BK BH 1993/152
BK BH 1993/152
1993.03.01.
A szabadságvesztésre jogerősen elítélt és a büntetés végrehajtása elől bujkáló terhelt hozzátartozója által adott ügyvédi meghatalmazás alapján eljáró védő perújítási kérelmét érdemben kell elbírálni, ha időközben a terhelt olyan nyilatkozatot tesz, amelyből a perújítási kérelméhez való hozzájárulása nyilvánvaló [Be. 277. § (2) bek. b) pont, 48. § (1) bek., BK 94. sz.].
A megyei bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság az 1989. február 2. napján jogerős ítéletével a szabadlábon levő II. r. terheltet 2 rb. - egy esetben társtettesként - különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette; társtettesként, üzletszerűen, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette; 3 rb. felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége és 2 rb. adócsalás vétsége miatt - halmazati büntetésül - 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre, 5 évre a közügyektől eltiltásra és 50 000 forint értékű vagyonelkobzásra ítélte.
Az elítélt büntetésének letöltését még nem kezdte meg, ismeretlen helyen tartózkodik és ellene elfogatóparancsot bocsátottak ki.
A II. r. terhelt édesanyja perújítási kérelem benyújtására adott meghatalmazást az ügyvédnek. Ezt a perújítási kérelmet a megyei bíróság az 1991. február 6. napján kelt végzésével - mert az nem a jogosulttól származott - érdemi vizsgálat nélkül - a Be. 277. §-a (2) bekezdésének b) és c) pontjára utalással - elutasította. Végzésének indokolásában azt fejtette ki, hogy egyrészt a terhelt hozzájárulása hiányában a védő önállóan perújítási kérelmet nem terjeszthet elő, másrészt pedig a terhelt hozzátartozóinak a perújítási kérelem előterjesztésére csupán a terhelt halála után nyílik meg a lehetőségük.
A végzés ellen a védő jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész a megyei bíróság végzésével érdemben egyetértett, de rámutatott arra, hogy a végzés indokolása részben téves, ezért az módosításra szorul. A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 94. számú állásfoglalása értelmében a terhelt törvényes képviselője vagy nagykorú hozzátartozója perújítási kérelem előterjesztésére is meghatalmazhat védőt, és ilyenkor a védő által előterjesztett perújítási kérelmet jogosulttól származónak kell tekinteni. Ehhez képest, tehát ha a nagykorú hozzátartozó által a védőnek adott meghatalmazás szabályszerű, úgy a védő által előterjesztett perújítási kérelmet érdemben kell elbírálni. Nyilvánvaló ugyanis - amint arra az idézett állásfoglalás rámutatott -, hogy amennyiben a más jogosult által adott meghatalmazás a védőt erre nem jogosítaná fel, úgy szükségtelen (sőt értelmetlen is) lenne a törvénynek az a rendelkezése, hogy a terhelt a védőnek a perújítási kérelem előterjesztését megtilthatja.
Ugyanakkor a Be. 48. §-ának (1) bekezdése - a más által adott védői meghatalmazás esetére - a hatóság kötelezettségévé teszi a terhelt értesítését, ezt nyilvánvalóan az eljárás alá vont személy érdeke indokolja, nevezetesen hogy maga dönthesse el, igényt tart-e a védői közreműködésre, illetőleg megfelel-e neki a védő személye. Ezért az említett értesítés elmaradása esetén a más által adott védői meghatalmazás joghatályosnak nem tekinthető.
A Legfelsőbb Bíróság a védelmi fellebbezést alaposnak találta.
Kétségtelen, hogy - amint azt a kollégiumi állásfoglalás hangsúlyozza - a más által adott meghatalmazás esetén a perújítási kérelem előterjesztéséhez ugyan a terhelt hozzájárulását kifejezésre juttató nyilatkozat beszerzése nem szükséges, ám a meghatalmazásról, illetve a kérelem előterjesztéséről a terheltet értesíteni kell. Nem vitás, hogy ilyen esetben az értesítés puszta ténye - a terhelt tiltakozása hiányában, vagyis hallgatólagos beleegyezésével - mintegy pótolja a kifejezett hozzájáruló nyilatkozatot.
A védelmi fellebbezés csatolmányai azonban nem csupán a perújítási kérelem előterjesztéséről szóló értesítés tényleges megtörténtét igazolta, hanem csatolást nyert az 1991. február 19. napján kelt és a terhelt aláírásával ellátott ügyvédi meghatalmazás is, továbbá az aláírás hitelességének igazolására a jelenleg ismeretlen helyen tartózkodó terhelt személy igazolványának a személyi adatokat tartalmazó lapjai fotómásolata is. Ehhez képest tehát egyrészt pótolta a terhelt a már kifejtettek szerint a jogosultnak tekinthető hozzátartozó által kezdeményezett és a védő által benyújtott perújítási kérelem hiányosságát, és így az vitán felül joghatályossá vált; másrészt a Be. 277. §-a (2) bekezdésének a) pontjában írt lehetőséggel élve maga a terhelt is perújítási kérelmet terjesztett elő.
Ilyen körülmények között a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a perújítási kérelem érdemi elbírálásának törvényi előfeltételei most már maradéktalanul adottak, annak lehetőségét ugyanis eleve nem lehet kizárni, hogy az elsőfokú eljárás során adódó hiányosságokat később - akár a fellebbezési eljárás során - az érdekeltek ne pótolhassák. Ellenkező esetben ugyanis a perújítási kérelem elutasítására már kizárólag csak alaki meggondolások alapján lenne lehetőség, és ez az eljárás szükségtelen elhúzódását eredményezhetné. Összességében tehát a most már jogosulttól származó joghatályos perújítási kérelem alapos vagy alaptalan voltát érdemben kell megvizsgálni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Be. 261. §-ának (1) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot a perújítási kérelme érdemi vizsgálatára utasította. (Legf. Bír. Bpf. IV. 423/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás