BK BH 1993/136
BK BH 1993/136
1993.03.01.
Ha valamely alapítéletben kiszabott szabadságvesztés tartama a feltételes szabadságra bocsátás folytán és a végrehajtandó része kegyelem folytán egyaránt csökkent, akkor a kegyelem hatályvesztését követően az összbüntetésbe foglalás során a ténylegesen még le nem töltött szabadságvesztés teljes tartama az irányadó az elengedés mérvének (az összbüntetés tartamának) a meghatározásakor [Btk. 92. § (1) és (2) bek., 1990. évi XXXIX. tv., BK 105. sz.].
1. Az elítéltet erőszakos közösülés bűntette és lopás vétsége miatt 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre ítélték. A szabadságvesztés tartama közkegyelem folytán az 1/8-ával csökkent, majd a bíróság a végzésével az elítéltet feltételes szabadságra bocsátotta, és az elítélt így 1990. július 19. napján szabadult a büntetéséből.
2. Ezt követően a kerületi bíróság az elítéltet társtettesként, nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettének kísérlete miatt 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, és megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Megállapította továbbá a bíróság azt is, hogy az 1. pont alatti ítélettel kapcsolatos végrehajtási kegyelem a hatályát veszti, és a feltételes szabadságot megszüntette. A bűncselekmény elkövetési ideje 1990. július 27. napja volt. Az előzőekben írt büntetéseket a kerületi bíróság összbüntetésbe foglalta és annak tartalmát 3 év 10 hó 20 napi börtönbüntetésben állapította meg azzal, hogy az elítélt feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélet indokolásából kiderül, hogy a kerületi bíróság a büntetéseket a Btk. 92. §-ának (1) és (2) bekezdései alapján foglalta összbüntetésbe, míg az összbüntetés tartamát a Btk. 93. §-ának (2) bekezdése alapján állapította meg.
Az ítélet ellen az elítélt jelentett be enyhítésre irányuló fellebbezést. A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság tévedett az összbüntetés tartamának a megállapításakor. Az ítélet az indokolásában ugyanis azt rögzítette, hogy az elítéltnek 4 hónap 5 napot kell még az 1. pont alatti elítéléséből kiállnia, ami azonban csak a feltételes szabadság figyelembevételével az elítéltnek 7 hónap 28 napot kell még letöltenie, mert ha a nevezett semmiféle kedvezményben nem részesül, akkor az 1. pont alatti büntetését 1991. február 17. napján töltötte volna ki.
A másodfokú bíróság egyben iránymutatásul rámutat: minden olyan esetben, amikor az elítélt a szabadságvesztésre részvégrehajtási közkegyelmet kap, és feltételes szabadságban is részesítik, a ki nem töltött büntetését úgy kell kiszámítani, hogy a teljes büntetésből le kell vonni a részvégrehajtási közkegyelem alá eső büntetést és az engedélyezett feltételezett szabadságvesztés tartamát is.
A másodfokú bíróság az előzőekben kifejtettekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az 1. pont alatti elítélés ténylegesen hátralévő részének az 1/3 körüli részét elengedte, és az összbüntetés tartamát leszállítva, azt 3 év 8 hó 10 napi börtönbüntetésben állapította meg. (Főv. Bír. 25. Bf. X. 6119/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás