BK BH 1992/9
BK BH 1992/9
1992.01.01.
I. Garázdaság helyett súlyos testi sértés kísérlete valósul meg, ha a terhelt késével a sértett felé csap, de az hátralép, és ezért nem éri a szúrás [Btk. 271. §, 170. § (2) bek., 16. §].
II. Iratellenes eltérés a másodfokú bíróság részéről a megalapozott és ezért a másodfokú eljárásban irányadó tényállástól [Be. 239. § (1) bek.].
A városi bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki garázdaság vétségében, és ezért őt - mint többszörös visszaesőt 10 hónapi börtönbüntetésre, továbbá 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra, s azt is, hogy a börtönbüntetés - a közkegyelem folytán - az egyharmadával csökken.*
Az ítéleti tényállás szerint 1989. április 14. napján három személy - akikkel szemben a bíróság közkegyelem okából a büntetőeljárást megszüntette - ittasan betért J. I. házába, és őt bántalmazták. Az eseményeket észlelve N. L. rendőr őrmester - aki akkor nem lévén szolgálatban, polgári ruházatot viselt - odament a sértettnek segíteni. N. L. közeledésére a támadók elmenekültek. N. L. azonban P. P.-t gépkocsival utolérte, és visszavitte őt. Ekkor érkezett a kerékpárjával a helyszínre a terhelt, aki felfigyelve az eseményekre, eldobta a kerékpárját, elővette és kinyitotta a zsebkését, majd odament N. L.-hez. A kést a feje fölé emelve a következőket mondta: "Engedd el, mert beléd vágom a kést!" Ezután a késsel N. L. felé csapott, aki ez elől hátralépett. Ezt a helyzetet kihasználva P. P. kiszabadította magát, és elszaladt a helyszínről. Őt követte a terhelt is, de előtte még kijelentette: "Minden parasztot a rendőrökkel együtt agyonszurkálok."
A bizonyítékok értékelése során az elsőfokú bíróság utalt arra: a tanúk vallomása alapján megállapítható volt, hogy a terhelt lényegében minden indok nélkül vette elő a zsebkését, és azzal N. L. felé csapott, akinek a szúrás elől ki kellett térnie.
A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, a terheltet a garázdaság vétségének vádja alól felmentette, egyben megállapította, hogy a terhelt megvalósította a veszélyes fenyegetés szabálysértését, és ezért 3000 forint pénzbírsággal sújtotta azzal, hogy a terhelt a pénzbírság végrehajtása alól a közkegyelem folytán mentesül.
A másodfokú ítélet jogi indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen következtetett a terhelt bűnösségére, mert a Bt. 271. §-ának (1) bekezdésében meghatározott garázdaság akkor valósul meg, ha az elkövető erőszakos magatartása egyúttal kihívóan közösségellenes is. Az erőszak irányulhat mind személy, mind dolog ellen, s a személy elleni erőszak a sértett testének támadó szándékú megérintését jelenti.
A terhelt cselekményében a kihívó közösségellenesség jelei felismerhetők ugyan, mert a kést felemelte a feje fölé, és fenyegető kijelentést téve csapott is ezzel az eszközzel, de nem tanúsított erőszakos magatartást sem személy, sem tárgy ellen. A fenyegetés komoly volt, ami kitűnik abból is, hogy miközben a terhelt a késsel N. L. felé csapott, a nevezett félelemérzése miatt lépett hátra, elengedve P. P.-t.
A garázdaság vétségénél megkívánt két tényállási elem fejti ki összegezésként a megyei bíróság - együttesen tehát nem áll fenn, mert az erőszak nem valósult meg; így a terhelt a Bt. 271. §-ának (1) bekezdésében meghatározott garázdaság vétségét nem követte el, hanem cselekménye csupán az 1968. évi I. tv. 96. §-ának (1) bekezdése szerinti veszélyes fenyegetés szabálysértésének a megállapítására alkalmas.
A jogerős ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az irányadó történeti tényállásból kitűnően a terhelt mind a cselekmény végrehajtása előtt, mind pedig azt követően olyan kijelentéseket tett, amelyek testi sérülés okozására irányuló szándékról tanúskodtak, és amelyeknek komolyságát az a tény is jelzi, hogy egyidejűleg a feje fölé emelt késsel N. L. sértett felé csapott. Mindebből arra kell következtetni, hogy a terhelt tudatában felmerült a nyolc napon túl gyógyuló sérülés előidézésének lehetősége is, mert a késnek - mint különösen veszélyes eszköznek - az adott módon történt használata során azzal feltétlenül számolnia kellett, ám abba belenyugodva cselekedett. Az eredmény - a sérülés - azonban végül is elmaradt, ami kizárólag a sértett védekező mozdulatának - reflexszerű hátralépésének - volt köszönhető.
Ehhez képest tehát a városi bíróság akkor járt volna el az anyagi jog szabályainak megfelelően, ha a terhelt cselekményét a Bt. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdése szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének a Bt. 16. §-ában írt kísérleteként értékeli.
A másodfokú bíróság a jogi minősítés hibájának orvoslása helyett - szükségtelenül - a garázdaság bűncselekménye törvényi tényállási elemeinek meglétét vizsgálta, ámde azt is úgy, hogy - a Be. 239. §-ának (1) bekezdésében foglalt elvet megsértve - az általa egyébként megalapozottnak tekintett történeti tényállásra iratellenes módon hivatkozott. Ítéletében ugyanis azt fejtette ki, hogy a terhelt erőszakos magatartást nem tanúsított, ezzel szemben amikor a vádlott a késsel N. L. sértett felé csapott, N. L. éppen az ebből keletkezett félelemérzése miatt lépett hátra, elengedve P. P.-t.
A tényálláshoz kötöttség elve értelmében a másodfokú bíróság nem térhetett volna el attól az elsőfokú ítéletben tett ténymegállapítástól, amely szerint a terhelt késsel támadott N. L.-re, aki azért nem szenvedett sérülést, mert a felé csapó eszköz elől hátralépett. Ez esetben viszont a másodfokú bíróságnak a garázdaság vétségét a terhelt terhére akkor is meg kellett volna állapítania, ha nyolc napon túl gyógyuló sérülés előidézésének a szándékát nem látta volna megállapíthatónak. A garázdaság bűncselekményének törvényi tényállása szempontjából ugyanis a megkísérelt könnyű testi sértés is erőszakos magatartásnak tekintendő (sőt a BK. 93. számú állásfoglalás III/1. pontjából kitűnően a garázdaság vétségével bűnhalmazatban állapítható meg, feltéve, hogy a magánindítványt előterjesztették).
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a városi bíróság ítéletének a cselekmény jogi minősítésére vonatkozó rendelkezése, továbbá a másodfokú bíróság ítélete törvénysértő.
Ezért a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, s az ügyet új eljárás lefolytatása végett a megyei bírósághoz visszaküldte. (B. törv. II. 215/1991. sz.)
*[Helyesen csupán egynyolcad résszel csökkenhet az 1990. évi XXXIX. tv. 8. §-a (1) bekezdésének a) pontja és (3) bekezdése alapján.]
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás