PK BH 1993/166
PK BH 1993/166
1993.03.01.
Az 1991. évi XXX. tv. alapján, a Magyar Állam helytállási kötelezettsége csak azokért a károkért áll fenn, amelyeket szolgálati kötelezettség teljesítése közben okoztak [1991. évi XXX. tv. 1. § (1) bek.; 1957. évi 54. tvr. 2. § 9. cikk 1-2. pont, 13. cikk.].
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével a keresetre vonatkozóan a magyar állam alperes kártérítési felelősségét megállapította. Álláspontja az volt, hogy a közüzemi szolgáltatást végző felperes és a győri szovjet katonai alakulat között a tiszti lakások fűtésére ráutaló magatartással közszolgáltatási szerződés jött létre, s mert a katonai alakulat az 1986., 1987. és 1988. évi fűtési díjat nem fizette meg, szerződést szegett, és ezzel a felperesnek kárt okozott. Mivel a szovjet katonai alakulatok kivonulásával megszűnt a Magyar-Szovjet Katonai Vegyesbizottság, a felperes káráért az 1991. évi XXX. törvény alapján a magyar állam tartozik helytállni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és a kereset elutasítását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az 1991. évi XXX. tv. 1. §-ának (1) bekezdése szerint a törvény hatálya a Budapest 1957. május 27-én aláírt, az 1957. évi 54. tvr.-tel kihirdetett „egyezmény” alapján ideiglenesen Magyarországon tartózkodott szovjet csapatok, továbbá az állományukba tartozó személyek által szolgálati kötelességük teljesítése közben a Magyar Köztársaság területén okozott károk megtérítése iránti igényekre terjed ki. A törvényhez fűzött általános és részletes indokolás külön is utal a már hivatkozott egyezmény 2. §-a 9. cikkének 1. pontjára, mely szerint e törvény alapján azokat az anyagi károkat kell megtéríteni, amelyeket szovjet katonai egységek vagy azok állományába tartozó személyek szolgálati kötelességük teljesítése közben magyar szerveknek és állampolgároknak vagy a Magyar Népköztársaság területén tartózkodó idegen állampolgároknak okoznak. Az 1991. évi XXX. tv. tehát kifejezetten csak az egyezmény 2. §-a 9. cikkének 1. pontjában foglaltakra, nevezetesen a szolgálati kötelesség teljesítése közben okozott károkra vonatkozik, s így nem vonatkozik a 9. cikk 2. pontjára, mely a szolgálaton kívül okozott károkról rendelkezik, sem pedig a 13. cikkre, mely a laktanyák, szolgálati helyiségek, raktárak stb. elektromos energia-, közüzemi- és kereskedelmi szolgáltatások igénybevételének rendjét és feltételeit illetően a külön egyezményekre utal. Ilyen külön egyezmény az 1958. évi 22. tvr.-tel kihirdetett 1958. évi április hó 24. napján aláírt jogsegélyegyezmény, melynek IV. fejezete 25. cikke csak az eljárásjogi kérdéseket illetően utal vissza az 1957. évi 54. tv. 9. cikkére, nevezetesen, hogy a szerződésből eredő igényeket is a vegyes bizottság előtt kell érvényesíteni.
Az 1991. évi XXX. tv. alapján tehát a magyar állam helytállási kötelezettsége kifejezetten csak azokért a károkért áll fenn, melyeket szolgálati kötelesség teljesítése közben okoztak, de nincs ilyen felelőssége a szolgálaton kívül okozott kárért, sem pedig a szerződéses viszonyból eredő követelésekért.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, s a keresetet elutasította. (Főv. Bír. 53. Pf. 21 006/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás