GK BH 1993/114
GK BH 1993/114
1993.02.01.
Ha az adós követelését - még a felszámolási eljárás megindítása előtt joghatályosan engedményezi, a felszámoló szervezet az engedményezésre vonatkozó, teljesedésbe ment megállapodást nem mondhatja fel [1986. évi 11. tvr.* 23. § (1)-(2) bek.; Ptk. 321. § (1) bek., 328. § (1)-(4) bek., 329. § (1), (3) bek.].
A D.-i Gépgyárnak 11 150 000 Ft követelése volt a felperessel szemben. A D.-i Gépgyár 1990. február 1-jén arról értesítette a felperest, hogy a közöttük fennálló szerződéses kapcsolatból eredő követeléseket az alperes részére engedményezte, és egyben kérte a felperest, hogy a mellékletben megjelölt tartozásokat az alperesnek utalja át. A felperes 1990. február 26-án közölte az alperessel, hogy az engedményezést tudomásul vette, és ennek alapján átutalással fizet az alperesnek.
A Szanáló Szervezet 1990. december 19-én értesítést küldött a felperesnek az engedményezés megszüntetéséről, s ebben közölte, hogy a D.-i Gépgyár és az alperes között létrejött engedményezési szerződést felmondta, ezért a korábbi engedményezéssel érintett követelést a közölt bankszámlára teljesítse. A felperes ennek megfelelően a perbeli összeget a D.-i Gépgyárnak átutalta.
A Szanáló Szervezet ugyancsak 1990. december 19-én az alperest is értesítette arról, hogy a D.-i Gépgyár felszámolás alatt áll, ezt a Magyar Közlönyben is közzétették, és a felszámolás kapcsán bejelentett hitelezői igényeket folyamatosan bírálják el. Elismerte, hogy az alperes a D.-i Gépgyárral szemben a már lejárt és az 1990. évben nyújtott hiteleire biztosítékot kötött ki, amely szerint a D.-i Gépgyár a bevételét a bankra engedményezte, és hogy az alperes ezzel - az értesülései szerint - élni kíván. Ez azonban ellentétben áll a felszámolási eljárásról szóló jogszabályban foglaltakkal. A törvény szerint ugyanis a felszámolás megindításával valamennyi követelés esedékessé vált, előnyös helyzetbe egyetlen hitelező sem juthat. Ezért kérte az alperest, hogy tekintsen el a biztosítékként lekötött bevételek hiteltörlesztésre történő felhasználásától.
A felperes bankszámláját bankszámlaszerződés alapján az alperes vezette, ezért az alperes a felperes egyszámlájáról 12 896 833 Ft-ot leemelt.
A felperes keresetében ezen 12 896 833 Ft és ennek kamatai, valamint az illeték megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a felszámolási eljárás megindítására tekintettel a D.-i Gépgyár felszámolója az engedményezési szerződést felbontotta, ezt követően nem volt jogosult az alperesnek teljesíteni. Előadta azt is, hogy a bank jogellenesen emelte le a felperes számlájáról a perbeli összeget, ehhez a felperes nem járult hozzá. Ezt sem a 39/1984. (IX. 5.) MT rendelet, sem az alperes üzleti szabályzata nem teszi lehetővé.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felelőssége jogalapját, az összegszerűséget azonban nem kifogásolta. Azzal védekezett, hogy a Szanáló Szervezet a perbeli engedményezési szerződést nem mondta fel a Ptk. 321. §-ának (1) bekezdésében előírt módon, tehát az ez okból is érvényben maradt. De ezt az engedményezési szerződést - amely nem tartós jogviszony, hanem egyedi aktus - a Szanáló Szervezet nem is volt jogosult felmondani, mert a szerződésben jogalanycsere történt, és a követelés átruházásával a szerződés teljesedésbe is ment, ezzel az lezárult. Ezért a felszámoló egyoldalúan csak a szerződéstől elálló nyilatkozatot tehetett volna, de ezt sem joghatályosan, mert az alperes már teljesített, így a felszámolásról szóló 1986. évi 11. tvr. 23. §-ának (1) bekezdése az elállásra nem ad lehetőséget. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy mivel az engedményezéssel a régi jogosult helyébe az alperes lépett - jogalanycsere következett be -, ennek folytán a felperes csak az alperesnek teljesíthetett volna. A felszámoló felszólításának nincs kötelemmegszüntető hatása, ezért a felperes csak a saját kockázatára fizethetett az eredeti hitelezőnek.
Az elsőfokú bíróság a felek nyilatkozatai, a becsatolt levelek és a bankszámlaszerződés, valamint a bank Általános üzleti feltételei alapján tényként állapította meg, hogy a D.-i Gépgyár és az alperes között az engedményezési szerződés létrejött, s az alperes a régi jogosult helyébe lépett, amelyet a felperes is tudomásul vett. Ezzel ez a szerződés teljesedésbe ment, és a felszámolónak ezt a szerződést illetően már nem volt joga rendelkezni. A felperes teljesítése nem tekinthető a perbeli engedményezési szerződés alapján történt teljesítésnek. Megállapította azt is az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a bankszerződés és az általános üzleti feltételek alapján jogosult volt a felperes számlájáról a perbeli összeget leemelni, ezáltal az alperes a felperesnek kárt nem okozott. Ezek alapján az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontjából kiemelte, hogy az 1986. évi 11. tvr. 23. §-ának (1) bekezdése alapján a felszámoló jogosult volt a perbeli szerződést felmondani, mert ez a szerződés nem tartozik a (2) bekezdésben meghatározott körbe. Ennek következtében már csak a felszámoló rendelkezése szerint fizethetett a kötelezett. Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság elfogadta azt az alperesi álláspontot, amely szerint jogosult volt a bankszámlájáról a perbeli összeget az alperes - a felperes tiltakozása ellenére - leemelni, erre ugyanis sem a bankszámlaszerződés, sem az ide vonatkozó jogszabályok nem adnak lehetőséget.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Arra az esetre, ha a másodfokú bíróság a banknak azt a magatartását, hogy a perbeli összeget a felperes bankszámlájáról leemelte, nem találná jogszerűnek, a perbeli összeg erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő. Ennek jogalapjaként az engedményezési szerződést jelölte meg, amely szerint a felperes csak az alperesnek teljesíthetett jogszerűen.
A fellebbezés nem alapos.
A fellebbezés alapján a felek között a másodfokú eljárásban is az volt a vitás, hogy a felperes - az engedményezési szerződésről, illetve annak „felmondásáról” kapott értesítés alapján - köteles-e az alperesnek teljesíteni, továbbá, hogy a bank jogosult volt-e a felperes bankszámlájáról egyoldalúan a perbeli összeget leemelni.
A per adatai szerint a D.-i Gépgyár a felperessel kötött szállítási szerződésből eredő követelését a Ptk. 328. §-ának (1) bekezdése szerint szerződéssel az alperesre ruházta át. A Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése értelmében az engedményezéssel a szerződésben alanycsere következett be, a követelés már az engedményes alperes követelése lett. A felperes az engedményről az eredeti jogosulttól, az engedményezőtől kapott értesítést, ezért a Ptk. 328. §-ának (4) bekezdése szerint már csak az új jogosult, az alperes kezéhez teljesíthetett. Az alperessel szemben fennálló tartozása nem szűnt meg azzal, hogy a régi jogosultnak teljesített. A Ptk. 329. §-ának (3) bekezdése meghatározza azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett az engedményezéssel szemben felhozhat. Nem hivatkozhat tehát olyan kifogásra, amely az engedményező és az engedményes jogviszonyára vonatkozik, nem tagadhatja meg az engedményes kezéhez való teljesítést arra hivatkozással, hogy a régi jogosulttól az engedményezés megszűntéről kapott újabb értesítést. A követelés jogosultja az engedményezéssel az alperes lett, ezért a felperes neki tartozik. Az engedményező és az engedményes jogvitája a jelen pernek nem tárgya.
A banki eljárást illetően a másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróságtól eltérően - az alperes ezzel kapcsolatban kifejtett álláspontját nem fogadta el. Az alperes sem a bankszámlaszerződés, sem az annak részét képező általános üzleti feltételek 6.1.2. pontja, sem pedig a többször módosított 39/1984. (IX. 5.) MT rendelet 4. §-ának (4) bekezdése értelmében nem volt jogosult a felperes bankszámláját - a számlatulajdonos felperes rendelkezése nélkül - megterhelni. A fenti rendelkezésekből kitűnően a bank csak a bankszámlaszerződésből eredő és egyéb - a pénzintézeti tevékenysége körében keletkezett - követeléseivel terhelheti meg a számlatulajdonos bankszámláját annak rendelkezése nélkül, valamint biztosítéknyújtás esetén. A megterhelés nem ebben a körben történt, hiszen a hitelszerződés az alperes és az engedményező D.-i Gépgyár között állt fenn, az alperes nem vásárolta meg a D.-i Gépgyár követelését, hanem azt a tartozása csökkentése érdekében az alperesre engedményezte. A perbeli követelés behajtása érdekében az alperes ugyanazokat a jogi lehetőségeket veheti csak igénybe, amelyek az eredeti jogosultat, vagyis a D-i Gépgyárat is megillették. Ezek alapján a felperes jogosan követelhette volna vissza az alperes által a folyószámlájáról jogtalanul leemelt összeget. Az engedményezési szerződésről kapott értesítés folytán a felperes a perbeli összeget köteles az alperesnek megfizetni, ezért az alperes beszámítási kifogása - a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján - megalapozott. Tekintettel arra, hogy a felperes perbeli követelése és az alperest az engedményezési szerződés alapján megillető követelés azonos összegű, ezért a Ptk. 296. §-ának (2) bekezdése alapján a feleknek az egymással szemben fennálló kötelezettsége a beszámítással megszűnt.
A fent kifejtettek alapján - a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján megváltoztatott indokolással - helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 016/1992. sz.)
* Az 1986. évi 11. tvr.-et az 1991. évi IL. tv. hatályon kívül helyezte, de az új jogszabály 34. §-ának (2) bekezdését is figyelembe véve, a tétel továbbra is érvényes.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás