GK BH 1993/178
GK BH 1993/178
1993.03.01.
A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazásánál irányadó szempontok [1990. évi LXXXVI. tv.1 4. §, 6. §, 29. § (1) bek.].
A peres felek tevékenységi körébe tartozik a húsipari termékeket gyártó cégeknél használatos lánckesztyűk és lánckötények javítása. Az alperes ezt a tevékenységét 15 éve folytatja, a felperes pedig ezt a munkát 1990. évtől - a megalakulásától - végzi, az alperes volt műszaki vezetőjének irányításával. Az azonos profilú cég megjelenése az alperesnek konkurenciát jelentett, ezért különböző gazdálkodó szervezeteket keresett meg levélben, amelyben azt állította, hogy a piacon megjelenő új cég nem rendelkezik a szükséges biztonsági vizsgálati minősítéssel, nem ismeri a javításra vonatkozó előírásokat. Tartalmazza a levél továbbá azt is, hogy a más által megajánlott mindenkori árnál 50 Ft-tal olcsóbban fogja végezni a javítást. Utalt arra is, hogy a nem általa javított lánckesztyűk és lánckötények nem adnak eligazítást arra: a javítást ki végezte, minthogy azon a munkát végző szerv neve nem nyert feltüntetést.
A felperes keresetében azt kérte a bíróságtól, hogy állapítsa meg: az alperes az említett levelek elküldésével tisztességtelen piaci magatartást tanúsított; tiltsa el az alperest a további jogsértéstől; kötelezte őt arra, az érintett partnerekhez küldött nyilatkozatban a jogsértést elismerve adjon elégtételt; kötelezte továbbá a perköltség megfizetésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes a javítási tevékenységét nem végzi szakszerűen, ezért a levelekben foglaltak a valóságnak megfelelnek. A javítások kapcsán előfordulhat, hogy a felperes magatartása az alperes hírnevét hátrányosan befolyásolja.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes által a húsfeldolgozó vállalatok igazgatóihoz küldött levelek tartalma a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény rendelkezéseibe ütközik, ezért azok jogsértőek. Emiatt az alperest a jogsértés abbahagyására kötelezte, és eltiltotta a további jogsértéstől. Kötelezte továbbá az alperest arra, haladéktalanul, levélben közölje mindazokkal, akiknek a tisztességtelen piaci magatartás tilalmába ütköző tartamú levelet küldött, hogy a leveleket visszavonja, és tájékoztassa azokat arról is: a jogsértést a bíróság megállapította. Felhívta az alperest, hogy a levelek egy másolati példányát a felperesnek is küldje meg. Feljogosította a felperest, hogy az alperes költségére az ítéletet egy alkalommal országos napilapban közzétegye. Kimondta, hogy a felperes esetleges kártérítési igényét külön perben érvényesítheti. Rendelkezett az ítéletnek a Gazdasági Versenyhivatal részére való megküldéséről [1990. évi LXXXVI. törvény 47. § (2) bek.].
A bíróság az álláspontját az 1990. évi LXXXVI. törvény 4. és 6. §-ában foglaltak megsértésére hivatkozással támasztotta alá. Álláspontja szerint az alperes levelei ugyan nem jelölik meg a felperest név szerint, csupán arra utalnak, hogy a lánckesztyűk és lánckötények javításával más cég is foglalkozik. A húsipari gazdálkodó szervezetek vezetői részére azonban ebből a tényből következik, hogy a levelek a felperesre vonatkoznak, minthogy az országban a két cégen kívül az említett eszközök javításával más nem foglalkozik. A levelekben az alperes a saját szerepét úgy tünteti fel, mintha a termékek javítására kizárólag ő lenne feljogosítva. Súlyosan sérti a felperes érdekeit továbbá a levél egyéb tartalma is, nevezetesen az, hogy a javítással foglalkozó cég nem ismeri a munka elvégzésére vonatkozó előírásokat. Az a tény pedig, hogy az alperes a más által közölt mindenkori árhoz képest 50 Ft-tal olcsóbban ajánlotta fel tevékenységét, azt célozta, hogy a felperesnek az ő üzleti partnereivel kialakított kapcsolatát felbontsa, vagy ilyen kapcsolat létrejöttét megakadályozza.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, abban annak a hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az általa állított tények valóságára nézve bizonyítást nem folytatott le. Erre azért lett volna szükség, mert a munkavédelmi minősítésről szóló 7/1985. (VII. 20.) ME rendelet 5. §-ának (2) bekezdése szerint a minőségi követelmények a javított termékre is vonatkoznak. Így az MSZ-0809-40-83 számú egészségügyi és munkavédelmi előírások, valamint a termék minőségére vonatkozó követelmények a javított termékekre is irányadóak. A gyártó megjelölésen ugyanis a javítást végzőt is érteni kell. A fellebbezés szerint a minőségi követelmények vizsgálata szakkérdés, ezért az Országos Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet szakvéleményének a beszerzése nélkül az ügyben nem lehet dönteni. A felperes volt az, aki dömpingárat alkalmazva a kialakult piaci ár 50%-áért kínálta a szolgáltatásait, ezért volt kénytelen az alperes 50 Ft-tal olcsóbb ajánlatot tenni. Kifogásolta az alperes, hogy a felperes nem megfelelő minőségű terméket hoz forgalomba, ami az alperes érdekeit sérti; mert megfelelő jelzés és munkavédelmi minősítés hiányában a termékek összetéveszthetők; így megrendelői tájékoztatásával védekeznie kellett.
A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, korábbi álláspontját összegezte.
A fellebbezési tárgyaláson az ügyész indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet helybenhagyásával mellőzze az országos napilapban való közzétételre vonatkozó rendelkezést. Mellőzze a kártérítési igénnyel kapcsolatos kioktatást, és határozza meg a levelek részletes tartalmát. A bizonyításra vonatkozó alperesi indítványt pedig mint szükségtelent utasítsa el.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elfogadta ítélkezése alapjául az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, és egyetértett az abból levont jogi következtetéssel is.
A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény 4. §-a szerint tilos valótlan tény állításával vagy híresztelésével, valamint valós tény hamis színben való feltüntetésével, úgyszintén egyéb magatartással a versenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét sérteni, illetőleg veszélyeztetni. A 6. § pedig úgy rendelkezik, hogy tilos máshoz olyan tisztességtelen felhívást intézni, amely kifejezetten a harmadik személlyel fennálló gazdasági kapcsolat felbontását vagy ilyen kapcsolat létrejöttének megakadályozását célozza.
Az elsőfokú bíróság a levelek tartalmának helyes értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy azok az előbb említett törvényi rendelkezésekbe ütköznek, tehát azok elküldésével tisztességtelen piaci magatartást valósított meg az alperes. A levelekben foglaltakkal ugyanis az alperes egyrészt a versenytárs felperes jó hírnevét veszélyeztette, másrészt azok nyilvánvaló célja a harmadik személlyel (a viszonylag szűk megrendelői kört jelentő húsipari gazdálkodó szervezetekkel) való gazdasági kapcsolat felbontása vagy ilyen kapcsolat létrejöttének megakadályozása volt. Helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a törvény 29. §-a (1) bekezdésének [a), b) és c) pontjainak] alkalmazásával - a felperes kereseti kérelmének megfelelően - a jogsértést megállapította, az alperest kötelezte a jogsértés abbahagyására, és eltiltotta a további jogsértéstől, valamint megfelelő elégtételként kötelezte az alperest, hogy korábbi leveleit vonja vissza, és tájékoztassa a címzetteket arról, a jogsértést a bíróság megállapította.
Miután az elsőfokú ítélet tartalmazza mindazt, aminek alapján az alperes által elküldendő levelek tartalma egyértelműen meghatározható, a Legfelsőbb Bíróság - az ügyészi indítvánnyal szemben - szükségtelennek tartotta a levelek tartalmának további részletezését, pontosítását. Az ügyészi indítványban foglaltakkal egyezően észlelte azonban a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor feljogosította a felperest, hogy az ítéletet egy alkalommal országos napilapban is közzétegye. A felperes ugyanis ilyen kereseti kérelmet nem terjesztett elő, és a tisztességtelen piaci magatartás jogkövetkezményeinek alkalmazása körében a bíróság a kereseti kérelemhez kötve van (Pp. 215. §); nem alkalmazhat tehát olyan jogkövetkezményt, amelyet, a sérelmet szenvedett fél nem igényelt. Egyébként a jogsértés módja (a felek által ismert, viszonylag szűk körben levelek elküldésével okozott sérelem) sem indokolja az elégtételadásnak e módját. A Legfelsőbb Bíróság ezért az országos napilapban való közzétételre feljogosító rendelkezést mellőzte. Ugyancsak mellőzte, mint szükségtelent, a felperes esetleges kártérítési igénye érvényesítésének lehetőségére vonatkozó rendelkezést is.
Az alperes fellebbezésében foglaltakkal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a levelekben foglaltak valóságának bizonyítása - az ügy elbírálása szempontjából - közömbös, ezért nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperes által felajánlott bizonyítást nem foganatosította, s azt a Legfelsőbb Bíróság is szükségtelennek találta. A felperes által végzett javítások minősége a felperes megrendelőire és nem az alperesre tartozó kérdés. Ha a javítások minősége esetleg kifogásolható is, vagy a felperes eljárása nem felel meg a szabványban előírtaknak, az nem jogosítja fel az alperest a sérelmezett tartalmú levelek elküldésére. Az alperes esetleg más jogvédelmi eszközt vehet igénybe, de az általa választott - tisztességtelen piaci magatartást megvalósító - megoldást a fellebbezésben előadottak nem teszik jogszerűvé.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az előzőekben foglalt módosítással helybenhagyta. (Tolna Megyei Bíróság G. 40 255/1991. sz., - Legf. Bír. Gf. IV. 30 497/1992. sz.)
1
Lásd az 1996: LVII. törvényt.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás