GK BH 1993/106
GK BH 1993/106
1993.02.01.
A szerződés megkötése után kikötött foglaló gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződése estében sem követelhető; a szerződés megkötése után átadott pénzösszeg nem is minősül foglalónak [Ptk. 243. § (1) bek., 245. § (1) bek.].
Az I. r. és a II. r. felperesek 200 000 Ft foglaló és ennek 1991. január 19-től számított évi 44%-os kamata, valamint 27 775 Ft és ennek 1991. február 8-tól számított évi 44%-os kamata megfizetése iránt keresetet terjesztettek elő az alperes ellen. A követelést az alperessel kötött adásvételi szerződésre alapították, amelyben az alperes 200 000 Ft foglaló megfizetését vállalta. A kereset szerint a további követelés a megosztási vázrajz és az ingatlan értékbecslésének ellenértéke, amit az alperes köteles megfizetni, mert a vételi szándékától egyoldalúan elállt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a foglalót a szerződés aláírásakor kellett volna átadni, ezt utólag már nem lehet követelni. A költségekkel kapcsolatban pedig azzal védekezett, hogy azok tőle függetlenül is felmerültek volna, mivel a felperesek hirdetés útján kívánták a perbeli ingatlanokat hasznosítani.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította, és egyetemlegesen kötelezte őket, hogy fizessenek meg az alperesnek 9700 Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában tényként állapította meg, hogy az alperes a szerződésben vállalta ugyan a foglaló megfizetését, ennek azonban nem tett eleget. Ebből a tényből, valamint a Ptk. 243. §-ának (1) és a 245. §-ának (1) bekezdéseiben foglalt rendelkezésekből arra a következtetésre jutott, hogy a foglaló utólag nem követelhető. Az elsőfokú bíróság a költségekkel kapcsolatos igényt azért ítélte alaptalannak, mert szerinte a hirdetés feladása előtt mindenképpen szükség volt a megosztási vázrajzra és az értékbecslésre is. Ezek a költségek tehát az adásvételi szerződéssel nem voltak okozati összefüggésben.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek annak megváltoztatása, a keresetüknek helyet adó határozat meghozatala érdekében. A felperesek szerint az elsőfokú bíróság a foglaló adására vonatkozó jogszabályt tévesen szűkítően értelmezte. A szerződést mindkét felperes szövetkezet elnökének alá kellett írnia, ez a szerződés létrejöttének idejét meghosszabbította. Azzal is érveltek, hogy gazdálkodó szervezeteknél a teljesítés átutalással történik, ezért sem mehetett nyomban teljesedésbe a foglaló átadása. Megalapozatlannak minősítették azt a megállapítást is, hogy a felfüggesztő feltétel létrejötte előtt a szerződéstől jogszerűen el lehetett állni. Hivatkoztak a Ptk. 215. §-ának (1) bekezdésében írtakra. A fellebbezési tárgyaláson a felperesek képviselője úgy nyilatkozott, hogy a 27 775 Ft-ot kártérítésként kívánja érvényesíteni.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés a keresetből 200 000 Ft tőke és a kamataira előterjesztett igény tekintetében alaptalan, a kártérítésre vonatkozóan az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság a foglalóként érvényesíteni kívánt 200 000 Ft-os felperesi követelés tekintetében helyesen állapította meg a tényállást, helytálló az abból levont jogi következtetése és ítéleti döntése is. A felperesek fellebbezésében hivatkozott körülmények - a szerződéskötés több személy aláírása miatt elhúzódott, átutalással kellett volna a foglalót teljesíteni - nem teszik megalapozatlanná az elsőfokú bíróság döntését. A Ptk.-nak a foglalóra vonatkozó, az elsőfokú bíróság által hivatkozott szabályai egyértelműen úgy rendelkeznek, hogy a foglalót a szerződés megkötésekor kell (lehet) átadni. Ebből következik, hogy a szerződés megkötése után foglaló nem követelhető, sőt az ilyen, tehát a szerződés megkötése után átadott pénzösszeg nem is minősül foglalónak.
Gazdálkodó szervezetek között a pénzbeli teljesítés módja általában a banki átutalás, bár a készpénzzel való fizetés sem tiltott. A szerződési szabadság elvéből következően a felek külön is megállapodhattak volna pl. a banki terhelési értesítő átadásában. Mindezeket a felperesek elmulasztották. A Legfelsőbb Bíróság ezért a kereseti kérelem ezen önállóan elbírálható része tekintetében hozott - érdemben helyes - döntést a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, a Pp. 213. §-ának (1) bekezdésében írtakra figyelemmel, részítélettel helybenhagyta.
Nem lehetett viszont megnyugtatóan dönteni a felperesek kártérítési igénye tekintetében. E részében megalapozatlan az elsőfokú bíróság ítélete. Jelenleg ugyanis az elállás jogszerűsége vagy jogszerűtlensége sincs felderítve, és semmivel nincs alátámasztva az a megállapítás, hogy a kárként érvényesíteni kívánt költségek az adásvételi szerződéstől függetlenül keletkeztek. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részében a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az újabb eljárásban vizsgálandó, hogy az alperesnek a szerződéstől való elállása jogszerű volt-e. Amennyiben bebizonyosodna, hogy az elállás jogellenes volt, a felperesek - a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a Ptk. 339. §-a (1) bekezdése szabályainak alkalmazásával - kötelesek bizonyítani, hogy valóban keletkezett káruk, és az az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben áll. Ehhez képest fel kell deríteni, hogy a felperesek a megosztási vázrajzot és az értékbecslést valóban az alperessel kötött vagy kötendő, adásvételi szerződés létrejöttében bízva rendelték meg, és az érvényesíteni kívánt káruk összegszerűen is felmerült. Mivel mindez csak nagyobb terjedelmű bizonyítás keretében lehetséges, indokolt a bizonyítási eljárás fentiek szerinti kiegészítése. Ennek eredményeként lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a kereset e részében is megalapozott döntést hozzon. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság G. 40 473/1991. sz. - Legf. Bír. Gf. IV. 32 022/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás