BK BH 1993/146
BK BH 1993/146
1993.03.01.
I. A fegyveresen elkövetett elöljáró elleni erőszak megállapításához nem elegendő, ha az elkövető fegyvert tart magánál, hanem szükséges az is, hogy a vádlott magát az elkövetési magatartást fegyver felhasználásával valósítsa meg, akár a fegyver megtartásáért való dulakodással, akár az elöljáró távozása után fenyegetésként leadott lövéssel [Btk. 355. § (2) bek. a) pont].
II. A fegyveresen elkövetett külföldre szökést megvalósító, majd önként hazatérő és a hatóságnál jelentkező sorkatona esetében a büntetés korlátlan enyhítésének lehet helye [Btk. 343. § (4) bek. és (7) bek., 87. § (4) bek.].
A megyei bíróság katonai tanácsa a volt határőr vádlottat fegyveresen elkövetett külföldre szökés bűntette és elöljáró ellen fegyverrel elkövetett erőszak bűntette miatt, halmazati büntetésül 6 évi fegyházbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás szerint a határőr vádlott már bevonulásától kezdődően értelmetlennek és szükségtelennek tartotta a sorkatonai szolgálatot. Ezenkívül úgy ítélte meg, hogy parancsnoka neheztel rá, és ezért vele igazságtalanul bánik, feleslegesen dolgoztatja, valamint az esedékes eltávozásoktól is minden indok nélkül eltiltja őt. A családi helyzete is megromlott, ezért arra az elhatározásra jutott, hogy a katonai szolgálatát befejezi.
A vádbeli napon - miután a határőr ügyeletesi szolgálatát befejezte - kb. másfél liter bort elfogyasztott, és úgy döntött, hogy a szolgálati helyét végleg elhagyja. A hajnali órákban, amikor az őrs személyi állományának egy része már aludt, másik része pedig az épület emeletén lévő klubhelyiségben televíziót nézett, az őrsügyeletesi szobába ment. Ekkor az őrsügyeletesi szolgálatot ellátó határőr nem tartózkodott a helyiségben, a fegyverszoba és lőszerszekrény kulcsait pedig az asztal sarkán hagyta. A kulcsot a vádlott elvette, és a fegyverszobában magához vette az egyik katonatársának a gépkarabélyát, valamint az őrsügyeletesi szobában levő lőszerszekrényből 768 db 7,62 mm-es géppisztolylőszert. A lőszerek egy részét betárazta, a tárat a fegyverekbe helyezte, és csőre töltötte.
A vádlott a fegyverszobában tartózkodott, amikor megjelent az őrsügyeletes. Rákiáltott a vádlottra, hogy a fegyvert tegye le, majd hozzálépve a kezét megfogta. A vádlott és szolgálati elöljárója között ekkor dulakodás kezdődött, amelynek során a fegyver egy alkalommal elsült, és a lövedék a kőpadlóba fúródott. A vádlottnak nem állt szándékában az őrsügyeletest megsebesíteni, sem a fegyvert használni, hanem a fegyver a dulakodás közben véletlenül sült el a vádlott kezében. Ezt követően az őrsügyeletes az ügyeleti szobából kimenekült, és az emeletre szaladt, hogy a katonatársainak szóljon. A lövés hangjára néhány katona a klubhelyiségből, illetőleg a hálókörletekből előjött, és tanakodtak, hogy mitevők legyenek. A vádlott eközben az ügyeleti szobából kijött, és a szoba mellett levő lépcsőfeljárónál egy újabb lövést adott le, amely a lépcsőforduló lambériájának a burkolatában akadt el. A lövés miatt az egy szinttel feljebb álló katonák nem mertek a földszintre lemenni, ezért a vádlott az őrs épületét akadálytalanul elhagyhatta.
A vádlott a határőrőstől kb. 500 méterre levő államhatárt - a birtokában levő fegyverrel és lőszerekkel együtt - úgy lépte át, hogy a folyón átgázolt. A szomszéd ország területén egy kutyára újabb két lövést adott le, majd pedig egy közeli faluban egy idős házaspár házába ment be, ahol elfogták. Vele szemben fegyver és hadianyag birtoklása miatt egy hónapi - 3 évre felfüggesztett - szabadságvesztést alkalmaztak, majd szabadon bocsátották.
A vádlott ezt követően alkalmi munkából tartotta fenn magát. Az idő előrehaladtával azonban a vádlottat egyre jobban gyötörte a honvágy, továbbá helyzetét is kilátástalannak ítélte, ezért mind többet foglalkozott azzal a gondolattal, hogy vállalja a felelősségre vonást, hazatér. Ennek érdekében vonatra szállt, majd a határon az útlevélkezelő határőrnél önként jelentkezett.
A vádlottnak a cselekmény elkövetésekor nem volt kóros elmeállapota, hanem a szökés előtt elfogyasztott alkohol hatására a szokványos ittasság állapotában volt.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megalapozottan vont következtetést a vádlott bűnösségére, és cselekményének jogi minősítése is megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak.
I. Az elöljáró elleni erőszak bűntette minősített esetének megállapítását vitató fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak. A Btk. 355. §-ának (1) bekezdése szerinti bűntett minősített esete, ha az elkövető azt fegyverrel követi el [(2) bek. a) pont]. Ennek a minősítő körülménynek megállapításához nem elegendő, ha az elöljáró elleni erőszak elkövetője fegyvert tart magánál, hanem magát az elkövetési magatartást is - az erőszak alkalmazását, az azzal fenyegetést vagy a tettleges ellenállás tanúsítását - a fegyver felhasználásával kell kifejteni. Ugyanakkor viszont a fegyverrel elkövetést nem csupán a lőfegyverkénti használat vagy az ezzel való fenyegetés valósítja meg, hanem pl. a lőfegyvernek ütőeszközkénti felhasználása is, mivel az utóbbi eset is a fegyvert birtokoló elkövető fokozott elszántságát tükrözi.
Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor az elöljáróval a fegyver megtartásáért dulakodó vádlott cselekményét elöljáró ellen fegyverrel elkövetett erőszak bűntettének minősítette. A jogi indokolás azonban kiegészítésre szorul azzal, hogy a vádlott a dulakodáson túlmenő magatartással is megvalósította az elöljáróval szembeni fegyverrel elkövetést. Az a cselekménye ugyanis, hogy az elöljáró távozása után a lépcsőforduló felé irányozva egy lövést adott le, egyértelműen a vádlottal szemben mások bevonásával együtt intézkedni kívánó elöljáró fegyverrel való közvetlen fenyegetését jelentette.
II. A büntetés enyhítését célzó fellebbezéseket a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta, és a vádlottra kiszabott szabadságvesztést 4 évre enyhítette. Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket részben tévesen, részben pontatlanul rögzítette. Téves a fegyveres erők - a Magyar Honvédség és a Határőrség - általános fegyelmi helyzetére vonatkozóan tett eltúlzott megállapítás. Ilyen súlyosító körülmény az ügyben nem állapítható meg. Valamely cselekmény motiválatlansága nem értékelhető bűnösségi körülményként, egyébként is az adott esetben a cselekmények nem motiválatlanok, hanem kellően át nem gondoltak és értelmetlenek voltak a végül is önként jelentkező vádlott részéről.
A kifejtettekre figyelemmel az ügyben súlyosító körülmény a hasonló kibúvásos bűncselekmények elszaporodottsága, a bűncselekmények halmazata és azok elkövetésének gátlástalan, rendkívül durva módja. Súlyosító körülmény továbbá, hogy a vádlott a honvédségi tulajdonban álló vagyontárgyakat is eltulajdonította. Az enyhítő körülmény a cselekmény elkövetésekor 20 éves vádlott tekintetében nem a büntetlen előélet, hanem a fiatal felnőtt kor [12. sz. Irányelv II/A/1. és 4/a. pontja]. További enyhítő körülmény a vádlott őszinte, feltáró jellegű beismerő vallomása, a bűnösség elismerése, a megbánást mutató magatartása és a cselekmény elkövetéséig tanúsított kifogástalan katonai szolgálata.
Az említett bűnösségi körülmények mellett a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a Btk. 37. §-ában meghatározott büntetési cél elérését a 6 évi szabadságvesztés kiszabása biztosítja. Kétségtelen, hogy a vádlott a fegyveresen elkövetett külföldre szökésével az egyik legsúlyosabb katonai bűncselekményt követte el, emellett egy másik, jelentős súlyú katonai bűncselekményt is megvalósított. Vele szemben a Btk. 85. §-ának (2) bekezdése szerint irányadó halmazati büntetési tétel 10 évtől 15 évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés. Ugyanakkor a vádlott külföldről önkéntesen visszatérve a hatóságoknál önként jelentkezett, vállalva a cselekményei miatti büntetőjogi felelősségre vonást. A szökést elkövető katonák önkéntes jelentkezéséhez pedig igen nyomatékos társadalmi érdek fűződik, amit a Btk. 343. §-ának (7) bekezdése is kifejezésre juttat.
Ilyen körülmények között a cselekmények tárgyi súlyára, az elkövetési körülményekre, a vádlott bűnösségének fokára és a büntetés kiszabásánál irányadó további körülményekre figyelemmel a büntetési cél a Btk. 343. §-ának (7) bekezdése folytán a Btk. 87. §-ának (4) bekezdése szerinti korlátlan enyhítés alkalmazása mellett 4 évi szabadságvesztés kiszabásával is elérhető. Ezért a Legfelsőbb Bíróság - az enyhítést célzó fellebbezéseket alaposnak találva - az elsőfokú bíróság ítéletét e tekintetben megváltoztatta, és a szabadságvesztés mértékét a fentiek szerint enyhítette. (Legf. Bír. Bf. V. 700/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás