BK BH 1993/133
BK BH 1993/133
1993.03.01.
A jogtalan támadás megszűnése után a sértettnek a felindultság hatása alatt ölési szándékkal való durva bántalmazása alapul szolgálhat az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette kísérletének a megállapítására [Btk. 29. §, 167. §, 15. sz. Irányelv].
A megyei bíróság ítéletével a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 1 évi - 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 47 éves, betanított munkás, büntetlen előéletű vádlott - aki a feleségétől különváltan él, és egy kiskorú gyermekéről gondoskodik - megismerkedett V. M.-nével, akivel közelebbi kapcsolatot alakított ki. V. M.-né korábban élettársi viszonyban élt a sértettel, de az élettársi kapcsolatot megszakította a sértett italozó, agresszív magatartása miatt. A sértett nem nyugodott bele az élettársi kapcsolat megszakadásába, V. M.-nét több ízben zaklatta a lakásán, amelynek következtében többször a rendőrséget kellett kihívni a helyszínre.
A sértett felszólította a vádlottat, hogy hagyjon fel a V. M.-nének való udvarlással, és megfenyegette, sőt tettlegesen is bántalmazta őt.
A vádbeli napon a vádlott a délutáni órákban átment V. M.-né lakására, ahol annak édesanyja és a barátnője is ott tartózkodott. Beszélgetés közben a vádlott észrevette, hogy a sértett a ház előtt tartózkodik, és számítva arra, hogy a sértett tettlegességet provokálhat, magához vett egy 35 cm nyélhosszúságú kisbaltát, melyet a táskájába tett. Ezután a vádlott V. M.-né és a barátnője elindultak a barátnő lakása felé. Mintegy 100 méter megtétele után észrevették, hogy a sértett követi őket, aki többször átszólt az utca másik oldaláról V. M.-nének, hogy menjen vissza, ne menjen sehová. V. M.-né a sértett kérését figyelmen kívül hagyta, majd kb. 50 méter megtétele után a sértett átment az úttestnek arra az oldalára, ahol a vádlott és társasága tartózkodott, és itt vita alakult ki a vádlott, valamint a sértett között. A sértett eközben a zakója belső zsebéből elővett egy 60 cm hosszú gumicsövet, és azzal két-három esetben megütötte a vádlottat. A vádlott ijedtségében előrántotta a kisbaltát és annak élével és fokával több ütést mért a sértett fejére részben közepes, részben közepesnél nagyobb erővel. A sértett az ütésektől a földre esett, a vádlott azonban az ütéseket a sértett földön fekvő helyzetében is folytatta. A sértett fejét összesen 8 baltaütés érte, melyek közül egy a közepesnél nagyobb erejű volt, és a sértett fejének jobb oldalán benyomódásos koponyacsonttörést, agyállomány-sérülést okozott. A 12 sérülés közül 2 csontsérülés volt, melyek gyógytartama 8-10 hét, a többi sérülés 8 napon belül gyógyult. A benyomódásos koponyacsont-sérülés a keményagyburok és az agyállomány sérülése miatt közvetlenül életveszélyes állapotot és maradandó testi fogyatékosságot eredményezett.
A Legfelsőbb Bíróság az ügy felülbírálata során észlelte, hogy a tényállás részben hiányos, ezért azt a vádlottnak az elsőfokú bíróság által is elfogadott vallomásában írtaknak megfelelően kiegészítette azzal, hogy a vádlott egy korábbi baleset következtében jobb szemét elvesztette, és gyomorfekély-megbetegedésben szenved, továbbá azzal, hogy a lakásáról magával vitt egy szerszámkészletet tartalmazó táskát, mert bádogosmunkát végzett, és e szerszámok között volt a lemezvágó olló és a balta is.
Kiegészítette továbbá a Legfelsőbb Bíróság a tényállást az igazságügyi elmeorvos szakértők véleményében írtakkal, mely szerint a cselekmény elkövetésekor a vádlott visszahatásos idegesség talaján fellépett tudatszűkület miatt kismértékben korlátozva volt a cselekmény társadalomra veszélyes következményeinek felismerésében.
Az így megalapozottá vált tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság, a védő és a legfőbb ügyész álláspontjával, mely szerint a vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett, de a sértett ismételt agresszív támadásától való félelmében ijedtségből, menthető felindulásból túllépte az elhárítás szükséges mértékét, és a testi épsége ellen irányuló támadást élet elleni támadással hárította el. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a vádlott akkor már nem volt jogos védelmi helyzetben, amikor a sértett fejére mért ütések következtében a földre került, és a vádlott a védekezésre képtelen sértettet a baltával még tovább bántalmazta. Ez a jogos védelem ún. "időbeli túllépése"-ként értékelhető. A Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelvében írtak szerint a jogos védelem ún. időbeli túllépése a jelenlegi ítélkezési gyakorlat szerint nem teremt alapot a Btk. 29. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazására. Ezért, ha a már lezajlott jogtalan támadás miatti felindultság hatására történik az ölési cselekmény elkövetése: helye lehet a Btk. 17. §-a szerinti erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette megállapításának.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság vizsgálta az adott ügyben, az erős felindulásban elkövetett emberölés törvényi tényállási elemei megvalósulásának előfeltételeit, nevezetesen az indulatnak a jelentős fokát, ami olyan tudatszűkülethez vezethet, amelynél az akarat-elhatározás és a cselekmény kialakulása, valamint annak befolyása feletti értelmi ellenőrzés gyengül, s a szándék kialakulásánál hiányoznak a megfontolás ismérvei, az elkövető az indulat hatására elveszíti az önkontrollt, tevékenysége ezáltal ellenőrizhetetlenné válik.
Az adott ügyben az elmeorvos szakértő is megállapította a vádlott pszichikumában jelentkezett érzelmi fokozódást, a nagyfokú indulat kialakulását, amit úgy fogalmazott meg, hogy visszahatásos idegesség talaján fellépett tudatszűkült állapot alakult ki. A Legfelsőbb Bíróság ezt a felfokozott indulatot fiziológiás jellegűnek értékelte, mely ép lélektani alapon alakult ki külső hatás folytán, és annak intenzitása tudatszűkítő hatást eredményezett.
Abban a kérdésben, hogy milyen külső körülmény volt az, ami kiváltotta a vádlott erős felindultságát, egyértelmű adatok álltak a Legfelsőbb Bíróság rendelkezésére, mert az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás igen részletesen tartalmazza a sértett agresszív, durva magatartás-sorozatát, s ezt a vádlottban már kialakult pszichológiai sérelmet követte a vádbeli napon a sértett részéről megnyilvánuló újabb, eszközzel történő jogtalan támadás. Ilyen körülmények között a vádlott felindulása méltányolható okból származott, az jogilag némileg indokolt és erkölcsileg is menthető volt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a vádlott cselekményét a Btk. 167. §-a szerint, méltányolható okból keletkezett, erős felindulás hatása alatt kialakult és rögtönös szándékkal elkövetett emberölés bűntette Btk. 1. §-a szerinti kísérletének minősítette, és az elsőfokú bíróság által alkalmazott jogi minősítést megváltoztatta.
A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság a súlyosító és enyhítő körülményeket általában helyesen sorolta fel, és a súlyosító körülmények körében azonban - a megváltozott minősítésre is figyelemmel - mellőzte a Legfelsőbb Bíróság, hogy a már földön fekvő, magatehetetlen sértettet a vádlott tovább bántalmazta, viszont további enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a vádlott az egyik szemére nem lát, és a fennálló egyéb betegségét.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a megváltozott minősítés mellett is arányban áll az elsőfokú bíróság által a vádlottal szemben kiszabott büntetés az általa elkövetett cselekmény tárgyi súlyával és a személyében rejlő, társadalomra veszélyesség fokával. Ezért a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.
A büntetlen előéletű, kifogástalan életvitelű, kiskorú leánygyermekét nevelő vádlott esetében indokoltnak találta a Legfelsőbb Bíróság is a Btk. 89. §-a (1) bekezdésének az alkalmazását, és a próbaidőnek hosszabb tartamban történő meghatározása sem látszott indokoltnak.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az ítélet egyéb rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 843/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás