PK BH 1993/170
PK BH 1993/170
1993.03.01.
Nevelt gyermek részére nyújtott ajándék visszakövetelésének szempontjai [Ptk. 582. § (3) és (5) bek.; PK 76. sz.].
A felperes és az I. r. alperes 1972-ben kötöttek házasságot. A II. r. alperes az I. r. alperes korábbi házasságából 1965-ben született gyermeke, aki 7 éves korától a felperes és az I. r. alperes közös háztartásban élt, javára azonban a vér szerinti apja rendszeresen fizetett tartásdíjat. Az I. r. alperes a II. r. alperes javára 1979 januárjában ifjúsági takarékbetétkönyvet nyitott, amelybe a II. r. alperes részére juttatott gyermektartásdíjból - a felperes egyetértésével - havi 800 forintot rendszeresen betett.
A II. r. alperes 1983-ban érettségizett, azonban még ezelőtt balesetet szenvedett. 1983 augusztusától munkaviszonyt létesített a Megyei Gyógyszertári Központnál, ahol az átlagjövedelme 1983-ban havi 1570 forint, 1984-ben 2330 forint, 1985-ben 2250 forint volt. 1986 februárjában - a baleset miatti rokkantsága következtében - havi 2370 forint rokkantnyugdíjat állapítottak meg a javára, melynek összege évenként kismértékben emelkedett. A II. r. alperes nevére 1983 májusában egy 5000 forint betéti összegű gépkocsinyeremény-betétkönyvet, valamint egy fenntartásos betétkönyvet is nyitottak.
Az 1985 júniusában megkötött adásvételi szerződés szerint a II. r. alperes Sz. J. és felesége eladóktól megvásárolt egy öröklakást 370 000 forint készpénz kifizetése és az ingatlant terhelő 183 758 forint OTP-kölcsön átvállalása ellenében. A vételárat az addig az ifjúsági takarékbetétkönyvben összegyűlt összeg, valamint az arra nyújtott OTP-kölcsön felhasználásával fedezték. Megállapítható továbbá, hogy a gépkocsinyeremény-betétkönyvet 5000 forintos betéti állománnyal ekkor szüntették meg, és a fenntartásos betétkönyvből ugyanekkor 10 000 forintot kivettek.
Ebben az időszakban a II. r. alperes F. J.-től is kért és kapott 50 000 forint kölcsönt, melynek visszafizetése 1986 januárjában történt meg. Az adásvétel folytán a II. r. alperest átírási illeték-fizetési kötelezettség, továbbá 1985 júliusától 2080 forint + 590 forint, összesen tehát 2670 forint kölcsöntörlesztési kötelezettség is terhelte. Az eljárás során nem tisztázódott, hogy a II. r. alperes pontosan mikor költözött be a perbeli lakásba, és meddig élt a felperes és I. r. alperes közös háztartásában.
A felperes és az I. r. alperes életközössége 1986 márciusában megszűnt, közöttük házassági bontóper volt folyamatban, melyben a bíróság az érvényesített vagyonközösségi igényekre tekintettel, részítélettel határozott a házasság felbontásáról.
A felperes az 1989. február 22-én előterjesztett keresetében a II. r. alperes tulajdonaként nyilvántartott lakásingatlan egy része tulajdonjoga megállapítását kérte. Módosított keresete szerint tulajdoni igényét a II. r. alperessel szemben a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése szerinti ajándék visszakövetelése címén tartotta fenn, az ingatlan 2/5 illetőségére kiterjedően.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy a lakás teljes ellenértékét a II. r. alperes a saját jövedelmeiből fizette ki, és a felperes által a tartásdíj helyettesítésével nyújtott juttatásokat nem tekintették a felperes által adott ajándéknak.
A városi bíróság megismételt eljárás során a felperes keresetének részben helyt adott, és arra kötelezte a II. r. alperest, hogy a felperesnek 15 napon belül fizessen meg 86 754 forintot. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 7. §-ának megfelelő értelmezése mellett a II. r. alperes vér szerinti apjától kapott tartásdíj volt az a jövedelem, mely a II. r. alperes tartását biztosította, így a felperes és az I. r. alperes által összegyűjtött pénz a II. r. alperes javára szóló ajándéknak tekintendő, melynek - a házastársi közös vagyonból való hozzájárulás arányában - 1/2 része a felperes részéről nyújtott ajándék volt. 1983 augusztusától a II. r. alperes a saját keresményét fordíthatta a megélhetésére, továbbá külön nyitott takarékbetétkönyveiben megtakarításait is elhelyezhette, tehát az ifjúsági takarékbetétkönyvben, változatlan összegben történt befizetések azonos jogi megítélés alá esnek. Az elsőfokú bíróság az ifjúsági takarékbetétkönyv záró-összegéből a II. r. alperes nagyanyja által adott 70 000 forint összegű ajándékot levonta, a felek helyzetéből következtetve azonban bizonyítottnak látta, hogy az F. J.-vel szembeni kölcsöntartozást 1986 januárjában a még együtt élő felperes és I. r. alperes fizette vissza, továbbá ők törlesztettek az életközösségük megszakadásáig a lakásra felvett OTP-kölcsönből 24 030 forintot. Így a házasfelek által adott, összesen 173 509 forint ajándékból annak felét, 86 754 forintot a felperes ajándékozott a II. r. alperesnek.
Az elsőfokú bíróság nyilvánvalónak látta, hogy a felperes nem adta volna ezeket a juttatásokat, ha házassága az I. r. alperessel nem állott volna fenn, így a házasság felbontásának tényét kellő alapnak tekintette a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése szerint az ajándék visszakövetelésére.
Az elsőfokú ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével a bizonyítás részbeni kiegészítése mellett az elsőfokú ítéletet - lényegében helyes indokai alapján - helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes és az I. r. alperes házasságkötése valóban meghatározó előzménye volt a II. r. alperes javára történő ajándékozásnak. A házasság létesített ugyanis a felperes és a II. r. alperes között nevelőszülő - nevelt gyermeki kapcsolatot. A havi részletekben nyújtott juttatások kezdő időpontjában azonban a felperes már 7 éve szülőként nevelte a II. r. alperest, aki iránt a perbeli utalásokból következtetve őszinte szülői érzelmekkel viseltetett. A felperes részéről az ajándékozás sajátos módon, éven át a II. r. alperes javára félretett, viszonylag nem nagy havi összegek felhalmozódásával valósult meg, ami aránytalan áldozatvállalást nem jelentett. Ezt egészítette ki az 1985 nyarától az akkor már rokkant, beteg II. r. alperes támogatása egyes kölcsöntartozások átvállalásával.
A Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése értelmében az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot vagy az ajándék helyébe lépő értéket, ha az a feltevés, melyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor. A felhívott törvényhely (5) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a szokásos mértékű ajándék visszakövetelésének nincs helye. A PK 76. számú állásfoglalás I. pontja a fenti jogszabály alkalmazásánál irányadó szempontok mérlegelése körében iránymutatást ad, mely szerint az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása esetén csak akkor követelhető vissza az ajándék, ha az ajándékozás körülményeire kiterjedő vizsgálódás alapján az állapítható meg, hogy valamilyen lényeges körülményre vonatkozó feltevés indította az ajándékozót az ajándékozásra, és a feltevés nélkül az ajándékozásra kétséget kizáróan nem került volna sor. E tekintetben a bizonyítás az ajándékozót terheli.
A felperes és a II. r. alperes közötti viszonyt tekintve, az ajándékozás folyamatosságában a felperes és az I. r. alperes jóval korábbi házasságkötését, mint az ajándékozás egyetlen és kizárólagos feltételét nem lehet elfogadni. A felperes és a II. r. alperes között 1979-ben és azt követően már huzamos ideje önálló, közeli hozzátartozói kapcsolat (Ptk. 685. § b) pont) is fennállott, mely a kettőjük egymás közötti magatartását az I. r. alperestől függetlenül is motiválhatta. Ilyen körülmények között viszont azt sem lehet nyilvánvaló tényként megállapítani, hogy a házasság tartósságában vetett bizalom volt az a feltevés, melyre tekintettel az ajándékozás történt, és amelynek meghiúsulása önmagában az ajándék visszakövetelésére kellő alapul szolgálhat.
Az ítélkezési gyakorlat annak is jelentőséget tulajdonít az ajándék visszakövetelése iránti igények elbírálásánál, hogy a megajándékozott az ajándékozási szerződés alapján tulajdonjogot szerez az ajándék tárgyán, s ennek számbavételével alakítja az életkörülményeit. Az ajándék visszaadására kötelezés ilyen esetben súlyos zavart idézhet elő a megajándékozott anyagi helyzetében, és általában az életvitelében. Méltánylást és védelmet igényelnek ezért a megajándékozott érdekei is. Ezért a társadalmi felfogás szerint is nem meghatározó körülmény tekintetében fennálló feltevés meghiúsulása nem vezethet a megajándékozott marasztalására.
A kifejtettek alapján tehát az eljárt bíróságoknak elsősorban nem a felperes és I. r. alperes házasságának körülményeit, hanem a házasságkötéstől, majd 1979 és 1986 januárja között a felperes és a II. r. alperes egymás közti, rokoni kapcsolatának érzelmi és egyéb tartalmát, összetartozásuk mélységét kellett volna vizsgálniuk. Ebben a körben fel kellett volna tárni azt, hogy a felperes és I. r. alperes házasságának válsága ezt a kapcsolatot milyen módon befolyásolta, eredményezett-e a felperes és a II. r. alperes kapcsolatában olyan törést, ellentétet, mely az ajándékozás valóságos feltételének végleges meghiúsulását idézte elő, és amelynek előzetes ismerete nélkül a felperes részéről az ajándékozásra nem került volna sor. Állást kell foglalni abban a kérdésben is, hogy a rokkantnyugdíjba került II. r. alperes anyagi terheinek enyhítését célzó segítségnyújtás (az OTP-kölcsön törlesztőrészleteinek átvállalásával) a felperes részéről történt esetenkénti teljesítések összegszerűségére és időtartamára tekintettel meghaladja-e a szokásos mértékű ajándékot, amelynek visszakövetelését a Pp. 582. §-ának (5) bekezdése kizárja.
A felperes és I. r. alperes házasságának megromlásában a bontóperi adatok szerint mindkettőjük magatartása közrehatott, ezért a fenti bizonyítás eredményéhez képest a felperesi követelés jogosságát vizsgálva a PK 76. számú állásfoglalás V. pontjában írt szempontok mérlegelése sem lesz mellőzhető.
Megalapozatlan ezért a jogerős ítélet, amikor a fenti körülmények vizsgálata nélkül döntött. A Legfelsőbb Bíróság ezért a mindkét fokú bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 624/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás