintetében előterjesztett fellebbezése alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság PK 10. számú állásfoglalása IV/g pontjában foglaltak szerint a közöstulajdon-megszüntetési perekben - amennyiben a közösség megszüntetésre kerül - a perköltség viselésének általános szabálya az, hogy a készkiadások megosztása mellett mindegyik fél viseli a saját költségeit. Az ettől való eltérés akkor indokolt, ha arra a felek magatartása okot ad. Ez utóbbi körben értékelni kell a feleknek mind a pert megelőzően, mind a per során tanúsított magatartását.
Az adott esetben a kerületi bíróságon megindított bontóperben a bíróság az ítéletében tényként állapította meg, hogy a házasság az alperesnek a felperessel és gyermekeivel szemben tanúsított rendkívül brutális, durva magatartása miatt romlott meg, amelynek hatására a felperes a két gyermekkel kénytelen volt elköltözni a perbeli ingatlanból. A másodfokú bíróság ennek ellenére - egyebek mellett - azért látott lehetőséget a lakáshasználat megosztására, mivel az - a feleknek a lakás értékesítésére vonatkozó szándéka miatt - „átmeneti jellegűnek” mutatkozott.
Ilyen előzmények után az ingatlanban bent lakó alperes sem a jelen per megindítása előtt, sem a per során nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a jogvita minél előbb rendezhető legyen, és a közös tulajdon megszüntetésre kerüljön. A másodfokú eljárás során - a fellebbezésében foglaltak ellenére - nem igazolta, hogy a pert megelőzően a jogvita békés rendezése céljából a felperes jogi képviselőjének előremutató javaslatokat tett, és azt sem, hogy a per során az értékesítés érdekében aktívan eljárt. Ezzel szemben a periratokból éppen az tűnik ki, hogy a 1988. december 12-én megindult per elsősorban az alperes passzív, elzárkózó magatartása miatt húzódott csaknem három és fél évig: a per kezdetén az alperes a felperes tulajdoni igényét vitatta, és annak az első fokú ítéletben megállapított mértékét csak a későbbiekben ismerte el, az eljárás szünetelésének tartama alatt az ingatlant megtekinteni szándékozó, vevőként jelentkező személyeket, továbbá a felperest a lakásba nem engedte be, az 1990. június 6-i és szeptember 14-i tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, a bíróság felhívása ellenére nyilatkozatot nem tett, és ezáltal a per befejezését is késleltette.
A kifejtettekre tekintettel nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az első fokú eljárásban - a per kezdeti szakaszát kivéve - jogi képviselő nélkül eljáró alperest a felperes ügyvédi képviseletével felmerült költség egy részének (a felperes tulajdoni hányadának értéke alapján 3 120 000 forint perértéket alapul véve kb. a felének) megfizetésére kötelezte, figyelembe véve az alperesnek 76 402 forint pénzbeli marasztalás tekintetében fennálló pervesztességét is.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését - a fentiekben kiegészített indokokkal - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta, és a sikertelenül fellebbező alperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes fellebbezési eljárási költségének (ügyvédi díj) viselésére. (Legf. Bír. Pf. II. 20 234/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás