BK BH 1993/16
BK BH 1993/16
1993.01.01.
A 16. életévét még be nem töltött fiatalkorú ellen az életveszélyt okozó testi sértés miatt indított nyomozás során az előzetes letartóztatás elrendelése, illetőleg annak fenntartása nem indokolt, ha a környezettanulmányból megállapíthatóan a szülei eltartásában élő fiatalkorú családi körülményei rendezettek [Be. 92. § (1) bek. b) és c) pont, 302. § (1) bek., BK. 77. sz.].
A megyei rendőr-főkapitányság 1992. február 29. napján hozott határozatával rendelkezett a fiatalkorú terhelt őrizetbe vételéről.
A városi bíróság a fiatalkorú előzetes letartóztatásának elrendelésére irányuló ügyészi indítványt az 1992. március 4. napján megtartott meghallgatáson végzésével elutasította, mert úgy ítélte meg: az a tény, hogy a fiatalkorú gyanúsított ellen felbujtóként elkövetett hamis tanúzás büntette miatt is folyik az eljárás - melyet a fiatalkorú az életveszélyt okozó testi sértés bűncselekményével összefüggésben követett el -, önmagában nem lehet alapja az előzetes letartóztatás elrendelésének. Ezen túlmenően az előzetes letartóztatás elrendelésének egyéb okai sem állnak fenn, minthogy a fiatalkorú gyanúsított a szüleivel rendezett családi körülmények között él, és az általános iskolába jár.
A végzés elleni ügyészi fellebbezés folytán a megyei bíróság 1992. március 6. napján kelt végzésével a fk. gyanúsított előzetes letartóztatását az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig, legfeljebb azonban 1992. április 6. napjáig elrendelte. A megyei bíróság álláspontja szerint a fiatalkorú gyanúsított ellen kimagasló tárgyi súlyú bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás, és ezen túlmenően megállapítható, hogy ez ügyben az egyik tanút hamis tanúzásra bírta rá. Tekintettel arra, hogy az eljárás során további tanúkat kell kihallgatni, a gyanúsított szabadlábra helyezése esetén az eljárást meghiúsítaná, megnehezítené, és újabb bűncselekményt követne el, ezért az előzetes letartóztatásnak a Be. 92. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjában írt feltételei fennállnak.
A városi bíróság az 1992. április 1. napján kelt végzésével a fiatalkorú gyanúsított előzetes letartóztatását az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, legfeljebb azonban 1992. június 6. napjáig - a megyei bíróság határozatában írttal azonos indokok alapján - meghosszabbította.
A megyei bíróság 1992. április 7. napján kelt végzésével - a gyanúsított és a védője fellebbezése alapján - az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, és kifejtette, hogy a bűncselekmény tárgyi súlya, valamint az a körülmény különösen indokolja az előzetes letartóztatás meghosszabbítását, hogy a fiatalkorú gyanúsított ellen felbujtóként elkövetett hamis tanúzás büntette miatt is büntetőeljárás folyik.
A megyei bíróság ezt követően az 1992. május 22. napján a tárgyalás előkészítése során hozott végzésében megállapította, hogy a megyei főügyészség vádiratában a vádlottat csupán az életveszélyt okozó testi sértés bűntettével vádolja, ezen túlmenően az ezzel összefüggésben elkövetett hamis vallomás megtételére felhívás miatt indult büntetőeljárást elkülönítette; a fiatalkorú vádlott előzetes letartóztatását az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig fenntartotta, mert az elrejtőzésétől tartani kell, illetve attól, hogy az eljárást meghiúsítaná és újabb bűncselekményt követne el [Be. 92. § (1) bek. b) és c) pont].
A végzés ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést hivatkozva arra, hogy a fiatalkorú vádlott a vád tárgyává tett bűncselekmény elkövetésének időpontjában még be sem töltötte a 16. életévét, a szüleivel együtt él, büntetlen, és az előzetes letartóztatás fenntartásának jelentős okaként azt a körülményt hozta fel a megyei bíróság, hogy az ellene folyamatban levő hamis tanúzásra felhívás vétsége miatti büntetőeljárást ismeretlen okból elkülönítették.
A legfőbb ügyész a cselekmény jelentős tárgyi súlyára, az elrejtőzés veszélyére figyelemmel az előzetes letartóztatást fenntartó végzés elleni fellebbezés elutasítását indítványozta.
A vádlott és a védő által benyújtott fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján megállapította, hogy a fk. vádlott a vádbeli cselekmény elkövetésekor a 15. életévét mindössze 4 hónappal haladta meg, a pszichológus és elmeorvos szakértői vélemény szerint az életkorára figyelemmel a személyiségfejlődése még nem teljesen lezárt, érzelmileg erősen kötődik a szüleihez, testvéreihez, édesanyja egészségi állapota miatt őszintén aggódik. A környezettanulmányból és a fk. vádlott törvényes képviselője - a vádlott édesapja - vallomásából megállapítható, hogy a fiatalkorú vádlott a szüleivel lakik egy háromszobás lakásban, a lakásban tv, rádió-magnó áll a fiatalkorú rendelkezésére, és a szülei büntetlen előéletűek. Megállapítható továbbá, hogy az a tanú, akivel a fk. vádlott az eljárás megindulása után kapcsolatba lépett, a nyomozati eljárás során a fiatalkorú vádlott által megvalósított hamis tanúzásra felhívás vétségére vonatkozóan is egyértelmű terhelő vallomást tett, így alapos a védő fellebbezésében írt az a hivatkozás, hogy ismeretlen okból került sor e büntetőügy elbírálásának az elkülönítésére. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ugyanis a két ügy alanyi és tárgyi összefüggéseire tekintettel a büntetőeljárás kizárólag egy eljárás keretében bírálható el, annak előfeltételei fennállnak, így alaptalan az előzetes letartóztatás fenntartásának egyik okaként az a megjelölés, mely szerint a fk. vádlott az eljárást meghiúsítaná.
Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróságnak azzal az álláspontjával sem, hogy a fiatalkorú elrejtőzésétől kell tartani, mivel a vádlott szüleinek a gondozása és felügyelete alatt áll, akik büntetlen előéletű személyek, saját tulajdonukban levő családi házban élnek, a fiatalkorú a cselekmény elkövetését beismerte, megbánta, így minden alapot nélkülöz az előzetes letartóztatást fenntartó erre az okra való hivatkozás.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma a BK 77. számú állásfoglalásában már rámutatott arra, hogy a fiatalkorú előzetes letartóztatásának elrendelésénél a bűncselekmény tárgyi súlyát és az elkövető személyi társadalomra veszélyességét egybevetve kell vizsgálni és értékelni. Helytelen csak a bűncselekmény jelentős tárgyi súlyára figyelemmel a fiatalkorú előzetes letartóztatásának a fenntartása. Éppen a fiatalkorúaknál döntő jelentőségű az elkövető életkora, személyiségvizsgálata, életmódjának, családjához való viszonyának az értékelése.
Az adott esetben a megyei bíróság figyelmen kívül hagyta ezeket a szempontokat, amikor a 16. életévét még nem betöltött, rendezett családi körülmények között élő - igaz, hogy agresszív és negatív iskolai magatartást tanúsító, de - kialakulatlan személyiségű, a cselekmény elkövetését beismerő és megbánó fiatalkorú előzetes letartóztatását fenntartotta.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzését megváltoztatta, a fiatalkorú vádlott előzetes letartóztatását megszüntette, és az azonnali szabadlábra helyezését rendelte el, mert úgy látta, hogy az előzetes letartóztatás feltételei [Be. 92. § (1) bek. b) és c) pont és Be. 302. § (1) bek.] az adott esetben nem állnak fenn. (Legf. Bír. Bf. III. 1025/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás