BK BH 1993/13
BK BH 1993/13
1993.01.01.
Az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé (részben semmissé) nyilvánítására csak akkor kerülhet sor, ha a bűncselekmények elkövetése a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában rögzített jogok gyakorlását, vagy az abban foglalt célok és elvek megvalósítását jelentette. A határozatban e kérdéseket elemezni kell, és ehhez képest, a határozatban semmissé vagy részben semmissé kell nyilvánítani a korábbi elítéléseket, illetőleg a kérelmet el kell utasítani [1992. évi XI. tv. 1. §, 1976. évi 8. tvr.]
Az elsőfokú bíróság a terhelttel szemben jogerősen összbüntetésként megállapított 1 év 8 hónapi fegyházbüntetésről szóló igazolást adott, amely szerint e büntetés részben semmisnek tekintendő, és ennek következtében a büntetés 1 év 4 hónapi fegyházbüntetéssel csökken.
A végzés ellen a terhelt javára az ügyész fellebbezett, a részsemmisség tartalmának a helyesbítéséért.
A városi bíróság pontosan rögzítette a terhelt korábbi - a semmisségi eljárás szempontjából figyelembe jövő - elítéléseit, és ez irányadó volt a megyei bíróság számára is.
Eszerint:
1. a járásbíróság 1973. január 11. napján jogerős ítéletével - az 1972. június 23. napján és 1972. május hónapban elkövetett tiltott határátlépés bűntettének kísérlete és társtettesként elkövetett sikkasztás büntette miatt mint fiatalkorút 10 hónapi, fiatalkorúak fogházában végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte;
2. a járásbíróság 1973. március 29. napján jogerős ítéletével, az 1972. december 2. napján nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett izgatás büntette miatt 1 évi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
3. A járásbíróság az egymással quasi halmazati viszonyban álló büntetéseket összbüntetésbe foglalta, és az összbüntetés tartamát 1 év 8 hónapi fegyházban állapította meg.
A kérelmező az 1. pont alatti ügyében 1972. június 23. napjától 1972. október 2. napjáig előzetes letartóztatásban volt, a 2. pont alatti ügyében 1972. december 2. napjától 1973. január 11. napjáig volt előzetes fogvatartásban, amelyet ezen a napon megszakítottak, és foganatba vették az 1. pontban írt büntetést.
A kérelmező az összbüntetésként megállapított 1 év 8 hónapi fegyházbüntetéséből - azt teljesen kitöltve - 1974. április 22. napján szabadult.
A jogi következtetés során az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy semmissé, illetve részben semmissé nyilvánításnak helye van, és a törvény idevonatkozó rendelkezéseit is felsorolta. Nem vizsgálta azonban a városi bíróság, hogy a terhelt elítéléseinek alapját képező, az 1992. évi XI. tv. 1. §-ában megjelöltek közé sorolható bűncselekmények elkövetése mennyiben jelentette a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában rögzített alapjogok gyakorlását, illetőleg az abban foglalt elvek és célok megvalósítását.
Az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1992. évi XI. tv. 1. §-ában felsorolt bűncselekmények miatt történő elítélések semmissé nyilvánítására csak akkor kerülhet sor, ha a bűncselekmények elkövetése az 1976. évi 8. tvr.-tel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányban rögzített alapjogok gyakorlását vagy abban foglalt célok és elvek megvalósítását jelentette.
Ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság által egyébként helyesen megjelölt, a részbeni semmissé nyilvánítás alapját képező feltételeken túlmenően felhívta az 1976. évi 8. tvr.-tel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya III. része 19. cikkének 2. és 3. pontját, valamint a 12. cikkének 2. és 3. pontját.
A terhelt az izgatás bűntettének minősített cselekményével az egyezségokmány 19. cikke 2. pontjában írt szabad véleménynyilvánítás jogát; a tiltott határátlépés büntette kísérletének minősített tevékenységével pedig a 12. cikke 2. pontjában írt azt a jogosultságát - miszerint „mindenki szabadon elhagyhat bármely országot, ideértve saját országát is” - gyakorolta.
Elemezve a terhelt akkori tevékenységének jellegét, az elkövetés körülményeit - figyelemmel az elkövető személyiségére is -, az egyezségokmány 12. cikke 3., illetve a 19. cikke 3. pontjaiban megjelölt korlátozásoknak vele szemben nem volt, és nem lehetett helye.
Ilyen módon kiegészítve a városi bíróság által felsorolt - a semmissé nyilvánítás alapjául szolgáló - feltételeket, megnyugtatóan lehetett állást foglalni a részsemmisség megállapíthatósága kérdésében.
A városi bíróság, a részsemmisség tartamát az ítélet rendelkező részében helyesen - az 1992. évi XI. törvény 2. §-ának (2) bekezdésében írt elvek figyelembevételével - állapította meg.
Az 1992. évi XI. tv. értelmében az ott meghatározott feltételek teljesülése esetén semmissé vagy részben semmissé kell nyilvánítani a korábbi elítéléseket. Ennek megfelelően a városi bíróságnak nem „igazolni” kellett volna a semmisséget, illetve részsemmisséget, ezért a megyei bíróság - a törvény szövegével összhangban - a terhelttel szemben kiszabott 1 év 8 hónapi fegyházbüntetést részben semmissé nyilvánította.
A végzés egyéb rendelkezései törvényesek.
A fentiekben kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a rész-semmisség tartamát 1 év 4 hónapban állapította meg azzal, hogy a fennmaradó 4 hónapi büntetésrész végrehajtási fokozata a fiatalkorúak fogháza, a változtatással nem érintett rendelkezéseket pedig a Be. 259. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2. Bsf. 490/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás