MK BH 1993/127
MK BH 1993/127
1993.02.01.
A nem vagyoni kár megtérítésére irányuló igény jogszerűségének elbírálása során a bíróságnak azt kell részletes bizonyítási eljárása során megállapítania, hogy az elszenvedett sérelem milyen mértékű, és annak hozzávetőleges kiegyensúlyozásával megítélhető vagyoni szolgáltatás mennyiben nyújt körülbelül egyenértékű másnemű előnyt [1992. évi XXII. tv. 177. § (2) bek., 34/1992. (VI. 1.) AB hat.].
A felperes férje, aki építési művezetőként állt alkalmazásban az alperesnél, 1987. december 7-én arra kapott utasítást az alperestől, hogy a saját tulajdonában levő gépkocsival hivatalos ügyintézés céljából K.-ra utazzon. A munkája végzése során halálos kimenetelű üzemi balesetet szenvedett.
A felperes a balesetből eredő kárainak megtérítése végett az alpereshez fordult, amely határozatával a kártérítés iránt előterjesztett igényét - az elhunyt vétkes közrehatására hivatkozással - 200 000 forint erejéig megalapozottnak találta. A felperes a munkáltató e döntése ellen munkaügyi vitát kezdeményezett, amelynek során a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes teljes mértékű kártérítési felelősségének megállapítása mellett az alperest a következő károk és kamatai megfizetésére kötelezte: síremlékállítás címén 23 200 forint, családiház-építkezéssel összefüggésben felmerült többletköltség címén 334 618 forint, elmaradt műszakpótlék címén 97 116 forint, mezőgazdasági munkák címén 25 000 forint. Elutasította a tetőtér-beépítési többletköltség, a mellékfoglalkozásból eredő elmaradt jövedelem, a megítélt összegen felül igényelt műszakpótlék, valamint a nem vagyoni kár megtérítése címén előterjesztett keresetet.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Kérte, hogy a másodfokú bíróság az alperest a keresetnek megfelelően kötelezze kártérítésre. Új igényként jelölte meg az eddig nem érvényesített özvegyi nyugdíj és a baleseti özvegyi nyugdíj között mutatkozó különbözetet.
A megyei bíróság jogerős ítéletével - a kamatfizetés kezdő időpontjának meghatározása kivételével - az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Döntése indokolásának lényege szerint a tényállás helytálló megállapítása mellett a munkaügyi bíróság ítélete a jogi következtetések tekintetében is helytálló volt. Ezért a törvénynek megfelelően utasította el a kár bekövetkezésének, illetve a kisipari tevékenységből eredő jövedelem keletkezésének hiánya miatt a tetőtér-beépítéssel és a munkaviszonyon kívüli jövedelemmel kapcsolatos követeléseket. A gyermekek életkorának alapulvételével helytállóan döntött arról is, hogy a felperes részére 1990. december 31-e után nem jár a műszakpótlék elmaradásából eredő kártérítés. A nem vagyoni kár megtérítésére irányuló igény azért volt alaptalan, mert azt önmagában a haláleset miatt keletkezett fájdalom és gyász nem teszi indokolttá. Az özvegyi és a baleseti özvegyi nyugdíj különbözete iránt előterjesztett igény azért nem alapos, mert a felperes ezt a követelést az elsőfokú eljárásban nem érvényesítette.
Az ítéleteknek a felperes keresetét a nem vagyoni kár megtérítése vonatkozásában hozott elutasító rendelkezése ellen előterjesztett törvényességi óvás alapos.
A Pp. 163. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróságnak a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást kell elrendelnie. A felperes a keresetlevelében, majd személyes meghallgatása során (4. sorszámú jegyzőkönyv) és az 5. sorszámú előkészítő iratában részletesen előadta, hogy a nem vagyoni kárának megtérítését milyen tények fennállása miatt kéri: a kiskorú gyermekek egyedülálló szülőként való felnevelésének nehézségei, különös tekintettel arra, hogy egyikük fiú, valamint a házastársa elvesztéséből adódó megváltozott életvitel. A felperesnek e vonatkozásban tett előadásai tekintetében a munkaügyi bíróság semmilyen bizonyítást nem folytatott, ezért megalapozatlan az a következtetése, hogy a felperesnél jelentkező többletterhek nem alapozzák meg a nem vagyoni kárának megtérítésére irányuló követelés jogalapját.
A felperes a fellebbezésében is részletesen kifejtette, hogy milyen tények alapján kéri az alperes marasztalását a nem vagyoni kártérítés körében. Miután a másodfokú bíróság ezeknek figyelmen kívül hagyásával, a bizonyítás kiegészítésének mellőzésével hagyta helyben a munkaügyi bíróság ítéletét, ítélete ebben a részében megalapozatlan.
Az Mt. V. 83. §-ának (5) bekezdése - amelynek szövegét az Alkotmánybíróság a 34/1992. (VI. 1.) AB számú határozatával állapította meg - a nem vagyoni kár megtérítését írja elő. Ennek megállapítása a felperes részletes személyes meghallgatását teszi szükségessé, és széles körű bizonyítást igényel.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének a nem vagyoni kár megtérítésére vonatkozó részét - a munkaügyi bíróság ítéletének e körben hozott ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. I. 10 224/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás