BK BH 1992/8
BK BH 1992/8
1992.01.01.
A fogolyszökés kísérletének és előkészületének elhatárolása [Btk. 245. §, 16. §, 18. § (1) bek.].
A városi bíróság az I-III. r. vádlottat társtettesként, a IV. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett fogolyszökés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek, és végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
Az I-IV. r. vádlottak az ellenük folyamatban levő bírósági eljárás alatt a büntetés-végrehajtási intézet zárkájában voltak őrizve mint előzetes letartóztatásban levő személyek. Az I. r. vádlott birtokában egy 17 cm hosszúságú vasfűrészdarab volt, amelyet a zárka rádiódobozában tartott elrejtve.
A vádlottak valamennyien nagyobb tárgyi súlyú bűncselekmények alapos gyanúja miatt voltak (vannak) előzetes letartóztatásban, az I. r. és a III. r. fk. vádlottak ellen több büntetőeljárás is van folyamatban.
A vádbeli napon az I. r. vádlott elővette a zárkában az elrejtett fűrészlapdarabot, és a zárkában levő három vádlott-társával megállapodott abban, hogy megszöknek a büntetés-végrehajtási intézetből. Kb. 19 órakor - az őrségváltás idején - az I. r. és a III. r. fk. vádlott 2 db ágy szivacsmatracairól a vászonhuzatot levágta, pengével csíkokra szabdalták, majd azokból a II. r. vádlottól kapott fekete cérnával áttekerve köteleket fontak. Az összesen 6 db különböző hosszúságú kötelet és huzatdarabokat egy ágypárna alá helyezték el.
Ezt követően az I. r. vádlott a fűrészlappal az ágyról levágott egy merevítővasat, amelyet az ablakot védő drótháló kifeszítéséhez és a későbbiek során feszítővasként akartak használni.
Ezután az I. r. vádlott a felső ágyra felmászva a fűrészlapdarabbal a zárka ablakán elhelyezett harmadik vasrács alsó részét teljesen elfűrészelte.
Ez idő alatt a II. r. vádlott a másik felső ágyra mászott fel, és a zárkaablakba ülve a lefűrészelt ágymerevítő vassal bontani kezdte a drótháló alsó részét, közben figyelte az intézet udvarán szolgálatot teljesítő büntetés-végrehajtási őrt.
A IV. r. vádlott - hogy a vádlott-társai tevékenységének zavartalanságát biztosítsa - a zárkaajtó előtt állva ugrált, tornászott, így takarta el a zárkaajtón levő nézőket. Időnként a IV. r. vádlott fekvőtámaszokat csinált, ilyenkor a III. r. vádlott állt a nézőke elé.
20 órakor az egyik büntetés-végrehajtási felügyelő észlelte a zárkában zajló eseményeket, a főfelügyelőt és az őrsparancsnokot értesítve tetten érték a vádlottakat, így a cselekmény meghiúsult. Ezután a vádlottakat elkülönítették. A vádlottak terve szerint - amennyiben a zárkából kijutottak volna - a büntetés-végrehajtási intézet udvarán levő építkezési állványokat felhasználva akarták az intézet területét elhagyni, majd gépkocsit szerezve külföldre távozni.
A vádlottak a zárkában elhelyezett tárgyakban, a zárka ablakán levő rácsban és védőhálóban cselekményükkel összefüggésben kárt okoztak, amelynek pontos összegszerűsége nem volt megállapítható.
Az elsőfokú ítélet ellen a vádlottak és védőik felmentésért fellebbeztek.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak találta.
Helyes az elsőfokú bíróságnak az a ténymegállapítása, hogy a vádlottak által a zárka ablakán megnyitott rés nem volt elegendő arra, hogy a szökést megkezdhessék, ehhez legalább még egy további vasrudat is el kellett volna fűrészelniük.
A megalapozott tényállás alapján helytelen volt azonban a vádlottak bűnösségére vont következtetés.
A vádlottak által végrehajtott cselekmény nem volt elégséges arra, hogy a szökést ténylegesen lehetővé tevő feltételeket biztosítsa. Az elinduláshoz szükséges összes előfeltételt még nem teremtették meg, ehhez még további tevékenységre, legalább még egy vasrúd elfűrészelésére lett volna szükség. Az eltávozás előfeltételeinek létrehozatalát szolgáló ténykedésen nem jutottak túl, így nem volt megállapítható terhükre az sem, hogy a kényszertartózkodásukra kijelölt zárt hely elhagyását megkezdték volna, azaz cselekményük elérte volna a fogolyszökés bűntettének kísérleti szakaszát, így a cselekmény nem jutott túl az előkészületi szakaszon. Figyelemmel arra, hogy a fogolyszökés bűntettének előkészülete nem bűncselekmény, az elsőfokú bíróság helytelenül járt el akkor, amikor bűnösségükre vont következtetést.
A Bírósági Határozatokban 1990/48. szám alatt közzétett jogeset arra utal, hogy az eltávozás előfeltételeinek megteremtését szolgáló ténykedés olyan távolról veszélyezteti a jogi tárgyat, hogy az a kísérlet fogalmi körébe még nem vonható, előkészületnek minősülő cselekvőség (például szerszám megszerzése, szerszám igénybevételével a fal megbontásának megkezdése stb.). Ez a jogeset is feltételként szabja a bűncselekmény kísérleti szakának megállapíthatóságához azt, hogy az elkövető az elinduláshoz szükséges összes előfeltételt megteremtse. A jelen ügyben az összes előfeltétel megteremtése nem volt megállapítható, a már írottak szerint ehhez legalább még egy vasrúd elfűrészelésére lett volna szükség.
Mindezek miatt a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottakat a Btk. 245. §-ában foglalt fogolyszökés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján bűncselekmény hiányában felmentette.
Az elsőfokú bíróság a vádlottakkal szemben a rongálás vétsége miatt indított büntetőeljárást a Be. 213. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján megszüntette. A vádlottak cselekménye a rongálás vétségét kétségkívül megvalósította, figyelemmel azonban arra, hogy a megszüntető rendelkezést fellebbezéssel senki nem támadta, az jogerőre emelkedett. A megszüntető rendelkezés akkor lett volna törvényes rendelkezéseknek megfelelő, ha a vádlottak bűnössége a fogolyszökés bűntettének kísérletében megállapítható lett volna. A felmentő rendelkezés miatt azonban a megszüntetés már törvénysértő, annak jogerőre emelkedése miatt azonban a megyei bíróság a törvénysértést nem tudta orvosolni, így csupán annak megállapítására szorítkozott. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2. Bf. 434/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás