BK BH 1993/145
BK BH 1993/145
1993.03.01.
Az elöljárói intézkedés elmulasztása bűntettének — és nem a szolgálatban kötelességszegés vétségének — minősül a katonai gépjárműparancsnok cselekménye, ha a felismerhető veszélyhelyzet megszüntetésére nem ad parancsot, és a mulasztása miatt bekövetkezett balesetnél nagyszámú katona sérül meg [Btk. 348. § (1) bek., 361. § (1) bek. a) pont, (2) bek.].
A bíróság katonai tanácsa a hadnagy rendfokozatú I. r. vádlottat a szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt 6 hónapi - végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre és 1 évre a soron következő rendfokozatba előlépésre előírt várakozási idő meghosszabbítására, a határőr II. r. vádlottat pedig tömegszerencsétlenséget eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 1 évi - végrehajtásban 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre és 2 év 6 hónapra a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A tényállás szerint a határőr II. r. vádlott a tehergépkocsi vezetésben kevés gyakorlatot szerzett. A gépkocsi-parancsnok és a munkára kiszállított határőrök parancsnoka az I. r. vádlott volt. Az I. r. vádlott a szolgálati kötelmeivel, a II. r. vádlott pedig a KRESZ szabályaival tisztában volt.
A határőrök a kijelölt munkát kb. 17 órára végezték el. Ekkor az I. r. vádlott a neki beosztott határőröknek szeszes ital fogyasztását engedélyezte, egyébként ő maga már 15 óra körül, majd a későbbiek során nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott. Az italfogyasztás után a 26 határőr felszállt a tehergépkocsi platójára, míg az I. r. vádlott a vezetőfülkében foglalt helyet. Az I. r. vádlott a sebesség megfelelő megválasztására nem adott utasítást a II. r. vádlottnak. A tehergépkocsi platóján volt szabálytalanul elhelyezve a kb. 2,5 tonna súlyú feltekercselt kábel is, amelyet a határőrök lebontottak. Több katona szabálytalanul e kábeleken foglalt helyet. Az I. r. vádlott e rendellenességek megszüntetésére intézkedést nem tett, a sorkatonák platón való utazását nem ellenőrizte. A platón egyébként megfelelő feltételek mellett is csak 25 katona utazhatott volna.
A II. r. vádlott a tehergépkocsival a lakott területet elhagyva egy enyhén balra ívelő kanyarban 71-81 km/óra közötti sebességgel haladt. A tehergépkocsi súlypontja a megengedettnél több utas és a nagy súlyú feltekercselt kábel miatt a szokásosnál magasabbra helyeződött át. A rakomány rögzítetlensége, a járművezető csekély gyakorlata és a gépkocsi megengedettnél nagyobb sebességének együttes következményeként a balra ívelő kanyarban a gépkocsi megbillent, a II. r. vádlott a jármű felett az uralmát elveszítette, és előbb a jobb oldali útpadkára haladt le, majd gyakorlatlansága folytán a balra kormányzást és fékezést követően áttért a menetirány szerinti bal oldalra, itt előbb egy korlátnak ütközött, majd a tehergépkocsi egy telefonoszlopot kidöntve felborult, és néhány méteres csúszás után megállt.
A baleset következtében a tehergépkocsin tartózkodók közül három határőr maradandó fogyatékosságot eredményező sérülést, tíz határőr 8 napon túl gyógyuló súlyos, tizenhárom pedig könnyű testi sérülést szenvedett. A vádlottak sérülése 8 napon belül gyógyult. Három határőr a további szolgálatra alkalmatlanná vált, ezért őket leszerelték.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az irányadó tényállásból okszerűen vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségére. A II. r. vádlott cselekményének jogi minősítése mindenben megfelelt az anyagi jogszabályoknak. Tévedett azonban a katonai tanács, amikor az I. r. vádlott cselekményét a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szolgálatban kötelességszegés vétségének minősítette. A vádlottnak, mint gépjárműparancsnoknak szolgálata jellegéből fakadóan állandó éberséget kellett volna tanúsítania. Azzal, hogy a vonatkozó szabályok megszegésével szeszes italt fogyasztott, valóban kimerítette a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésében írt bűncselekmény tényállási elemeit. Ugyanakkor azonban a tehergépjárművet vezető II. r. vádlottnak, mint gépjárműparancsnok az elöljárója volt, ekként kötelessége lett volna, hogy az adott útkanyarba behaladás előtt az általa is felismerhetően veszélyhelyzettel fenyegető magatartás megszüntetésére alárendeltjének parancsot adjon. Ezt megelőzően köteles lett volna megakadályozni, hogy a tehergépjármű rakfelületén a megengedettnél több személy utazzék, továbbá hogy azon rögzítetlenül teher legyen elhelyezve.
Az elöljárói kötelességének ily módon történt megszegése folytán viszont megvalósította a Btk. 361. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott elöljárói intézkedés elmulasztása bűncselekményének a tényállását is. Az elkövetési magatartások egybeesése miatt az ekként jelentkező halmazat csupán látszólagos. Miután a vádlott cselekményeinél az elöljárói minőség volt a meghatározó, és - a később kifejtendők szerint - a minősítő körülményt képező eredmény is alapvetően az elöljárói kötelességszegéshez kapcsolódik, ezért a cselekmény nem az általánosabb tényállású szolgálatban kötelességszegés vétségének, hanem az ehhez képest különös elöljárói intézkedés elmulasztása bűncselekményének minősül.
Ugyanakkor a töretlen ítélkezési gyakorlatra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a vádlott cselekményét a Btk. 361. §-a (1) bekezdésének 1. fordulata szerint minősülő elöljárói intézkedés elmulasztása bűntettének minősítette. Az elöljárói intézkedés elmulasztásából az adott esetben a szolgálatra jelentős hátrány származott, miután nagyszámú határőr megsérült, közülük többen 8 napon túl gyógyuló, sőt egyesek maradandó fogyatékossággal járó sérüléseket szenvedtek, és a tömeges közlekedési baleset során sérült határőrök közül több személyt utóbb tartalékállományba kellett helyezni. Mindez nem kétségesen a katonai szolgálatra jelentős hátrányt eredményezett.
A Legfelsőbb Bíróság az I. r. vádlott tekintetében megváltozott minősítés ellenére is megfelelőnek találta a 6 hónapi szabadságvesztést, mely megfelel a cselekmény tárgyi súlyának, az elkövetési körülményeknek, a vádlott bűnössége fokának és a büntetés kiszabásánál irányadó további körülményekkel is arányban áll.
Mivel a vádlott a hivatásos katonai szolgálatban továbbra is megtartható, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Legfelsőbb Bíróság - a Btk. 45. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel - nem érintette.
Ugyanakkor nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a büntetési cél az adott esetben a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésével is elérhető. A vádlott cselekményét olyan körülmények között követte el, amikor nem csupán a rábízott katonák szolgálati feladatainak ellátásáért, munkavégzésükért, hanem mint gépjárműparancsnok azért is felelős volt, hogy a nevezettek élete, testi épsége a szükségszerűen tehergépjárművel történő személyszállítás során veszélybe ne kerüljön. A vádlott, mint gépjárműparancsnok az intézkedési kötelezettségeit súlyosan és sorozatosan megszegte, és e kötelességszegésekkel összefüggően olyan tömeges baleset következett be, amelynél csak a szerencsés véletlenen múlott, hogy jóvátehetetlen eredmény nem következett be. Ilyen körülmények között az I. r. vádlott és mások újabb - köztük katonai - bűncselekmények elkövetésétől történő visszatartását csak a szabadságvesztés katonai fogdában történő végrehajtása biztosíthatja megfelelően.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. vádlott tekintetében a cselekmény jogi minősítésén túlmenően a büntetés kiszabására vonatkozó részében is megváltoztatta, a szabadságvesztésnek próbaidőre történő felfüggesztését mellőzte, és a főbüntetést katonai fogdában [Btk. 127. § (1) bek. b) pont] rendelte végrehajtani. (Legf. Bír. Bf. V. 716/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás