KK BH 1993/120
KK BH 1993/120
1993.02.01.
A társadalmi szervezet autonómiája körébe tartozik annak meghatározása, hogy milyen feltételek mellett teszi lehetővé a tagként való felvételt, az ilyen korlátozó feltétel nem sérti az egyén egyesülési jogát [1989. évi tv. 6. § (1) bek., 10. § (1) bek.].
A felperes keresetében az alperes 1990. október 12-én tartott közgyűlésén hozott, tagsági viszonyának megszüntetéséről szóló határozatának hatályon kívül helyezését, valamint annak megállapítását kérte, hogy az alperes elnöke 1991. január 28-án kelt értesítésének közgyűlési határozattal alátámasztott jogalapja nincs. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mivel álláspontja szerint törvényes közgyűlési határozat alapján szüntették meg a felperes tagsági viszonyát.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a megyei bíróság a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásának megfelelően széles körű bizonyítási eljárást folytatott le. Ennek eredményeként ítéletével az alperes intézőbizottságának 1991. január 28-án kelt, a felperes tagsági viszonyát törlő határozatát megsemmisítette. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az 1990. július 27-i, illetőleg október 12-i közgyűlési határozatokat a bíróság érdemben nem bírálta felül, mert az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) 10. §-ának (1) bekezdésében megjelölt 30 napos határidőben e határozatokat a tagok bíróság előtt nem támadták meg. Mindemellett az alkotmány 63. §-ának (1) bekezdése alapján e határozatok helyessége kétségesnek tűnik, mivel a felperesnek más vadásztársaságba való belépése a korábbi tagsági viszonyának megszüntetését nem eredményezheti.
A megyei bíróság megállapította továbbá, hogy sem a júliusi, sem az októberi közgyűlésen az alapszabály módosítása nem történt meg, mivel a két közgyűlés az alapszabály módosítására alakszerű határozatot nem hozott.
Ugyanígy az egyik közgyűlés sem hozott a felperes kizárásáról alakszerű határozatot. Így olyan közgyűlési határozat nem volt, amely a felperes tagsági viszonyát megszüntette volna. A tagsági viszony törlésére az intézőbizottságnak pedig - az alapszabály rendelkezéseit alapul véve - nincs lehetősége.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. A fellebbezésben kifejtett álláspont szerint az elsőfokú bíróság ítéletében iratellenesen állapította meg, hogy az alperes nem módosította az alapszabályát, és nem hozott határozatot a közgyűlés a felperes tagsági viszonyának megszüntetéséről. A felperes az 1990. október 12.-i közgyűlésen jelen volt, ahol olyan döntés született, hogy 1990. december 31-ével a felperes tagsági viszonyát törli, amennyiben az intézőbizottsághoz nem juttat el olyan értesítést, hogy a másik vadásztársaságból kilépett. A felperes e közgyűlési határozatot a jogszabályban biztosított 30 napos határidőn belül nem támadta meg, és bejelentési kötelezettségének sem tett eleget, ezért tagsági viszonya a közgyűlés határozata alapján megszűnt.
A felperes csatlakozó fellebbezést nyújtott be, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének tényállási részét kérte kiegészíteni azzal, hogy az alperes által jegyzőkönyvbe foglalt, a személyével kapcsolatos érvénytelen határozatok nem tekinthetők "közölt" határozatoknak. Egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Az alperes fellebbezése alapos, a felperes csatlakozó fellebbezése alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a tényállást helyesen állapította meg, abból azonban helytelen jogi következtetésre jutott.
Az elsőfokú bíróság által lefolytatott széles körű bizonyítási eljárás eredményeként az iratokból kétségen kívül megállapítható, hogy az alperes 1990. július 27-én tartott közgyűlésén az alapszabályt úgy módosította, hogy a tagsági viszony megszűnik, ha a vadásztag másik vadásztársaságnál tagsági viszonyt létesít. Az október 12-i közgyűlés pedig határozatot hozott arról, hogy amennyiben a felperes 1990. december 31-ig írásbeli értesítést nem juttat el a vadásztársaság intézőbizottságához arról, hogy a K. Bérkilövő Vadásztársaságban meglevő tagságát megszünteti, "az intézőbizottság a vadásztársaság közgyűlésének alapszabály-módosítása alapján a tagsági viszonyát megszűntnek tekinti". Az alperes tehát a módosított alapszabályának megfelelően közgyűlési határozatot hozott arról, hogy a felperes 1990. december 31-ig köteles tagsági viszonya megszűnésének terhével a másik vadásztársaságban fennálló tagsági viszonyát megszüntetni és erről az intézőbizottságot értesíteni.
Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban. Etv.) 10. §-ának (1) bekezdése értelmében a társadalmi szervezet, valamely szervének törvénysértő határozatát a társadalmi szervezet tagja a tudomására jutástól számított 30 napon belül támadhatja meg bíróság előtt. A felperes mind a július 27-i, mind az október 12-i közgyűlésen jelen volt, a személyével kapcsolatban ott hozott határozatokról tudomást szerzett, ezeket azonban a törvényben biztosított 30 napos határidőn belül bíróság előtt nem támadta meg. Nem helytálló ezért a felperes csatlakozó fellebbezésében foglalt kifogása, amely szerint az október 12-i határozat nem tekinthető közölt határozatnak. Az Etv. 10. §-ának (1) bekezdése ugyanis a társadalmi szervezet határozatának bíróság előtti megtámadhatóságát nem a határozat közléséhez, hanem annak tudomásra jutásához köti. Mindezek alapján az alperes 1990. július 27-i, illetve 1990. október 12-i közgyűlésein hozott határozatok érvényessége a felperes által 1991. február 26-án benyújtott kereset alapján nem bírálható felül.
Rámutat továbbá a Legfelsőbb Bíróság, hogy egy határozat közlése nemcsak a határozat kézbesítésével, hanem annak a jelen levő fél előtt történő kihirdetésével is megvalósulhat, eltérő törvényi vagy alapszabályi rendelkezés hiányában [Pp. 219. § (1) és (3) bek.].
A felperes keresetében támadta az alperes elnöke által aláírt, 1991. január 28-án kelt értesítést is, melyben arról tájékoztatta, hogy a közgyűlési határozatok alapján a vadásztársaság tagjai sorából 1990. december 31. napjával törölték. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ítéletében az alperes elnöke által írt értesítést az intézőbizottság határozataként megsemmisítette. Az iratokból megállapítható ugyanis, a felperes tagsági viszonyának megszűntetéséről - a számára közgyűlési határozattal előírt kötelezettség nem teljesítése esetén 1990. december 31-i hatállyal - 1990. október 12-én a közgyűlés hozott határozatot. A felperes által támadott 1991. január 28-i, az alperes elnöke által küldött értesítés önálló határozatnak nem tekinthető, mivel megsemmisítése esetén is a közgyűlés határozata alapján a felperes tagsági viszonya 1990. december 31-ével megszűnt annak folytán, hogy a felperes nem vitásan a bérkilövő vadásztársasági tagságát nem szüntette meg.
A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet az elsőfokú bíróságnak a támadott határozatok tartalmával kapcsolatban kifejtett jogi okfejtésével sem. Az Etv. 6. §-ának (1) bekezdése értelmében a társadalmi szervezet alapszabálya az abban meghatározott célkitűzéseknek megfelelően biztosítja a szervezet demokratikus önkormányzati elven alapuló működését, elősegíti a tagok jogainak és kötelességeinek érvényesülését. A társadalmi szervezet valamely szerve támadott határozatának felülvizsgálatánál a bíróságnak a társadalmi szervezet autonómiájára, önkormányzó jellegére, valamint arra kell figyelemmel lennie, hogy a tagok maguk határozzák meg a működés rendjét, ezen belül a tagsági viszony létesítésének, illetve megszűnésének feltételeit. A bíróság csak akkor semmisítheti meg a társadalmi szervezet valamely szervének határozatát, ha a határozat törvénysértő, vagy a társadalmi szervezet belső szabályzataiba ütközik. A felperes által támadott közgyűlési határozat megfelelt az alperes módosított alapszabályának. Az alapszabálynak az a módosított rendelkezése pedig, amely az alperesnél kizárja a kettős vadásztársasági tagság létesítését, nem ütközik az alkotmánynak az egyesülési jogot garantáló 63. §-ának (1) bekezdésébe, mivel a társadalmi szervezet belső autonómiájának kérdése annak szabályozása, hogy milyen feltételek teljesítése esetén teszi lehetővé a szervezethez való csatlakozást. Az alkotmányban biztosított egyesülési jog azt jelenti, hogy a társadalmi szervezethez bárki csatlakozhat, aki az alapszabályában meghatározott feltételeknek megfelel.
Rámutat ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a peres eljárás elhúzódásának és a bizonyítási eljárás megismétlésének alapvető oka az volt, hogy az alperes közgyűlése nem következetesen hajtotta végre a kívánt alapszabály-módosítást. Ennek következtében az alapszabály egyes pontjai ellentmondásba kerültek egymással, és a tagsági viszony megszüntetésére vonatkozó, a tagok jogait garantáló szabályok nem egyértelműek.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kf. II. 25 257/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás