GK BH 1992/780
GK BH 1992/780
1992.12.01.
A vasút mentesülése a kártérítési felelősség alól annak alapján, hogy a kár a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányosságára vezethető vissza [3/1960. (V. 13.) KPM rendelet mellékleteként közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 54. cikk. 1. § c) pont és 3. §].
Az I. r. felperes keresetében 1 524 968 Ft kártérítés és ezen összegnek 1989. szeptember 19-től számított évi 20%-os kamata megfizetésére kérte az alperes Magyar Államvasutakat kötelezni. Előadta, hogy 1989. április 10-én két vasúti kocsiban plexitankos almasűrítményt adott fel a címzett részére Sopron állomására. Az egyik szállítmány már a feladási állomáson, Debrecenben elfolyt. A másik szállítmánynál Szolnok állomáson észleltek elfolyást. Ennek következtében az I. r. felperesnek kára keletkezett, amely 2 338 700 Ft áruellenértékből 1 199 666 Ft exportár-támogatásból, 169 546 Ft árfolyam-különbözetből és 155 754 Ft csomagolóanyag-ellenértékből áll. Az Állami Biztosító az I. r. felperesnek csak az áru (almasűrítmény) ellenértékét térítette meg.
A II. r. felperes Állami Biztosító keresetét 2 338 700 Ft és ezen összegnek 1989. szeptember 19-től számított évi 20%-os kamata megfizetése iránt terjesztette elő az alperessel szemben. Előadta, hogy a fuvarozás alatt elfolyt almasűrítmény ellenértékét mindkét vasúti kocsi esetében megfizette az I. r. felperesnek. Mivel véleménye szerint a kárt kíméletlen tolatás idézte elő, ezért azt az alperes viselni tartozik.
Az elsőfokú bíróság az ügynek egyesítését követően hozott ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a szakértő szakvéleményét vette ítélkezése alapjául, és megállapította: semmilyen fuvarozási rendellenesség nem történt. A kár nem az alperes magatartásával van összefüggésben, hanem azért állt elő, mert a feladott tartály konstrukciója nem volt megfelelő. A perbeli plexitankoknak a töltőszelepeit olyan hosszúra képezték ki, hogy azok a nagy szállító tartályhoz ütköztek. A bekövetkezett kárt követően a tartályt készítő cég módosította is a konstrukciót, és a töltőszelepeket megrövidítette.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. és a II. r. felperesek fellebbeztek. Az I. r. felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes keresete szerinti marasztalását kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság kizárólag a szakvéleményt fogadta el, és figyelmen kívül hagyta a tartályt készítő cég véleményét. Előadta még azt is, hogy az alperes a küldemény fuvarozására történő átvételét követően észlelte a sűrítmény elfolyását. Ez azonban összefüggésben áll az alperes fuvarozási tevékenységével, mert a vonatrendezés, tolatás és fékezés, valamint a vasúti kocsik összekapcsolása közben kíméletlen tolatás történt. Fuvarozási rendellenességre utal az is, hogy a perbeli esetet követően is történt kiszállítás plexitankban, mindenféle sérelem nélkül. Az a tény, hogy kizárólag az egy időben átadott plexitankokban keletkezett sérülés, mutatja a két vasúti kocsit szállító vonatban történt fuvarozási rendellenességet.
A II. r. felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és az alperes keresete szerinti marasztalását kérte. Előadta, hogy a kárt a vasúti kocsi „felütközése” okozta. Ezt igazolja a kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv is.
A fellebbezések nem alaposak.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján indokainál fogva is helybenhagyta, ezért a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése értelmében - az alábbiaktól eltekintve - a részletesebb indokolást mellőzte.
Az I. r. felperes a perbeli küldeményt hajlékony falú szállítótartályokba töltötte, amelyeket egy-egy konténerben helyezett el. A szállítótartályokon - azok felső részén - található egy felső szelep, oldalsó részén pedig egy lefejtő szelep. Mindkét esetben a tartályok felső részén elhelyezkedő szelepek meghibásodása okozta az elfolyást.
A vasúti fuvarozással együtt járó mozgások a küldeményekre vízszintes síkban a menetiránnyal egyezően vagy azzal ellentétesen hatnak, és ha ezek intenzitása viszonylag nagy, úgy a küldemény elcsúszását is e két irányban idézik elő. A vasúti fuvarozással együtt járó hatások előidéznek kisebb mérvű függőleges irányban való mozgást is, ennek azonban az erőhatása csekély. A perbeli esetekben a szállítótartályok felső részén elhelyezkedő szelepek hibásodtak meg, ami kizárja a kíméletlen tolatásra visszavezethető károsodást. Ebben az esetben ugyanis a tartály alsó részén levő szelep érintkezhetett volna a konténer falával, és sérülhetett volna meg. Mindezen körülmények miatt a kár vagy a szelep konstrukciójának nem kielégítő voltára vezethető vissza, vagy arra a rakodás folytán előállott helyzetre, hogy a függőleges irányban való csekély elmozdulás a felső szelepnek a konténer felső falához való ütődését idézte elő, ami sérülést okozott.
A 3/1960. (V. 13.) KPM rendelet mellékleteként közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 54. cikke 1. §-ának c) pontja szerint a vasút mentesül a felelősség alól, ha a kár a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányosságára vezethető vissza. Az 54. cikk 3. §-a értelmében a csomagolás hiányosságát a vasút, azt hogy a kár nem ennek következtében állott elő, a feladó, illetve az átvevő köteles bizonyítani.
Az alperes bizonyította a csomagolás újszerűségét, azt a tényt, hogy az újszerű csomagolást illetően gyakorlati tapasztalatok tömeges mértékben nem állnak rendelkezésre. A kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv, valamint a szakvélemény és a szakvéleményt készítő személyes tanúvallomása megerősíti, hogy a kár a csomagolással függött össze, következésképpen a vasút eleget tett a VÁSZ-ban meghatározott bizonyítási kötelezettségének. A felperesek viszont nem tudták bizonyítani, hogy a kár nem a csomagolás hiányossága következtében állott elő. A keletkezett kár ezért az alperesre nem hárítható át, azt a felperesek kötelesek viselni.
A Legfelsőbb Bíróság az I. r. felperes keresetével kapcsolatban utal a VÁSZ 55. cikkének 1. §-ában foglaltakra, amelyek szerint a vasút csak a szoros értelemben vett árukárt tartozik megtéríteni, a további járulékos károkat nem. Ennek azonban a keresetek elutasítása folytán nem volt jelentősége. (Főv. Bír. 32. G. 47 197/1989. sz. Legf. Bír. Gf. III. 32 727/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás