BK BH 1993/132
BK BH 1993/132
1993.03.01.
Nincs kihatással a beszámítási képességre az elkövető primitív személyisége, ha az gyengeelméjűségként nem értékelhető [Btk. 24. § (2) bek., 25. §, 75. §, 83. §].
A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, valamint elrendelte a vádlott kényszergyógyítását.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott 37 éves, írni-olvasni nem tud, alkalmi munkásként dolgozik, két kiskorú gyermekének eltartásáról gondoskodik, 1976 óta él házasságban a sértettel. Büntetve nem volt, gyermekkorától italozik, idült alkoholistának tekintendő, de a beszámítási képessége kifogástalan. A sértett is rendszeresen fogyaszt szeszes italt.
A vádbeli napon a vádlott és a felesége ittas állapotba került. Szóváltás és veszekedés alakult ki közöttük, amelynek során a sértett a vádlottra támadt, késsel megütötte, felkapta a rádiót, és a vádlotthoz akarta dobni. Ekkor a vádlott a tenyerével hátul tarkón ütötte a sértettet, amitől az a földre esett. A sértett felugrott, és egy kést ragadott meg, amit a vádlott melléhez szegezett. Ettől a vádlott indulatba jött, és arcul ütötte a sértettet, amitől az a földre került. A vádlott ekkor ököllel ismét oldalról megütötte a felkelni akaró sértettet, majd a földön fekvő sértett fejét beleütötte a linóleummal borított betonpadlóba. A sértett védekezésül a szobai asztalhoz gurult, és ekkor a vádlott a sértett fejét ráemelte az asztallábakat merevítő keresztpántra, kétszer egyik lábával felülről rátaposott a sértett felsőtestére, majd deréktájon kétszer a jobb oldalába rúgott.
A vádlott bántalmazása következtében a sértett léprepedést, több helyen zúzódásos, bevérzéses sérülést szenvedett a csepleszben és a bélfodorban. A sérülések közvetlen életveszélyes állapotot idéztek elő, és a sértett életét csak a kellő időben végrehajtott műtéti beavatkozás mentette meg. A sértett lépét eltávolították, ami maradandó testi fogyatékosságot és 20 százalékos munkaképesség-csökkenést eredményezett.
A vádlott a cselekmény elkövetésekor közepes-súlyos fokú típusos részegség állapotában volt.
A védő a tényállást támadta, kifejtve, hogy a vádlottat az alkoholos befolyásoltság és primitív volta korlátozta a beszámítási képességében. Álláspontja szerint az alkoholos állapotot pathológiás elváltozásként, betegségként kell értékelni, és így a Btk. 24. §-ának alkalmazása is helyt foghat, továbbá primitív, esetleges gyengeelméjűsége is befolyásolhatta a beszámítási képességét. Ezért a vádlott elmeállapotának feltárására újabb szakértői vizsgálatra vonatkozó bizonyítás-kiegészítésre irányuló indítványát továbbra is fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a védő fellebbezésében kifejtett érvekkel nem értett egyet. A vádlott primitív személyiségének nincs közvetlen összefüggése a beszámítási képességgel, ez két külön síkon futó kérdés. A vádlott primitív személyisége az adott környezetének, az iskolázatlanságának következménye, de ez nem jelenti azt, mintha a vádlott az életviszonyok és a társadalmi viszonyok között eligazodni képtelen vagy debilis személy lenne. A vádlott debilitásának kérdésében az igazságügyi elmeorvos szakértő megalapozottan foglalt állást, és az elsőfokú bíróság is részletesen megindokolta, hogy miért fogadta el a szakértő véleményét.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel abban is, hogy a szakértő - mivel az alkoholos befolyásoltság mértékére nézve objektív adat nem volt - visszaszámítás alapján állapította meg, hogy a vádlott középsúlyos, de szokványos alkoholos állapotban követte el a cselekményt. E kérdéskörben pedig annak van jelentősége, hogy a vádlott alkoholos befolyásoltsága jellegében milyen volt: szokványos vagy pathológiás jellegű-e. Minthogy a vádlott nem volt pathológiás részegségi állapotban, így a beszámítási képessége - a Btk. 25. §-ában foglaltak folytán - nem vitatható.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított történeti tényállás nem kifogásolható, és az minden tekintetben megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállás alapján helyesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal egyetértve úgy látta, hogy a vádlott szándékát - a bekövetkezett eredmény viszonylatában - a tárgyi oldalról kell vizsgálni, mely szerint a jelentős, többszörös, tompa erőbehatással, kitartó, életfontosságú szervek felé irányított rúgások, rátaposás esetén a vádlott tudata átfogta az életveszélyes sérülés bekövetkezésének a lehetőségét, és a következményeket illetően közömbös maradt, így az elsőfokú bíróság részéről az eredmény tekintetében az eshetőleges szándék megállapítása helyes volt.
A vádlott cselekményének minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak.
A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket maradéktalanul tárta fel, és azokat általában a súlyuknak megfelelően értékelte.
Az ilyen jellegű erőszakos cselekmények elszaporodottsága súlyosít. A Legfelsőbb Bíróság azonban a vádlott beismerő vallomását nem részleges, hanem teljes beismerésnek tekintette, és jelentősebb nyomatékú enyhítőként értékelte, valamint a sértett megbocsátásának is nagyobb jelentőséget tulajdonított.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a büntetlen előéletű, két kiskorú gyermeket eltartó vádlott esetében - aki a terhére rótt bűncselekményt a sértett felróható magatartásának hatására kialakult indulatában követte el - a törvényi minimumban megállapított szabadságvesztés is elégséges. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, a vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetés tartamát 2-2 évre enyhítette, de további enyhítésre nem talált törvényes alapot.
Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság a kényszergyógyítás mellőzésére irányuló fellebbezéseket alaptalannak találta. Az elsőfokú bíróság helyesen mutat rá arra, hogy az elmeorvos szakértői véleményt is figyelembe véve a Btk. 75. §-ában írt feltételek a vádlott esetében fennállnak, az alkoholelvonó kezelés a vádlott esetében indokolt és szükséges. (Legf. Bír. Bf. II. 834/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás