BK BH 1993/138
BK BH 1993/138
1993.03.01.
A büntetett előélethez fűződő hátrányos következmény alóli mentesítéshez szükséges várakozási időnek a közkegyelmi rendelkezés alapján a felére csökkenése csak az 1990. június 1. napja előtt jogerőre emelkedett elítélésekre vonatkozik [Btk. 102. § (1) bek., 103. § (1) bek. a) pont, 1990. évi XXXIX. tv. 7. §].
A terheltet a megyei bíróság, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság az 1990. december 13. napján jogerős ítéletével 2 rb. jelentős kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt főbüntetésül 1 évi börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 1 évre a közügyektől eltiltásra és 50 000 forint pénzbüntetésre ítélte, megállapítva, hogy a börtönbüntetés végrehajtása alól az 1990. évi XXXIX. törvény 1. §-ának (1) bekezdése értelmében közkegyelem folytán mentesül. A terhelt - a védője útján - bírósági mentesítés iránti kérelmet terjesztett elő, arra az álláspontra helyezkedve, hogy az 1990. évi XXXIX. törvény 7. §-a a Btk. 103. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a bírósági mentesítés tárgyi előfeltételéül megállapított 3 éves várakozási időt a felére csökkentette, és így a másfél év 1992. június 13. napján eltelt, emellett pedig az érdemességet megalapozó tényeket is részletezte és indokolta.
A megyei főügyész a kérelem elutasítását indítványozta.
A bírósági mentesítés iránti kérelem nem alapos.
Az 1990. évi XXXIX. törvény 1. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy az 1 évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása alól a nem visszaeső, szándékos bűncselekmény miatt elítélt terhelt mentesült, minthogy az elítélés alapjául szolgált bűncselekmény elkövetése 1990. június 1. napja előtt történt, és ebből a szempontból közömbös a bűncselekmény jogerős elbírálásának az időpontja.
A közkegyelem gyakorlásáról szóló 1990. évi XXXIX. törvény 7. §-a szerint "az 1990. június 1-je előtt kiszabott büntetéseket illetően ... a bírósági mentesítéshez szükséges várakozási időnek a Btk. 103. §-a (1) és (3) bekezdésében meghatározott tartama a felére csökken". A törvénynek az idézett rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy mind a törvényi, mind a bírósági mentesítéshez szükséges várakozási idő felére csökkenésének az a feltétele, hogy maga az elítélés 1990. június 1. napját megelőzően történjék, függetlenül attól, hogy a bűncselekmény elkövetése mely időpontban történt, illetőleg az 1990. június 1. napja után történt elbírálás során a törvény 1-5. §-aiban foglalt végrehajtási kegyelem alkalmazására került sor.
Az adott esetben a terhelt a bűncselekményt 1990. június 1. napja előtt követte el, a bíróság a jogerős ítéletet 1990. december 13. napján hozta meg, és minthogy a törvény 8. §-ában foglalt kizáró okok egyike sem állott fenn, a terhelt a tv. 1. §-ának (1) bekezdésében foglalt végrehajtási kegyelem folytán mentesült az 1 évi szabadságvesztés végrehajtása alól.
Ugyanakkor a jogerős ítélet meghozatalának a napján, a Btk. 66. §-ának c) pontjában foglalt, a büntetés végrehajtását kizáró ok folytán valósult meg a büntetés végrehajthatóságának a Btk. 103. §-ának (1) bekezdésében írt megszűnése, tehát 1990. december 13. napjától számítandó a bírósági mentesítés tárgyi feltételeként az említett törvényhely a) pontjában írt 3 éves várakozási idő. Ehhez képest a terhelt 1993. december 12. napját követően fordulhat a Be. 381. §-ának (1) bekezdésében foglalt kérelmével a bírósághoz. A várakozási idő alatt telik le a közügyektől eltiltás 1 éves tartama, így a mentesítésnek a Btk. 105. §-a szerint egységessége folytán az adott esetben nem hosszabbodik meg a várakozási idő.
A bíróság a kifejtettek folytán a terhelt kérelmét a Be. 381. §-ának (2) bekezdése alapján elutasította, mert a mentesítés objektív törvényi előfeltétele hiányzik, a várakozási idő még nem telt le, a kérelem így idő előtti. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 4. B. 659/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás