BK BH 1993/141
BK BH 1993/141
1993.03.01.
Ha az elkövető szándéka már a „betörés” alkalmával is az eltulajdonításra irányult, a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás mellett a magánlaksértés bűnhalmazatban nem állapítható meg [Btk. 316. § (1) bek., (2) bek. d) pont, 176. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat lopás vétsége miatt - mint különös visszaesőt - 6 hónapi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A tényállás szerint a vádlott letért az országútról, és egy tanyához ment, hogy vizet kérjen. Amikor senkit nem talált otthon, betörte a bejárati ajtót, behatolt a házba, és eltulajdonított apróbb tárgyakat és 220 forint készpénzt. A pénz és a tárgyak együttes értéke 321 forint.
Az ítélet ellen a vádlott és a védő fellebbezett felmentés végett.
A megyei főügyész álláspontja szerint a vádlott cselekménye magánlaksértés vétségének is minősül, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, és a vádlott bűnösségére vont következtetés is helyes, ezért a megyei bíróság a vádlott és a védő felmentésre irányuló fellebbezését alaptalannak találta.
A bűncselekmény jogi minősítése törvényes. A megyei bíróság nem értett egyet azzal az állásponttal, hogy a vádlott cselekménye magánlaksértés vétségének is minősül. Az elsőfokú bíróság által feltárt tényekből nem vonható le az a következtetés, hogy a vádlott azért hatolt a sértett lakásába, hogy ott vizet igyék, és eltulajdonítási szándéka csupán ezt követően keletkezett. Tényként az volt megállapítható, hogy a vádlott, miután meggyőződött arról, hogy senki nem tartózkodik a sértett lakásban, az ajtó üvegének betörése után behatolt oda, és eltulajdonította a tényállásban részletezett vagyontárgyakat. Ebből az eltulajdonítási szándékára vonható le következtetés, mely már akkor fennállott, amikor az ajtó üvegét betörte. Ennek megfelelően behatolási cselekménye a dolog elleni erőszakhoz kapcsolódó eszközcselekmény, így a magánlaksértés vétségének a megállapítására nem alkalmas. Ezért a megyei bíróság a minősítés tekintetében előterjesztett indítványnak nem adott helyt.
A büntetés kiszabása körében értékelhető bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel, tévedett azonban akkor, amikor a vádlottal szemben a büntetést a Btk. 97. §-ának alkalmazásával szabta ki. A BK 92. számú állásfoglalás értelmében a Btk.-nak a különös visszaesőkre vonatkozó, a büntetés kiszabását érintő rendelkezései nem alkalmazhatók, ha a szabálysértési értékre elkövetett lopást, mint különös visszaeső követi el, és a törvényben meghatározott egyéb minősítő körülmény nem áll fenn. Mindezek figyelembevétele mellett a megyei bíróság a Btk. 97. §-ának alkalmazását mellőzte, és úgy látta, hogy a vádlott terhére megállapított vétség tárgyi súlyával rövidebb tartamú szabadságvesztés áll arányban. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a főbüntetés mértékét 3 hónapi börtönre leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2. Bf. 747/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás