PK BH 1993/164
PK BH 1993/164
1993.03.01.
Napi helypénz fizetése ellenében biztosított piaci elárusítóhely használatával kapcsolatos birtokvita elbírálásának szempontjai [Ptk. 192. § (3) bek., 240. §, 241. §).
A felperes 1981. március 21-én ipari engedélyt, 1989. május 19-én pedig divat, kötöttáru-kereskedelmi tevékenységre jogosító igazolványt kapott. Saját készítésű termékeit a városi piacon a 18. számú helyen értékesítette. A megyei jogú város közgyűlése rendeletet alkotott a piacokról és a vásárokról. A Polgármesteri Hivatal alperes újrarendezte az elárusítások helyét, és ennek során a felperes számára a korábbi helyett a 30-as számmal jelzett helyet jelölte ki. A felperes ezt az új kijelölést sérelmesnek tartotta, ezért keresetében a korábbi, 18-as számmal jelzett hely biztosítására kérte az alperes kötelezését. Az alperes azzal védekezett, hogy a piaci árusok száma jelentősen megnövekedett, emiatt és egyéb körülmények miatt újra kellett az elárusítóhelyek használatát rendezni. Tagadta, hogy a felperest az új hely kijelölésével sérelem érte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy az alperes a piachely rendezése során betartotta a közgyűlés által hozott határozatban foglaltakat, a szakosítás szerinti csoportosítást, az azonos csoporton belül pedig az iparigazolványok kiadásának az idejét. Úgy foglalt állást, hogy a felperest az általa történő napi helypénzfizetés csupán arra jogosította fel, hogy az alperes által fenntartott piacon a napi használatnak megfelelően elárusítóhelyet kapjon. Az alperesnek ezen túlmenően kötelezettsége nincs, ezért a felperes birtokvédelemre nem tarthat igényt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy az 1989. évben a felperes részére a piac területén a 18. szám alatt biztosított eredeti helyet 15 nap alatt bocsássa az alperes birtokába. Az ítélet indokolása szerint a felek között a Polgári Törvénykönyvben nem nevesített, tartalmát tekintve pedig a piac területén kijelölt elárusítóhely használatára vonatkozó szerződés jött létre. Ennek a szerződésnek a módosítására a Ptk. 240. §-ában foglaltak az irányadók. Az alperes tehát nem volt jogosult a korábban kijelölt elárusítóhelyet egyoldalúan megváltoztatni. Megállapodás hiányában a bíróságtól kérhette volna a szerződésnek a módosítását. Ilyen viszonkereseti kérelmet az alperes nem terjesztett elő. Egyoldalú intézkedése a felperes terhére elkövetett birtokháborításnak minősül, ezért a Ptk. 188. §-ának (3) bekezdése értelmében a felperes azzal szemben is birtokvédelmet kérhet, akitől a birtokát származtatja.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 192. §-ának (3) bekezdése szerint a bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt. A megyei bíróság a korábbi tanácsi rendelet alapján kialakított piaci rendet jelölte meg olyan jogcímként, amely a felek között tartós jogviszonyt hozott létre. Az eddig rendelkezésre álló adatok alapján helyesen jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felek között a perrel érintett 18. számú elárusító helyre vonatkozóan nem nevesített, de tartalmát (az ebből fakadó jogokat és kötelezettségeket) tekintve a haszonbérlettel rokonítható polgári jogi jogviszony jött létre. Ehhez képest helytálló volt az a megállapítása, hogy a tartós jogviszony megváltoztatására a felek megállapodása alapján kerülhet sor, ennek hiányában pedig bármelyik fél a Ptk. 241. §-a alapján a bíróságtól kérheti a szerződésnek a módosítását. Az alperes a felperessel való megegyezés, bírósági szerződés módosítás nélkül általa kialakított új birtokállapot létrehozásának indokaként a piaci árusok számában és a piaci viszonyokban bekövetkezett lényeges változásra hivatkozott.
Ehhez képest helytállóan állapította meg a megyei bíróság azt, hogy az alperes az általa létrehozott új helyzetnek megfelelő és a korábbi szerződésnek ehhez igazodó módosítását - a megjelölt változott körülmények figyelembevételére alapítottan - viszontkeresettel érvényesíthette volna. Tévedett azonban akkor, amikor a jelenlegi tényleges helyzetet azért hagyta az érdemi döntésnél figyelmen kívül, mert a viszontkereset előterjesztésének az elsőfokú tárgyalás berekesztésével lezárult lehetősége miatt, a joghatályos viszontkereset hiánya a változott körülmények jogi értékelését nem tette lehetővé. Az elsőfokú bíróság az eltérő jogi álláspontja folytán a viszontkereset előterjesztésének lehetőségére az alperes figyelmét nem hívta fel. A másodfokú bíróság éppen azért, mert észlelte, hogy a felek jogvitája végleges jelleggel csak úgy rendezhető, ha a bíróság vizsgálja a szerződés módosításának viszontkeresettel érvényesíthető lehetőségeit is, akkor járt volna el helyesen, ha viszontkereset előterjeszthetősége érdekében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi.
Figyelmen kívül hagyta mindkét fokú bíróság azt a körülményt is, hogy az alperes a 18-as számmal jelzett elárusító helyre más kereskedőnek adott engedélyt. Ennek a kereskedőnek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a felek között folyamatban levő per miképp dőljön el, ezért még az elsőfokú eljárásban tájékoztatási kötelezettség terhelte a bíróságot a beavatkozás, illetve a perbe hívás lehetőségéről. Az elsőfokú eljárásban ez a tájékoztatás is elmaradt, ezért a határozat hatályon kívül helyezését már önmagában ez a lényegesnek minősülő eljárási szabálysértés is indokolta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a fentieknek megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 20 860/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás