GK BH 1992/776
GK BH 1992/776
1992.12.01.
Lízingszerződés esetén a kölcsönszerződésekre irányadó felmondási szabályok nem alkalmazhatók [Ptk. 319. § (2) bek., 321. § (1) bek., 525. § (1) bek. d) pont].
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperesnek 22 714 371 Ft lízingdíj és áfa, ezen összeg után 1990. április hó 20. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamat, valamint perköltség megfizetésére irányuló kereseti kérelmét. Ítéletét azzal indokolta, hogy a felek lízingszerződést kötöttek, melynek alapján az 1989. IV. negyedévre eső lízingdíjat 1990. január 8-ig kellett volna az I. r. alperesnek megfizetnie, a fizetéssel azonban késedelembe esett: tartozását a felperes bankszámláján csak 1990. március 1-jén írták jóvá. A felperes 1990. április 13-i levelében felmondó nyilatkozatot tett az adós vagyoni helyzetének romlására hivatkozással, és kérte a hátralékos lízingdíj egyösszegű megfizetését, amelynek azonban az alperesek nem tettek eleget.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes keresete nem alapos. A perbeli szerződés bérletvétel, ezért reá a bérletre és a kölcsönszerződésre vonatkozó rendelkezések az irányadók. A Ptk. kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondását szabályozó 525. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint lehetséges a kölcsön azonnali hatályú felmondása, ha az adós vagyoni helyzetének romlása veszélyezteti a kölcsön visszafizetésének a lehetőségét, minthogy azonban a felek szerződéses rendelkezése szerint - melyet a Ptk. 200. §-a (1) bekezdése lehetővé tesz - a felmondási jogot a szerződésben kizárólagos módon szabályozták, a felperest az 1990. április 13-i levelében megjelölt, a Ptk. 525. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerinti felmondási jog nem illette meg.
Nem illette meg a felperest a GK 22. és 32. számú állásfoglalásokkal módosított GK 16. számú állásfoglalásban kifejtettek értelmében a módosított jogcímen sem az azonnali hatályú felmondás joga, mert a fizetési késedelem 1990. március 1-jén az I. r. alperes teljesítésével megszűnt, tehát a joggyakorláskor a követelési jog már nem volt meg.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak hatályon kívül helyezését (helyesen megváltoztatását) kérte keresete szerint. Fellebbezésének indokolása szerint az elsőfokú bíróság a különböző típusú szerződésmegszüntetési módokat ítéletében összekeverte. A szerződés 4.2 és 4.3 pontjai az azonnali hatálya megszüntetés lehetőségeit részletezik, amelynek oka, hogy ezek a leggyakoribb hibalehetőségek, melyeket a felek a szerződéses kapcsolataikban „el szoktak követni”. Mindez azonban nem jelent kizárólagos szabályozást, amiből következik, hogy az 1990. április 13-i levélben hivatkozott törvényhely szerinti felmondásnak is helye van. Ezen túlmenően - álláspontja szerint -, a szerződés 4.3 pontjára alapított felmondás, amely a nem vitás alperesi késedelmen alapul, a felperes részéről megtörtént. A felmondás magához a késedelem tényéhez kapcsolódó jogkövetkezmény, amely nem szűnt meg azáltal, hogy az I. r. alperes utóbb, de a szerződésben vállalt 4 héten túli határidőben teljesített. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a II. r. alperessel szembeni kereseti kérelmét, az ítéletben indokolási kötelezettségének sem tett eleget, az ítélet második oldalának harmadik bekezdésében pedig iratellenesen állapította meg, hogy a fizetések rendben történtek. A II. r. alperes ugyanis semmit sem mondott, a tárgyaláson nem vett részt. Az alperesek fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztettek elő, a tárgyaláson nem jelentek meg.
A fellebbezési eljárás során a felperes előadta, hogy időközben a lízingszerződést az I. r. alperessel megszüntették, az annak tárgyát képező berendezést az R. Kft. vette át, és a perbeli követelés tőkeösszegét kiegyenlítette. Mivel azonban - álláspontja szerint - felmondása jogszerűen történt, keresetét a késedelmi kamatokra leszállította, melyet összegszerűen 1 440 009 Ft-ban jelölt meg. Munkadíjat az alperesektől nem igényelt.
A fellebbezés nem alapos.
A peres felek között a Ptk. különös részében nem szabályozott, atipikus, ún. lízingszerződés jött létre, mely speciális szerződéses rendelkezéseket tartalmaz, és nem hasonlítható a Ptk.-ban szabályozott kölcsönszerződéshez, illetőleg e speciális szerződésben inkább a bérleti jogviszonyra vonatkozó elemek a túlnyomóak.
Azt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az I. r. alperes a teljesítéssel 4 hetet meghaladó késedelembe esett, amely miatt a felperest a szerződés felmondásának joga - amely a szerződést megszünteti - a szerződés 4.3 pontja alapján a késedelem fennállása idejére megilleti. Az a megállapítás azonban, hogy a felperes e jogával csak azt követően élt, amikor az I. r. alperes részéről már teljesítés történt, téves. A felperes a késedelem miatt az 1990. február 19-i levelében csak felszólította az alpereseket a lízingdíj azonnali rendezésére, és emlékeztette az alpereseket arra, hogy a szerződés 4.3 pontja értelmében a 4 hetet meghaladó fizetési késedelem esetén jogosult a szerződés egyoldalú „felmondására”. Ezt követően történt az I. r. alperes részéről teljesítés, majd a felperes az 1990. április 13-i levelében már meg sem említi a fizetési késedelmet, hanem a Ptk. 525. §-a (1) bekezdésének d) pontjában foglaltakra alapítja felmondását. Az 1990. június 20-i levelében ezen levélre visszautalva tekinti véglegesnek a szerződés „felmondását”. Tehát a fizetési késedelemre alapítottan a felperes a szerződést nem mondta fel. Ilyen felmondás hiányában az elsőfokú bíróság szükségtelenül foglalkozott azzal a kérdéssel: a felperest megilleti-e és mely időpontig az erre alapított felmondás joga. A felperes a lízingszerződés felmondását kizárólag a Ptk. 525. §-a (1) bekezdésének d) pontjára alapította. E körben az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy szerződésükben a felek a „felmondási jogot” kizárólagos módon szabályozták, így a fenti törvényhely alapján a felperest felmondási jog nem illette. A szerződés értelmében a felperes a fizetési késedelem hátrányos jogkövetkezményeit két módon háríthatta el: felszólíthatta az alpereseket a lízingdíj fizetésére, vagy akár enélkül is alkalmazhatta a szerződésben meghatározott idő elteltével a szerződés megszüntetésének lehetőségét. A felperes a lízingdíj fizetésére vonatkozó felszólítással élt, melynek az I. r. alperes - bár késedelmesen - eleget tett. A lízingszerződés a Ptk. különös részében nem nevesített, atipikus szerződésfajta. A jogvita elbírálásánál a jelleg szerint legközelebb álló nevesített szerződéstípus rendelkezéseiből, illetőleg a felek megállapításából kell kiindulni. A peres felek a szerződésben a megszüntetés, illetve a felmondás jogkövetkezményeit a Ptk.-tól eltérően szabályozták, mivel „mindkét esetre” abban állapodtak meg, hogy az I. r. alperes a jövőben járó összegeket köteles megfizetni, és ennek fejében a berendezés tulajdonjogát megszerezni. Ezzel szemben a Ptk. 319. §-ának (2) bekezdésében, illetve 321. §-ának (1) bekezdésében írt megszűnés időpontjáig esedékes szolgáltatásokat teljesíteni kell, az ellenérték nélkül maradt szolgáltatás pedig visszajár. A megszűnést követő időre járó szolgáltatás teljesítését már nem lehet követelni. A peres felek a szerződésszegés jogkövetkezményeit speciálisan szabályozták, ezért külön megállapodás hiányában, a Ptk. 525. §-a (1) bekezdésének d) pontjára alapított felmondási jog a felperest nem illette meg. A szerződés 6.4 pontja ugyan a nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezéseit tekinti irányadónak, egyrészt azonban a vitatott kérdés szabályozva volt, másrészt a lízingszerződésben a bérleti jogviszony elemei az uralkodók, mert a szerződés értelmében (6.1 pont) a lízing tárgya a felperes tulajdona volt, annak használatát engedte át ellenérték fejében az I. r. alperesnek, aki a berendezés tulajdonát csak a 2.3 pontban kikötött feltételek esetén szerezte volna meg. Így a kölcsönszerződések körében igénybe vehető azonnali felmondási ok gyakorlására a felperesnek jogi lehetősége nem is volt.
Mindezekre tekintettel érdemben helyes az elsőfokú bíróság ítélete, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság G. 40 715/1990.- Legf. Bír. Gf. I. 31 908/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás