PK BH 1993/104
PK BH 1993/104
1993.02.01.
Az illetékesség vizsgálata több összefüggő hagyatékkal kapcsolatban [6/1958. (VII. 4.) IM r. (He.) 28. §, 92. §].
Az ügyben szereplő „lakóház és udvar” megjelölésű ingatlant 1930-ban hét V. testvér a szüleik után egymás között egyenlő 1/7-1/7 arányban örökölte.
A leszármazó és házastárs hátrahagyása nélkül 1982-ben meghalt V. B. 1/7 illetőségét, vagyis az örökösök számának felszorzott arányában 12/84 hányadát a d.-i közjegyző hagyatékátadó végzésével az ekkor még élő hat testvérnek adta át. Ugyancsak a d.-i közjegyző járt el az 1985-ben meghalt F. Gy.-né V. M. hagyatéka ügyében, amelyet a korábban elhunyt házastársa hagyatéka ügyével egyesítve tárgyalt, az örökhagyó ingatlanilletőségének átadására azonban eljárási hiányosságok miatt sem akkor, sem azóta nem került sor. Az 1984-ben meghalt V. J. hagyatékának törvényes öröklésére két gyermeke: Cs. V. és K. J.-né vált jogosulttá.
Az 1989. november 18-án meghalt dr. V. I. L. hagyatékának átadására vonatkozó eljárás a budapesti közjegyző előtt indult, s annak tárgya kizárólag az örökhagyó ingatlanilletősége volt. Dr. V. I. L. után leszármazó nem maradt, ezért a hagyatékra ági öröklés jogcímén a túlélő házastárssal, dr. V. I. L.-né F. K.-val szemben az ági örökösök tartottak igényt, akik előadták azt is, hogy - mivel F. Gy.-né V. M. tulajdoni illetőségének átadására sem került még sor - a szóban forgó ingatlan tulajdoni hányadai, köztük dr. V. I. L. hagyatéki illetősége is nagyobb, mint amit az ingatlan-nyilvántartás megjelöl. Végül bejelentették, hogy 1989. december 10-én V. T., 1990. szeptember 30-án pedig V. P. is meghalt, akik után az illetékes közjegyző a hagyatéki eljárást még nem folytatta le.
Ezekre a bejelentésekre tekintettel a budapesti közjegyző a dr. V. I. L. hagyatékára vonatkozó iratokat a végzésével az eljárás lefolytatására illetékes d.-i közjegyzőhöz - a 6/1958. (II. 4.) IM rendelet (He.) 28. §-ának (4) bekezdésére hivatkozással - áttette.
A d.-i közjegyző a végzésével illetékességének hiányát állapította meg, egyben az eljárásra illetékes közjegyző kijelölése iránt megkereste az igazságügy-minisztert. A végzés indokolása szerint a He. 28. §-a (4) bekezdésének alkalmazására akkor van lehetőség, ha az előbb meghalt örökhagyó hagyatéka még nincs átadva. A tatárszentgyörgyi ingatlan 1/7 illetőségét dr. V. I. L. még 1930-ban örökölte. „Nevezett budapesti lakos volt, ezért az a tény, hogy az ingatlan másik tulajdonosa, azaz az örökhagyó testvére örkényi lakos volt, és utána a d.-i közjegyző 1985-ben lefolytatta a hagyatéki eljárást, nem alapozza meg a d.-i közjegyző illetékességét.”
A d.-i közjegyző végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A közjegyző illetékességét hagyatéki ügyben a He. 28. §-a szabályozza. Az (1) bekezdés szerint az általános illetékességi ok az örökhagyó utolsó belföldi lakóhelye. A (4) bekezdés szerint azonban, ha a hagyatéki eljárás során olyan vagyontárgy átadásáról is kell dönteni, amely korábban meghalt örökhagyó hagyatékához tartozott, de hagyatéki eljárásnak tárgya nem volt, a hagyatéki eljárást az a közjegyző folytatja le, aki a korábban meghalt örökhagyó hagyatékára az előző bekezdések szerint illetékes. Ha mindkét eljárás megindult, az utóbb meghalt örökhagyó hagyatéka ügyét az előző rendelkezés szerint illetékes közjegyzőhöz kell áttenni. A He. 92. §-a értelmében ezek a rendelkezések a póthagyatéki eljárás lefolytatására is irányadók.
A feltárt adatok szerint az 1985-ben meghalt F. Gy.-né V. M. hagyatéka ügyében a d.-i közjegyző által lefolytatott eljárásnak a tatárszentgyörgyi ingatlanilletőség nem volt tárgya, e tekintetben tehát hagyatéki eljárás lefolytatására nem került sor. Ez a tény az utóbb meghalt dr. V. I. L. hagyatéki ügyében derült ki. Ilyen esetben pedig a hagyatéki eljárás lefolytatására - a hivatkozott rendelkezés értelmében - a korábban meghalt örökhagyó lakóhelye szerint illetékes közjegyző - az adott esetben a d-i közjegyző - illetékes. Ezen nem változtat az, hogy a korábban meghalt örökhagyó hagyatékából kihagyott ingatlanilletőség tekintetében póthagyatéki eljárás lefolytatásának van helye, mert erre is a d.-i közjegyző illetékes.
Helyesen járt el tehát a budapesti közjegyző, amikor dr. V. I. L. hagyatéka ügyét a d.-i közjegyzőhöz tette át. A d.-i közjegyzőnek a tatárszentgyörgyi ingatlanilletőség tekintetében a hagyaték átadásáról póthagyatéki eljárásban kellett volna - a két örökhagyó hagyatéka ügyét egyesítve - döntenie. Ide kellett volna egyesítenie az utóbb meghalt két örökös: V. T. és V. P. hagyatékának (póthagyatékának) ügyét is, enélkül ugyanis az örökhagyók hagyatékának köre, jelesül a tatárszentgyörgyi ingatlanból őket illető tulajdoni hányad nem volt tisztázható, az F. Gy.-né V. M. hagyatékából őket illető tulajdoni hányadot pedig az örököseinek kellett volna átadni.
Tévedett tehát a d.-i közjegyző, amikor F. Gy.-né V. M. póthagyatéka ügyével összefüggésben, ahhoz egyesítve, az utóbb meghalt örökösök: dr. V. I. L., továbbá V. T. és V. P. örökhagyók hagyatéki ügyének lefolytatására nem tartotta magát illetékesnek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az óvással támadott jogerős végzést a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a d-i közjegyzőt az eljárás lefolytatására utasította. (P. törv. II. 20. 180/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás