BK BH 1993/14
BK BH 1993/14
1993.01.01.
Az 1992. évi XI. törvényen alapuló semmissé nyilvánítási eljárásból ki van zárva az a bíró, aki az alapügyben a határozat meghozatalában részt vett [Be. 35. § (1) bek. c) pont, 40. § (2) és (4) bek., 1992. évi XI. tv. 4. §].
A Legfelsőbb Bíróság az elítélés semmisségének megállapítása végett az elítélt kérelmére folyamatban levő ügyben a megyei bíróság katonai tanácsának a végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította, egyben elrendelte, hogy az új eljárást a F.-i Bíróság katonai tanácsa folytassa le.
A megyei bíróság katonai tanácsa elutasította az elítélt kérelmét, amely az izgatás büntette elítélés semmissé nyilvánítás iránti kérelemmel érintett jogerős ítéleti tényállást, a jogi minősítés és a kiszabott fő- és mellékbüntetést. Kifejtette azt az álláspontját, hogy a megállapított, nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett izgatás büntette nem vonható az 1992. évi XI. törvény 1. §-a alá, ugyanis a terhelt által tett kijelentések megtétele nem értékelhető az 1976. évi 8. tvr.-tel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában rögzített alapjogok gyakorlásaként ellenkezőleg, az Alkotmánybíróság 30-1992. (V. 26.) határozata IV. pontjában kifejtettekre is figyelemmel, az elítélt cselekménye a hatályos jogunk szerint is a közösség elleni izgatás bűntettét valósítaná meg.
A végzés ellen a kérelmező fellebbezéssel élt, és - egyebek mellett - sérelmezte, hogy a semmisségi ügyében az a bíró járt el, aki az alapügyben az ítéletet hozó tanács elnöke volt.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést az alábbiak miatt találta alaposnak.
A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a semmissé nyilvánítás iránti kérelem tárgyában eljáró bíró valóban annak a tanácsnak az elnöke volt, amely az alapügyben érdemi döntést hozott. A büntetőeljárásban az anyagi igazság felderítéséhez, a tényállás megalapozott megállapításához, az eljáró hatóságok tekintélyének megóvásához és az eljárásban részt vevő személyek jogainak a biztosításához fontos érdek fűződik. Ennek az érdeknek az érvényesüléséhez - egyebek mellett - szükséges, hogy az eljárásban részt vevő személyek elfogulatlanok legyenek. Ezt a célt szolgálják a Be. II. fejezetének III. Címében a kizárás jogintézményének a szabályai. A Be. 35. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében a büntetőügyben a hatóság tagjaként nem járhat el az, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.
Az 1963. és 1989. között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1992. évi XI. törvény 1. §-a taxatív felsorolást tartalmaz a semmissé nyilvánítható bűncselekményekről, ezek a felsorolt cselekmények azonban csak abban az esetben vonhatók e törvény alá, ha a bűncselekmény elkövetése az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmányban rögzített alapjogok gyakorlását vagy az abban foglalt elvek és célok megvalósítását jelentette. E feltételek miatt a törvény alkalmazása nem deklaratív jellegű, hanem az alapügy érdemi, büntetőjogi fő kérdéseinek a felülvizsgálatát igényli. A büntetőeljárás fontos - garanciális - elve, hogy a határozat felülbírálatát ne az a bíró végezze, aki annak a meghozatalában részt vett, senkitől nem várható el ugyanis, hogy a saját meggyőződése szerint hozott határozatát tárgyilagosan bírálja felül.
A Be. 40. §-ának (2) bekezdése értelmében a másodfokú elbírálásból ki van zárva az a bíró, aki az ügy elsőfokú elbírálásában részt vett, a (4) bekezdés szerint pedig a perújítási és a törvényességi eljárásból van kizárva az a bíró, aki a megtámadott határozat hozatalában vett részt.
Az 1992. évi XI. törvényen alapuló semmisségi eljárás jogi természetét illetően az említett érdemi felülvizsgálat miatt sok tekintetben hasonló azokhoz az eljárásokhoz, amelyeknél a törvény kizárja az alapügyben eljárt bíró közreműködését. Ezért indokolt, hogy ne járjon el az a bíró, aki az alapügy határozatának a meghozatalában részt vett. A Be. 35. §-a (1) bekezdésének c) pontjára alapított kizárási okot a Be. 37. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel, indokolt az érintettnek bejelentenie.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, alapos a kérelmező a miatti fellebbezése, hogy a semmissé nyilvánítási ügyében ugyanaz a bíró járt el, aki az alapügyben a határozat meghozatalában részt vett.
Minthogy tehát a semmissé nyilvánítási eljárás során hozott határozat meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt, a Legfelsőbb Bíróság a Be. 250. §-ának II/b pontja alapján - figyelemmel a Be. 356. §-ának (1) bekezdésére és az 1992. XI. tv. 4. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakra - az elsőfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és az ügyet új eljárásra a Be. 264. §-ának (2) bekezdése alapján - kivételesen az ügy jellegére tekintettel - a F.-i Bíróság katonai tanácsához utalta. (Legf. Bír. Stf. V. 7/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás