BK BH 1993/10
BK BH 1993/10
1993.01.01.
Azoknak a személyi és tárgyi feltételeknek, amelyek folytán a 3 évet meg nem haladó szabadságvesztésre elítélt végrehajtási kegyelem alapján mentesül a szabadságvesztés végrehajtása alól, a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvény hatálybalépésének időpontjában kell fennállniuk [1990. évi XXXIX. tv. 1. § (2) bek. b)—f) pont, 2. § (1) bek.].
A városi bíróság a terheltet 2 rb., szövetkezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés büntette miatti halmazati büntetésül 2 év 2 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben 20 000 forint vagyoni előny megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a terhelt és védője fellebbezéssel élt; a terhelt terhére irányuló fellebbezés bejelentésére nem került sor.
A megyei bíróság 1991. január 8. napján tűzött ki határnapot a fellebbezési tárgyalásra. A terhelt és védője 1991. január 3. napján már írásban, az említett határnapon sorra került fellebbezési tárgyaláson pedig szóban is előterjesztették a következőket:
A terhelt házasságát a bíróság 1990. november 8. napján kelt jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta, és a bíróság ugyanezen a napon hozott végzésével jóváhagyta a feleknek azt az egyezségét, hogy az 1977. június 13. napján született közös gyermekük az apa, vagyis a terhelt kizárólagos gondozásába került, a gyermek után az anyának gondozási (tartás-) díjat nem kell fizetnie. Csatolták az 1991. január 8. napján kelt hatósági bizonyítványt is, amely szerint a közös gyermekükről az anya 1990. november hó 8. napjától nem gondoskodik.
Az előbbiek igazolásával egyidejűleg a terhelt és védője - utóbbi a terhelt kifejezett hozzájárulásával - az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezéseiket visszavonták, és kérték, hogy a másodfokú bíróság - az 1990. évi XXXIX. számú törvény 1. §-a (2) bekezdésének d) pontja értelmében - állapítsa meg, hogy a terhelt a vele szemben kiszabott szabadságvesztés egészére nézve közkegyelemben részesül.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a fellebbezési tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalva - végzésével - az elsőfokú bíróság ítéletének a terheltre vonatkozó rendelkezései felülvizsgálatát mellőzte, egyben megállapította, hogy a terhelt a városi bíróság ítéletével jogerősen kiszabott 2 év 2 hónapi börtönbüntetés végrehajtása alól közkegyelem folytán mentesül. A másodfokú bíróság a végzésének indokolásában kifejtette azt a jogi álláspontját, hogy a közkegyelemről szóló törvény csak egyetlen időpontbeli megkötést tartalmaz, azt, hogy a kegyelmi rendelkezések az 1990. június 1. napja előtt megvalósított bűncselekmények elkövetőire terjednek ki. A közkegyelemről szóló törvény 1. §-a (2) bekezdésének b)-f) pontjaiban írt személyi feltételek fennállása tekintetében időpontbeli korlátozás nincs, ebből - a másodfokú bíróság szerint - az következik, hogy a szóban forgó személyi feltételeknek az ítélet jogerőre emelkedésekor kell fennállniuk. Ehhez képest a döntést az 1990. évi XXXIX. számú törvény 1. §-a (2) bekezdésének d) pontjára alapította.
A megyei bíróság végzése ellen a közkegyelem téves alkalmazása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A közkegyelem gyakorlásáról szóló 1990. évi XXXIX. törvény csupán egyetlen időpontot jelöl meg az 5. §-ában, azt, hogy az 1-4. §-aiban meghatározott kegyelem az 1990. június 1. napja előtt elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott büntetésekre vonatkozik. A végrehajtási kegyelem során alkalmazandó 1. §-ának (2) bekezdésében felsorolt feltételek fennállása tekintetében külön időpontot nem határoz meg. A törvény helyes értelmezéséből azonban az következik, hogy a jogalkotó a közkegyelem alkalmazását a hatálybalépésekor - vagyis az 1990. június 18. napján - fennálló személyi körülményhez, állapothoz kötötte. Az ezzel ellentétes jogi álláspont - amelyet a megyei bíróság másodfokú tanácsa a végzésben elfoglalt -, a közkegyelem alkalmazhatóságát a jogszabály hatálybalépését követően minden korlátozás nélkül, később beálló személyi, egészségügyi, családi körülményekben történő változás eseteire is lehetővé tenné [így pl. a törvény hatálybalépését követő több év múlva jogerőre emelkedett, de 1990. június 1. napját megelőzően elkövetett cselekmény miatti felelősségre vonás alól mentesülnének a nyugdíjkorhatárt "időközben" elért személyek vagy azok, akik esetleg jóval az említett időpont után kerülnek terhes állapotba vagy válnak gyógyíthatatlan betegekké]. Az előbbi jogértelmezés a közkegyelem gyakorlásának szellemével is ellentétes lenne, jogbizonytalansághoz vezetne, és tág teret biztosítana a törvény kijátszására.
A kifejtettekre figyelemmel, a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság mint másodfokú bíróság végzése törvénysértő, ezért az említett végzést hatályon kívül helyezte, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. Ebben megállapította, hogy a terheltre kiszabott 2 év 2 hónapi börtönbüntetés tartama - közkegyelem folytán - az egyharmadával csökken. Utóbbi részében a Legfelsőbb Bíróság határozata az 1990. évi XXXIX. törvény 2. §-ának (1) bekezdésén, a hatályvesztés következményeire való figyelmeztetés pedig ugyanezen törvény 9. §-án alapul. (B. törv. II. 338/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás