BK BH 1992/78
BK BH 1992/78
1992.02.01.
Nincs helye az elhalt érdekelttől lefoglalt külföldi fizetőeszköz elkobzásának, ha minden kétséget kizáróan nem bizonyított, hogy arra nézve az érdekelt a devizagazdálkodás megsértésének a bűncselekményét elkövette [Btk. 309. § (4) bek. a) pont, 314. § (1) bek., Be. 61. § (4) bek.].
1. A kerületi bíróság elkobzásra irányuló tárgyi eljárás keretében végzésével az érdekelttől lefoglalt 62 400 svájci frankot (CHF-ot) elkobozta.
2. A kerületi bíróság az érdekelt egyik törvényes örököse kérelmére tárgyalást tartott, és végzésével az 1. alatti végzést hatályában fenntartotta.
3. A másodfokú bíróság végzésével a 2. alatti végzést helybenhagyta.
A mindhárom határozattal szemben emelt törvényességi óvás alapos.
A bíróságok elkobzást kimondó határozatai lényegében azt állapították meg, hogy az érdekelt a 62 400 CHF-t devizahatósági engedély nélkül tartotta birtokában.
A másodfokú bíróság a 3. alatt jelzett végzésében - visszautalva az iratok tartalmára - azt szögezte le, hogy a pénz eredetét hosszú időn keresztül vizsgálták, de a legszerényebb adat sem merült fel arra, hogy az a közelmúltban került az érdekelt birtokába a halálát megelőző időszakban. A végzés hangsúlyozta, hogy az örökösök nem kérték ennek az összegnek a hagyatékhoz történő sorolását.
A Legfelsőbb Bíróság az iratok tartalma alapján megállapította, hogy az érdekeltet 1989. május 20. napján a mentőszolgálat eszméletlen állapotban szállította a kórház pszichiátriai osztályára, ahol a szükséges vizsgálatok elvégzése során a ruházatában 62 400 svájci frankot találtak. A külföldi fizetőeszközzel kapcsolatban az érdekeltet állapota miatt nyilatkoztatni nem tudták, 1989. május 30. napján pedig elhalálozott.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet azzal az állásponttal, mely szerint ezek a megállapítások alkalmasak annak a jogi következtetésnek az egyértelmű levonására, hogy a kérdéses összeg birtokban tartása a devizarendelkezések megszegésével történt, és így deviza-bűncselekmény megállapításának az alapját képezné.
A Be. 61. §-ának (4) bekezdése értelmében a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a terhelt terhére nem lehet értékelni. Kétséget kizáró tények pedig az eljárás anyagában nem merültek fel, és ilyen megállapításokat a határozatokat hozó bíróságok sem tettek. Nem tekinthető ilyennek az a másodfokú határozatban levő megállapítás sem, mely szerint az elhaltra vonatkozóan nem merült fel adat arra nézve, hogy nem sokkal a kórházba kerülése előtt jutott a külföldi fizetőeszköz birtokába, így pedig a rendelkezésre álló adatok nem alkalmasak a deviza-bűncselekmény megvalósulására vonatkozó jogi következtetés levonására. Ezen indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt bíróságok az 1., illetve 3. pont alatti határozataikban törvénysértően rendelték el a 62 400 CHF-nek az elkobzását arra tekintettel, hogy a Btk. 309. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdésének a) pontja alapján minősülő devizagazdálkodás megsértése büntette megvalósult a külföldi fizetőeszközre nézve.
Minthogy a megállapítható és megállapított tények a deviza-bűncselekmény elkövetésére levonható jogi következtetésre alapot nem nyújtottak, törvénysértő volt a Btk. 314. §-ának (1) bekezdésén alapuló elkobzás alkalmazása.
Ezen indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a kerületi bíróság 1. és 2. alatt jelzett és a másodfokú bíróság 3. alatt jelzett végzései a 62 400 CHF elkobzása tekintetében törvénysértők. Ezért az említett bíróságok végzéseinek fenti rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és az elkobzásra irányuló indítványt elutasította.
A lefoglalt 62 400 CHF-re vonatkozóan a póthagyatéki eljárást le kell folytatni. (B. törv. III. 197/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás