GK BH 1992/774
GK BH 1992/774
1992.12.01.
A külkereskedelmi bizományos szakvállalat kártérítési felelősséggel tartozik a megbízójának, ha nem tájékoztatja arról, hogy a biztosítótársaságok importárfolyam-biztosítási szerződést nem kötnek, hanem ehelyett ún. terminüzlettel kívánják az árfolyam-ingadozás hatásait kivédeni [Ptk. 227. § (2) bek., 239. § (2) bek., 479. § (3) bek., 531. § (2) bek.; 32/1967. (IX. 28.) Korm. r. 13. § (1) bek., 25. §, 47. § (4) bek.].
A felek 1988. október 21-én importbizományi szerződést kötöttek 695 000 USA-dollár értékű áru behozatalára. A szerződés 3. sz. mellékletében az alperes megbízta a felperest, hogy az importálandó áru devizaértékére árfolyam-biztosítást kössön a biztosítónál. E kikötés alapján viszont a felperes 1988. október 28-án 695 000 USA-dollárra határidős deviza-adásvételi üzletet - ún. terminüzletet - kötött a Magyar Nemzeti Bankkal 90 nap futamidőre, 1989. január 25. lejárattal 5326,66 Ft/100 USA-dollár egységárfolyamon 37 020 287 Ft össz-ellenértékben. A szerződés alapján beérkezett áruk ellenértékét 1988. december 27-én a felperes 5258,95 Ft/100 USA-dollár árfolyamon elszámolta az alperessel szemben, 36 549 692 Ft összértékben. A külföldi eladó az okmányokat 1989. január 16-án küldte meg a banknak. Az okmányok alapján a bank 1989. január 27-én utalta át a deviza-ellenértéket a külföldi eladónak, és elszámolt felperessel.
A felperes a bankkal történt elszámolásra hivatkozva 727 039 Ft devizaárfolyam-különbözet és ennek 1989. április 1-jétől a kifizetésig járó évi 20%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a bank a külföldi félnek 1989. január 27-én teljesített, és ugyanazon a napon - a napi árfolyamon - számolva 37 276 731 Ft-tal terhelte meg a felperes számláját. Az alperes által már átutalt összeg és a bank terhelési összeg különbözete (37 276 731 Ft - 36 549 692 = 727 039 Ft) mint árfolyam-különbözet képezi a kereseti követelését. A szerződés 3. sz. mellékletével kapcsolatban előadta, hogy importüzletekre árfolyam-biztosítás nem köthető, ilyen megbízás esetén automatikusan terminüzlet megkötésére kerül sor. Ezen kötelezettségének eleget tett. A külkereskedelmi szerződésben fizetési módként a visszavonhatatlan hitellevelet kötötték ki, a külföldi cég azonban a fizetéshez szükséges okmányokat csak január 16-án küldte meg. A bank a terminüzletet 1989. január 25-én elszámolta. Az ebből eredő 21 753 Ft árfolyamnyereséget az alperesnek átutalta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a szerződés 3. sz. melléklete alapján a felperes vállalta, hogy árfolyam-biztosítási szerződést köt a biztosítóval. Ennek a kötelezettségének nem tett eleget. Nem fogadta el a felperesnek azt az érvelését, hogy árfolyam-biztosítási szerződés importügyletekre nem köthető, mert amennyiben ez így van, ezt a felperesnek akkor is tudnia kellett, amikor a szerződést megkötötte. A felperes, mint szakvállalat e tekintetben nem lehetett tévedésben. Sőt a felperes tévesztette meg az alperest, amikor a 3. sz. mellékletben írt megbízást elfogadta, és nem adott megfelelő tájékoztatást. Sérelmezte a felperes által kötött terminüzletben meghatározott futamidő tartamát is.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes a bizományostól elvárható gondossággal járt el. A futamidő megválasztása is kedvező volt az alperes javára. A futamidő 2 napos túllépése pedig azzal függ össze, hogy a külföldi eladó a fizetéshez szükséges okmányokat csak 1989. január 16-án nyújtotta be.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, az első fokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. A fellebbezésben az árfolyam-biztosítási szerződés megkötésének az elmulasztásán kívül arra is utalt, hogy a bank is késedelmesen egyenlítette ki a külföldi fél számláját. A külföldi fél számlájának benyújtása olyan időben történt, hogy a szokásos 6-8 nap átfutási idő figyelembevételével az a futamidőn belül teljesíthető volt. A bankkal a felperes állt jogviszonyban, ezért a bank késedelmes intézkedése következményeit a felperes nem háríthatja át az alperesre. Az alperes a fellebbezési tárgyaláson a fellebbezését azzal egészítette ki, hogy a perbeli belsőégésű motorokat nem a saját részére, hanem a Sz.-i Mgtsz (a továbbiakban: Tsz) megrendelésére importálta, a felperes közreműködésével. A Tsz-szel kötött szerződésben az árat is kikötötték a bizományi szerződésben meghatározott dollárár és a rá rakodó költségek figyelembevételével. E szerződés megkötésekor a devizaárfolyam-változásból eredő kockázatot azért nem kalkulálták, mert a bizományi szerződésben erre nézve a felperes vállalta a biztosítási szerződés megkötését. A felperes nem közölte vele, hogy importáru esetén ilyen szerződés nem köthető. Ezáltal a felperes őt megtévesztette, s az ebből eredő kárát - amely a devizaárfolyam-változásból eredő különbözetből adódott - a felperes köteles megtéríteni. Így az összegében a felperesi követeléssel azonos.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az eddig megállapított tényállás az ügy megnyugtató eldöntéséhez nem elegendő. A fellebbezés folytán azt kellett vizsgálni, hogy a felperest a külkereskedelmi szerződés lebonyolítása terén terheli-e ügyviteli mulasztás, továbbá hogy a terminüzlet milyen kapcsolatban áll a külkereskedelmi szerződéssel, annak teljesítésével, valamint azt, hogy az importárfolyam-biztosítási szerződés megkötésében bízva az alperest érte-e kár.
A felek az importbizományi szerződést 1988-ban kötötték meg, ezért a vita elbírálásánál még alkalmazandók az 54/1978. (XII. 7.) MT rendelettel módosított 32/1967. (IX. 28.) Korm. rendelet* (a továbbiakban: rendelet) szabályai. E rendelet 13. §-ának (1) bekezdése alapján az a kötelezettség terhelte a felperest, hogy díjazás ellenében a saját nevében, a megbízásban foglalt feltételekkel a megbízó javára külkereskedelmi szerződést kössön, és ennek teljesítése érdekében a szakvállalattól elvárható gondossággal járjon el. Mivel a bizományos a külkereskedelmi szerződést a saját nevében köti meg a megbízó javára és számlája terhére (13. §), ezért a megbízó - jelen perben az alperes - mindaddig köteles a bizományossal szemben helytállni (25. §), amíg a konkrét ügylet banki elszámolása nem történik meg. Az elszámolásig a devizaárfolyam kockázatát, annak előnyét és hátrányát - a rendelet 47. §-ának (4) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 531. §-ának (2) és 479. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat is figyelembe véve - a megbízó viseli, kivéve, ha a bizományos ügyvitel mulasztása (rendelet 21. és 23. §-ai) miatt vagy azzal összefüggésben keletkezett a többletköltség.
A perbeli külkereskedelmi szerződésben a szerződő felek fizetési módként a visszavonhatatlan akkreditívet kötötték ki. A külföldi cégtől az áru 1988. decemberben megérkezett, az ellenértéknek a banki átutalásához szükséges okmányokat pedig a külföldi eladó 1989. január 16-án megküldte a Külkereskedelmi Banknak, amely a külföldi partner részére január 27-én teljesített. Ilyen peradatok alapján - a külkereskedelmi és a banki gyakorlatot figyelembe véve - megállapítható, hogy a külföldi fél az ellenérték átutalásához szükséges okmányokat kellő időben megküldte, és a bank sem késlekedett annak átutalásával. Ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a külkereskedelmi szerződés lebonyolítása terén a felperest ügyviteli mulasztás nem terheli.
Az alperesnek a terminüzlet és a külkereskedelmi szerződés összefüggésével kapcsolatos álláspontját a másodfokú bíróság nem fogadta el. A deviza terminüzlet ugyanis - a Magyar Nemzeti Banknak a peres iratokhoz csatolt tájékoztatójából megállapíthatóan - nem más, mint olyan spekulatív határidős szerződés a vállalat és a bank között, amelyben a bank meghatározott összegű devizát ad el vagy vesz az üzletkötés napján kikötött árfolyam alkalmazásával későbbi időpontban történő teljesítésre, függetlenül a szerződéskötés feltételeként követelt devizamozgástól. A határidős üzlet az árfolyam előre kalkulálhatóságát jelenti, megfelelő spekuláció esetén az árfolyamkockázat bizonyos fokú kivédésével járhat - mint a perbeli esetben is 21 753 Ft erejéig -, kimenetele azonban végső soron bizonytalan. Így a terminüzlet valójában - azon kívül, hogy szerződéskötéskor előfeltétel egy megkötött külkereskedelmi szerződés - teljesen független a külkereskedelmi szerződéstől, mert a futamidő végén - akár volt devizamozgás, akár nem - az elszámolásra kerül, az elszámolás napján érvényes árfolyamon. Ennek alapján állapítják meg az üzletkötés napján kikötött devizaárfolyamhoz képest, hogy a terminüzlet melyik fél (bank vagy vállalat) részére volt kedvező.
A külkereskedelmi szerződés és a terminüzlet elszámolása egymástól független. A külkereskedelmi szerződés banki elszámolásánál - függetlenül attól, hogy kötöttek-e terminüzletet - mindig az ellenértéknek a külföldi fél részére történő átutalás napján érvényes devizaárfolyam az irányadó. A bizományi szerződés elszámolása szempontjából tehát nincsen jelentősége annak, hogy a perbeli külkereskedelmi szerződés alapján az ellenértéket a terminüzletben kikötött futamidő alatt vagy azt követően utalta át a bank.
Az alperes a fellebbezésében helyesen utalt arra, hogy a felperes az importbizományi szerződés megkötésekor arra is vállalkozott, hogy a biztosítóval árfolyam-biztosítási szerződést köt. A felperes ezzel a szerződési kikötéssel lehetetlen szolgáltatásra vállalkozott, mert a Hungária Biztosító Rt. közléséből megállapítható, hogy az 1988. évben importárfolyam-biztosítási szerződés megkötésére nem volt lehetőség. Ezért az importbizományi szerződés a 3. sz. mellékletben vállalt felperesi szolgáltatás tekintetében a Ptk. 227. §-ának (2) bekezdése alapján figyelemmel a 239. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra - érvénytelen.
A felperesnek, mint szakvállalatnak tudnia kellett, hogy importárfolyam-biztosítási szerződés a biztosítóval nem köthető. Ha nem tudta a szerződés megkötésekor, ezt megtudhatta volna, ha a szerződésből eredő kötelezettség vállalása folytán megkísérli az importárfolyam-biztosítási szerződést megkötni a biztosítóval. Legkésőbb ekkor fel kellett volna hívni az alperes figyelmét, hogy ilyen szerződés megkötésére nincs lehetőség. A felperes ezt elmulasztotta, ezért az alperes - kellő alappal - bízhatott abban, hogy az árfolyamváltozásból eredő kára a biztosítóintézettől megtérül. Lényegében az alperes a kártérítési igényét erre alapozta.
Az elsőfokú bíróság - erre irányuló egyértelmű, határozott alperesi kérelem hiányában - nem vizsgálta, hogy a felperes ezzel a felróható magatartásával okozott-e kárt az alperesnek. Ennek vizsgálata további széles körű bizonyítást igényel, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban kötelezni kell az alperest azoknak a szerződéseknek a becsatolására, amelyekben a perbeli importárut a vevőnek (Tsz-nek) eladta, és ebből meg kell állapítani, hogy az árfolyamkockázat viseléséről rendelkeztek-e, azt az alperes a vevőre áthárította-e. A vevőkkel kötött szerződéseket egybe kell vetni a felperes és az alperes között készült végelszámolással (amelyet a felperes köteles becsatolni), és ennek alapján kell vizsgálni - szükség esetén szakértő bevonásával -, hogy az alperes által a vevőkkel szemben alkalmazott eladási ár folytán az alperest milyen összegű kár érte. E körben kell vizsgálni azt is, hogy amennyiben importárfolyam-biztosítási szerződés kötésére lehetőség lett volna, ezzel kapcsolatban az alperesnek milyen költsége merült volna fel. Ennek megállapításához célszerű az exportárfolyam-biztosítási szerződésnél felszámítható biztosítási díjból kiindulni. Erről a Hungária Biztosító Rt.-től kell a szükséges tájékoztatást beszerezni. (Legf. Bír. Gf. I. 31 782/1991. sz.)
* A 32/1967. (IX. 28.) Korm. r.-et a 88/1990. (IV. 30.) MT r. hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás