BK BH 1993/12
BH 1993/12
1993.01.01.
Nincs helye olyan megállapításnak, hogy a többszörös visszaeső terheltre kiszabott szabadságvesztés az egynyolcadával csökken, ha a bíróság tényként állapítja meg, hogy időközben az 1990. június 18. napját követően elkövetett szándékos bűncselekmény miatt a terheltet végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, így ezáltal a közkegyelem amúgyis hatályát vesztette [1990. évi XXXIX. tv. 8. § (3) bek., 9. §].
A városi bíróság a más ügyben jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetését töltő vádlott bűnösségét lopás vétségében állapította meg, és ezért a vádlottat - mint többszörös visszaesőt - főbüntetésként 3 hónapi börtönbüntetésre, és mellékbüntetésként 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott szabadságvesztésének tartama közkegyelem folytán az egynyolcad részével csökken.
A megállapított tényállás lényege a következő. A vádlott vállalkozó, havi keresete 20 000 forint, nős, 1 kiskorú gyermeke van, korábban 4 esetben ítélte el a bíróság szabadságvesztésre, többnyire vagyon elleni szándékos bűncselekmények elkövetése miatt. A vádlott 1989. augusztus 8. napján a délutáni órákban a sértett kerékpárjáról jogtalan eltulajdonítási szándékkal elvett egy táskát, amelyben levő szerszámok összértéke 2915 forint volt.
A városi bíróság ítélete ellen a vádlott jelentett be fellebbezést, enyhítésért.
A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság az eljárást a vonatkozó eljárási szabályok szerint, kellő alapossággal folytatta le, a vád tárgyává tett cselekmény elbírálásához szükséges bizonyítékokat feltárta, és okszerűen értékelte. Az így megállapított tényállás kellően megalapozott, és a felülbírálásra alkalmas [Be. 239. § (1) bek.]. A meglapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és a vádlott cselekményét a törvénynek megfelelően minősítette. A bűnösségi körülmények feltárása és megjelölése, valamint a többszörös visszaesői minőség megállapítása helyes. A vádlottra kiszabott fő- és mellékbüntetés - figyelemmel a cselekmény kisebb tárgyi súlyára és az enyhítő rendelkezés alkalmazására - törvényes. A büntetés további mérséklésére törvényes lehetőség nincsen, mert a bíróság a többszörös visszaesővel szemben a kiszabható legkisebb mértékű szabadságvesztést állapította meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az 1990. évi XXXIX. tv. 8. §-ának (3) bekezdése alapján megállapította, hogy a vádlott szabadságvesztésének tartama kegyelem folytán az egynyolcad részével csökken, mert a bűncselekményt 1990. június 1. napja előtt követte el. A vádlott a bűncselekményt valóban 1989. augusztus 8. napján követte el, és a vádemelésre 1989. november 15. napján került sor. A városi bíróság az eljárást felfüggesztette, mert a vádlott ismeretlen helyen tartózkodott, majd kórházi kezelés alatt állt. Az eljárás felfüggesztésének tartama alatt - 1990. október hónapban és 1991. május 19. napján - elkövetett bűncselekmények miatt a vádlottat más ügyben a városi bíróság már végrehajtandó szabadságvesztésre elítélte, amint azt az elsőfokú bíróság ítélete helyesen megállapította.
Az 1990. évi XXXIX. tv. 9. §-a szerint a közkegyelem hatályát veszti azzal szemben, akit az e törvény hatálybalépését követő három éven belül elkövetett szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek. Minthogy a vádlott esetében ez a hatályvesztést eredményező feltétel a más ügyben hozott jogerős elítélés folytán már bekövetkezett -, a törvény helyes értelme szerint - a kegyelem nem alkalmazható az 1990. június 1. napja előtt elkövetett, de az ezt követően elbírált bűncselekmények miatti elítélés esetén.
A fentiekben kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a kegyelem alkalmazására vonatkozóan megváltoztatta, míg a változtatással nem érintett ítéleti rendelkezéseket helybenhagyta. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2. Bf. 304/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás