10/1993. (II. 27.) AB határozat
10/1993. (II. 27.) AB határozat1
1993.02.27.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 125. § (2) bekezdése és (4) bekezdése második mondata alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
1. Az indítványozók a vallásos magyarországi zsidóság képviselőiként sérelmezték, hogy az új Munka Törvénykönyve a munkaügyi minisztert hatalmazza fel a munkaidő beosztásának a munkaszüneti napok miatt indokolt megváltoztatására, e változtatás során azonban vasárnap nem nyilvánítható munkanappá. A zsidó vallás legalapvetőbb szabályai közé tartozik a szombati munkavégzés tilalma. Indítványozók véleménye szerint az a szabályozás, hogy a munkaügyi miniszter a szombatot bármikor munkanappá nyilváníthatja, súlyosan sérti a vallásos zsidóság érdekeit, és az állampolgári egyenlőség elve sérelmet szenved.
Ugyancsak aggályosnak tartják azt a szabályozást, hogy húsvéthétfő és karácsony munkaszüneti nap, vagyis az állam a keresztény vallások legnagyobb ünnepein biztosítja azt, hogy ne kelljen munkát végezni. A beadvány szerint az állampolgári egyenlőséget sérti, hogy a szabályozás a zsidó vallás legnagyobb ünnepein nem biztosít lehetőséget a munkaszüneti napként való ünneplésre. Indítványozók álláspontja szerint az Alkotmánynak a vallásszabadságról rendelkező 60. §-ából következik az egyes vallások közötti különbségtétel tilalma. Kérték az alkotmányellenesnek vélt rendelkezések hatályon kívül helyezését.
2. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 125. § (2) bekezdése a vallási eredetű ünnepek közül munkaszüneti nappá nyilvánítja húsvéthétfőt, pünkösdhétfőt és december 25—26-át: karácsonyt.
Az Mt. 125. § (4) bekezdése szerint ,,A munkaidő beosztásának a munkaszüneti napok miatt indokolt változtatását a munkaügyi miniszter évenként szabályozza. E változtatás során azonban vasárnap nem nyilvánítható munkanappá.''
Az Alkotmány vallásszabadságra vonatkozó rendelkezései kimondják:
,,60. §. (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.
(2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa.
(3) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.''
3. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványt.
A vallási ünnepek munkaszüneti nappá nyilvánítása hosszú történeti folyamat eredménye, és jórészt a hagyományok befolyásolják. Ennek megfelelően a zsidó-keresztény kultúrkörbe tartozó államokban e vallások legnagyobb ünnepei munkaszüneti napok; a zsidó és keresztény ünnepek némelyike (húsvét, pünkösd) egyes években naptárilag is egybeesik. Hasonló tradíciók alapján az iszlám országok saját vallásuk, míg Izrael a zsidó vallás ünnepeit veszi elsősorban alapul a munkaszüneti napok megállapításánál. A vallási ünnepek és a munkaszüneti napok közötti öszefüggés azonban minden államban, így Magyarországon is csak viszonylagos, és történetileg változó.
Az állam alkotmányos kötelessége két vonatkozásban rögzíthető. Egyrészt nem részesíthet egyetlen vallást kizárólagosan kivételezett elbánásban, például azzal, hogy az adott vallás valamennyi ünnepét állami munkaszüneti nappá nyilvánítja. Másrészt nem akadályozhatja meg egyetlen — alkotmányos keretek között működő — vallás híveit sem hitük szabad gyakorlásában.
A hatályos magyar szabályozás ellen egyik szempontból sem emelhető alkotmányos aggály. Az Mt. alapvetően olyan ünnepeket nyilvánít munkaszüneti nappá, amelyeket a társadalom túlnyomó része — vallási meggyőződésétől függetlenül — ünnepnek tart, hozzájuk családi és népszokások kötődnek. Így nem állítható, hogy a karácsonyt vagy a húsvétot csak a gyakorló hívő keresztény emberek ünnepelnék. A népszokások súlyát jelzi az is, hogy a keresztény országokban sem ugyanazok a legnagyobb ünnepek és munkaszüneti napok, például sok országban vízkereszt vagy Nagyboldogasszony napja kiemelkedő jelentőségű ünnep. Ezekben az ünnepekben ma már a vallási és a világi elemek erősen keverednek. Az, hogy az állam munkaszüneti nappá nyilvánítja némelyiket, nem azok vallási tartalmának szól, hanem a társadalom elvárásain és gazdaságossági megfontolásokon nyugszik. Az állampolgárok többsége ezeket a napokat — azok vallási tartalmával való azonosulás nélkül is — családi körben, hagyományokat követve, vagy akár pihenéssel szereti eltölteni.
A beadványban említett két legnagyobb zsidó ünnep (Ros Hasana, vagyis a zsidó újév, és Jóm-Kippur, azaz engesztelő nap) megünnepléséhez hasonló társadalmi hagyomány nem kötődik. A munkaszüneti nappá nyilvánított ünnepek megállapításában a törvényhozót általában társadalmi hagyományok és elvárások vezették, és nem valamely egyház előnyben részesítése.
A másik vizsgálandó alkotmányos szempont, hogy a szabályozás nem gátolja-e meg valamely vallás híveit hitük szabad gyakorlásában. Az új Mt. ebből a szempontból éppenséggel kedvező változást tartalmaz, mert olyan garanciális szabályokat épített ki, melyek lehetővé teszik a munkavállalók számára vallásuk szabad gyakorlását. Az új szabályozás szerint az alapszabadság mértéke életkortól függően húsztól harminc munkanapig terjed. Az Mt. 134. § (2) bekezdése szerint a munkavállaló alapszabadsága egynegyedét az általa meghatározott időpontban veheti igénybe. Ez biztosítja, hogy a vallásos munkavállalók legalább évi öt alkalommal minden indokolási kötelezettség nélkül a mások számára kötelező munkanapokon eleget tehessenek vallásuk előírásainak. Ezzel az Mt. biztosítja a vallás szabad gyakorlásához való alkotmányos jogot.
Alkotmányossági vizsgálat tárgyává tette az Alkotmánybíróság azt is, hogy a hatályos szabályozás nem sérti-e az állampolgári egyenlőség elvét azzal, hogy diszkriminál az egyes vallások, és azok hívei között.
Az új Mt. 124. § (1) bekezdése szerint hetente két pihenőnap illeti meg a munkavállalót, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie. A heti pihenőnap megállapítása a munkáltatók és munkavállalók (kollektív szerződésben rögzített) megállapodásának a tárgya. E megállapodás hiányában is a munkáltató, és nem az állam jogosult a munkaidő-beosztás meghatározására. A törvény a vasárnapi pihenőnapot biztosítja a dolgozók számára, azonban azt az állam nem írja elő kötelezően (mint az angolszász országokban ismert ún. ,,vasárnapi törvények'' — Sunday laws — esetében, ahol az állam megtiltotta a vasárnapi munkavégzést). Az Mt. 124. §-ának további bekezdései szabályozzák a pihenőidő biztosítását olyan munkarendben, ahol a munka — rendeltetése folytán — vasárnap is folyik.
A vasárnapi pihenőnap szokása a hagyományokon alapul, s ez ma már a világ nagy részén egységes gyakorlat; kétségtelen eredeti vallási tartalma, azonban ezt már rég elvesztette; jelenlegi, kimondottan világi jellegű célja az, hogy az állampolgárok számára egységes heti pihenőnapot biztosítson. Ehhez járult a heti munkaidő csökkenése, s nem vallási megfontolások eredményeként a szombati pihenőnap általánossá válása, először az iparilag fejlett országokban, majd az 1980-as évek óta fokozatosan Magyaroszágon is. Ez azonban a tényen nem változtat, hogy a munkajogi szabályozás egyetlen egységes heti pihenőnap biztosítására törekszik a lehetőségek határain belül. Az ünnepek körüli munkaidő-beosztás megváltoztatására — a beadvány állításával ellentétben — a munkaügyi miniszter korlátozott jogosítványokkal rendelkezik a társadalmi elvárások és a gazdaságossági szempontok által kellően indokolt esetben.
Fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Mt. támadott rendelkezései nem alkotmányellenesek, és az indítványt elutasítja.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
előadó alkotmánybíró
az Alkotmánybíróság elnöke,
előadó alkotmánybíró
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 767/B/1992/2.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás