PK BH 1993/158
PK BH 1993/158
1993.03.01.
I. Másolat készítésére alkalmas üres kép- vagy hanghordozó anyag első belföldi forgalomba hozója köteles az árbevételből szerzői jogdíjat fizetni.
II. Üres kép- vagy hanghordozó forgalomba hozója nem minősül a védett szerzői jogi alkotások tekintetében felhasználónak, ezért közérdekű bírság megfizetésére nem kötelezhető [1969: III. törvény 53. §; 9/1969. (XII. 29.) MM r. 14/A. §. (1)-(2) bek.].
Az elsőfokú bíróság helyt adva a felperes keresetének, kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 74 640 forintot, valamint ennek 1991. március 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát és 6000 forint perköltséget. Kötelezte továbbá az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg 74 600 forint bírságot és 4448 forint le nem rótt kereseti illetéket. Az ítélet indokolása szerint az alperes a vámhivatal határozatából megállapíthatóan 1990. február 16-án az NSZK-ból 4000 db, 933 000 forint vámértékű üres videokazettát importált belföldi forgalmazás céljára, e kazetták vámértéke után azonban a felperesnek a 8%-os szerzői jogdíjat a 15/1982. (XII. 20.) MM rendelet 14/A. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján nem fizette meg. Az alperest a szerzői jogdíj összegével azonos mértékű bírság megfizetésére az 1969. évi III. tv. 53. §-ának (2) bekezdése alapján marasztalta.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérve az ítélet megváltoztatása mellett a kereset teljes elutasítását. Indokolása szerint a videokazettákat a külföldi cég, mint a társaság tagja apportként vitte be az alperesi társaságba, azokat az alperes nem értékesítette, raktáron tartotta, illetve - miután az értékesítés az irreálisan magas ár miatt eleve reménytelen volt - a kazettákat 1992. június 20-án az apportáló cégnek visszaadta, így a kazetták már nincsenek is a birtokában. Ebből következően - álláspontja szerint - értékesítés és ebből eredő árbevétel hiányában szerzői jogdíj fizetésére sem kötelezhető.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte azzal, hogy az alperes fellebbezési előadását megnyugtató módon nem bizonyította.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság ítélete csak a kiszabott bírság tekintetében bírálható felül érdemben. A jogdíj vonatkozásában azonban az elsőfokú bíróság elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy az alperes a birtokába került kazettákat ténylegesen értékesítette-e a kiskereskedelmi forgalomban vagy valamilyen más módon.
Az elsőfokú bíróság által helyesen hivatkozott, a 15/1982. (XI. 20.) MM számú rendelettel módosított, a szerzői jogi törvény végrehajtásáról rendelkező 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (Szjt. V.) 14/A. §-ának (2) bekezdése értelmében a másolat készítésére alkalmas üres kép- vagy hanghordozó anyag első belföldi forgalomba hozója köteles az árbevételből - külföldi termék esetében a nagykereskedelmi ár alapulvételével - 8%-ot szerzői jogdíjként a Szerzői Jogvédő Hivatalhoz átutalni. E rendelkezésből az következik, hogy a 14/A. § (1) bekezdésében írt szerzői jogdíjat a belföldi forgalomba hozó csak akkor köteles megtéríteni, ha a videokazettát ténylegesen értékesítették, és az értékesítés eredményeként árbevételt értek el. Pusztán azon az alapon, hogy a birtokába került a perbeli mennyiségű videokazetta az alperesnek a jogszabály alapján jogdíjfizetési kötelezettsége még nem keletkezett. Miután az alperes kereskedelmi forgalmazással foglalkozó gazdálkodó szervezet, a kereskedelmi áru beszerzésének tényéből önként adódik a következtetés, hogy az alperes az árut értékesítette is. Ezért a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján az alperest terheli annak bizonyítása, hogy a jogdíj alapját képező videokazettákat nem hozta forgalomba, így abból árbevételt sem ért el. Ennek vizsgálatát az elsőfokú bíróság elmulasztotta, így ítélete a jogdíj tekintetében megalapozatlan.
Ezért e körben a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, ugyanis a lefolytatandó bizonyítás a fellebbezési eljárás kereteit meghaladja.
Az újabb eljárásban fel kell hívni az alperest annak közlésére, hogy a fellebbezési eljárásban csatolt átvételi elismervény alapján a 4000 db videokazetta pontosan kinek a birtokába került, azok hol találhatók, és hol vizsgálhatók meg. Ezen túlmenően azt is igazolnia kell az alperesnek, hogy a társaságból az apport e részét kivonták. Erre vonatkozóan csatolnia kell a közgyűlési határozatot, illetve a társasági szerződés módosítását átvezető cégbírósági határozatot vagy az átvezetésre vonatkozó kérelem benyújtását igazoló beadványt. Mindezek után vizsgálni kell azt, hogy a 4000 db kazettának a visszaadást követően mi lett a sorsa. Ha Magyarországon van a perbeli mennyiségű kazetta, meg kell vizsgálni, hogy a külföldi cég azt értékesítette-e vagy sem. Ha nem értékesítette, ennek a tényéről akár a Pp. 188. §-a alapján tartott szemle útján meg kell győződni. Csak a fenti bizonyítás lefolytatása után lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy megnyugtató módon megállapíthassa akár azt, hogy a kazettákat belföldön nem értékesítették, akár ennek az ellenkezőjét.
A bírsággal kapcsolatban meghozott ítéleti döntés azonban a per eredményétől függetlenül érdemben elbírálható, ezért a Legfelsőbb Bíróság ebben a körben a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése alapján részítélettel döntött.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperest közérdekű bíróságban is marasztalta. Az Szjt. 53. §-ának (2) bekezdése alapján a szerző jogainak felróható megsértése esetében a szerzői védelem alatt álló mű felhasználóját lehet és kell bírságban is marasztalni. Az alperes azonban még akkor sem minősül a védett szerzői jogi alkotások tekintetében felhasználónak, ha az üres videokazettákat forgalomba hozta. Felhasználás hiányában pedig nincs szerzői jogi sérelem, így bírság kiszabására sincs lehetőség. Ha az alperes forgalomba hozta a videokazettákat anélkül, hogy önként az Szjt. V. alapján az előírt 8%-os díjat megfizette volna, kétségtelenül jogsértést követett el. Ennek jogkövetkezménye a bírósági marasztalás a jogdíj tekintetében. Ez a jogsértés azonban nem tekinthető védelem alatt álló szerzői alkotás önálló jogsértő, felróható felhasználásának, és ezért bírság kiszabását sem vonhatja maga után. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének e rendelkezését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperessel szemben a bírság kiszabását mellőzte.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alapján a peres felek fellebbezési költségét csak megállapította, annak viseléséről az elsőfokú bíróság határoz. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 689/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás