BK BH 1993/144
BK BH 1993/144
1993.03.01.
A katona által megvalósított lopás a helyiségbe a jogosult tudta és beleegyezése nélkül bemenve elkövetettként minősül, ha a szolgálat ellátása érdekében biztosított lehetőséggel visszaélve történik a behatolás [Btk. 316. § (2) bek. f) pont].
A megyei bíróság katonai tanácsa a tartalékos honvéd III. r. vádlottat a felbujtóként elkövetett lopás vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette, egyben a tulajdon elleni szabálysértés vétsége miatt figyelmeztetésben részesítette.
A tényállás szerint a tartalékos honvéd I. r., II. r. és III. r. vádlottak az alakulat egészségügyi szolgálatához voltak beosztva. Az orvosi szoba, illetve rendelő helyiségeinek a berendezését egy másik részbe kellett átszállítaniuk. Ekkor figyeltek fel több olyan tárgyra, amelyet a polgári életben is tudnának hasznosítani. Elhatározták, hogy a szolgálati idő leteltével az orvosi könyveket és műszereket fognak eltulajdonítani.
A III. r. vádlott azt a kérést intézte társaihoz, hogy a higanyos vérnyomásmérőt hozzák el részére. Az I. r. és a II. r. vádlott a szolgálati feladat elvégzése után az épület hátsó kapuján felment az orvosi szobába, illetve rendelőbe, és onnan eltulajdonított összesen 9100 forint értékű orvosi könyveket és műszereket, közöttük a III. r. vádlott számára az 1300 forint értékű vérnyomásmérőt. A vérnyomásmérőt a III. r. vádlottnak átadták.
Az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlottak jogosultak voltak a helyiségbe belépésre, és az ott-tartózkodásra. Erről a III. r. vádlottnak is tudomása volt, mivel ugyanezen a munkaterületen dolgozott. Megállapította ugyanakkor, hogy a költözködés ideje alatt az eltulajdonított tárgyakat nem tudták elvinni, ezért olyan időpontot választottak, amikor már az adott helyiségekben szabadon mozoghattak. A III. r. vádlott ennek az ismeretében szólította fel a társait, hogy részére a higanyos vérnyomásmérőt tulajdonítsák el. A bíróság e bizonyítékokat értékelve jutott arra a meggyőződésre, hogy a III. r. vádlott csupán a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó tárgy eltulajdonítására bujtotta fel a társait, a bűncselekmény vádja alól ezért felmentette, a tulajdon elleni szabálysértés miatt pedig őt figyelmeztetésben részesítette.
A Legfelsőbb Bíróság a bűnösség megállapítása végett bejelentett ügyészi fellebbezés alapján felülbírálva az ítéletet megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogi álláspontja téves. Az ítélet rögzíti: "tényként nyert megállapítást, hogy a költözködés ideje alatt az eltulajdonított tárgyakat nem tudták elvinni, ezért azt az időpontot kellett választani, amikor már az adott helyiségekben szabadon mozoghattak. A honvéd III. r. vádlott ennek az ismeretében szólította fel társait, hogy amennyiben nem tudna ott lenni az említett tárgyak eltulajdonításakor, úgy részére adják át." Az ítélet tehát tartalmazza, hogy a vádlottak nem a részükre kiadott szolgálati feladat ellátása közben (a költöztetés ideje alatt), hanem azt követően valósították meg a lopási cselekményüket. Ebből következik, hogy az orvosi szobában nem a szolgálati feladatuk végrehajtása érdekében - tehát jogszerűen -, hanem kizárólag a lopás véghezvitele céljával hatoltak be, amely jogellenes magatartás.
A vádlottak valamennyien sorállományú katonák voltak, akik a kiegészítő parancsnokság sorozási osztályának az egészségügyi részlegéhez tartoztak. E feladatkörbe tartozó szolgálati ténykedéseik közben természetesen megillette őket az a jogosultság, hogy az orvosi, illetve vizsgálóhelyiségbe a takarítási, előkészítési és egyéb teendőik ellátása végett akadálytalanul - a tábláról leakasztott kulcs használatával - bemenjenek. Ez a szabad bejárás azonban kizárólag a szolgálattal összefüggő feladatkörük ellátásának korlátozott időtartamára vonatkozott. Az ítéleti tényállásból az a helyes következtetés vonható le, hogy amikor az eltulajdonítani szándékozott dolgok megszerzése érdekében - a szolgálati feladat befejezése után - lopási célzattal hatoltak be a helyiségbe, ez a magatartásuk megvalósította a jogtalan behatolás fogalmát, és alapjául szolgált a Btk. 316. §-a (2) bekezdésének f) pontjában foglalt minősítő körülmény megállapíthatásának. Tekintettel arra, hogy a megállapított tényállás szerint a III. r. vádlottnak ez utóbbi körülményről tudomása volt, magatartása nem szabálysértést, hanem a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének f) pontja szerint minősülő lopás vétségének a tényállását merítette ki, melyet a Btk. 21. §-ának (1) bekezdése alapján felbujtóként követett el. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést megalapozottnak találta, ezért a vádlott bűnösségét megállapította.
A bűncselekmény megállapítása mellett is megalapozottnak találta a Legfelsőbb Bíróság azt az ügyészi indítványt, hogy a III. r. vádlottal szemben nincs szükség büntetés kiszabására, hanem elegendő az intézkedés alkalmazása. A Legfelsőbb Bíróság figyelemmel volt arra, hogy a vádlott eddigi életvezetése kifogástalan, a cselekménye viszonylag kisebb tárgyi súlyú, és az okozott kár is megtérült. Ez utóbbiakra tekintettel, e vádlottal szemben a megrovás alkalmazása volt szükséges és elegendő. A Legfelsőbb Bíróság ezért kifejezte a III. r. honvéd vádlottal szemben az elkövetett cselekmény miatti rosszallását, és egyidejűleg felhívta, hogy a jövőben tartózkodjék jogsértő magatartástól. (Legf. Bír. Bf. V. 1155/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás