GK BH 1993/179
GK BH 1993/179
1993.03.01.
Az ingatlan-nyilvántartás a tulajdonjog és más jogosultságok - így a kezelői jog - fennállását hitelesen tanúsítja. Ha az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint az ingatlan a magyar állam tulajdonában és állami szerv kezelésében áll, az épületet használó szövetkezet tulajdonjogát - egymagában véve - nem bizonyítja az, hogy a beruházás céljára átengedett pénzeszközök ellenében „társasépíttetőnek” ismerték el [Ptk. 116. § (2) bek., 117. § (3) bek.].
Az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint a V. városban a H. u. 5. szám alatt levő borozó a magyar állam tulajdonában és a felperes ingatlankezelő vállalat kezelésében van. A borozó kialakításában az alperes szövetkezet a városi tanács vb tervosztályával 1971. február 27. napján megkötött szerződésben foglaltaknak megfelelően, 218 000 Ft beruházási hitelkeret átengedése fejében, társépíttetőként vett részt. A borozó berendezését 451 000 Ft költséggel az alperes maga végezte. Annak elkészülte után az alperes 107 m2 alapterületű borozót és az épület alagsorában levő további 45 m2 alapterületű pincét használatba vette. A felperes 1988. évben megállapította, hogy az alperessel a borozóra vonatkozóan nem áll fenn bérleti szerződés, és ennélfogva az alperes bérleti díjat sem fizet. Ezért 1988. július 10-én írásban felszólította az alperest, hogy az általa használt helyiségek után 1987. július hó 1. napjától visszamenőlegesen fizessen 960 Ft/m2/év használati díjat. Az alperes a használati díj fizetése elöl elzárkózott.
A felperes keresetében az alperes 960 Ft/m2/év-nek megfelelően használati díj fizetési kötelezettségének megállapítását és az alperesnek az 1987. július 1-jétől 1988. június 30-ig terjedő időre 99 840 Ft és ennek évi 20%-os kamata megfizetésére való kötelezését kérte, mely keresetét utóbb az 1988. július 1.-1989. június 30. napjai közötti időre vonatkozó további 99 840 Ft-tal és évi 20%-os kamatával felemelte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy mint társépíttető a borozón tulajdonjogot szerzett, s így használati díj fizetésére nem kötelezhető. A borozót egyébként saját eszközei között tartja nyilván.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest az 1987. július 1-jétől 1988. június 30-ig és az 1988. július 1-jétől 1989. június 30-ig terjedő időre 116 220-116 220 Ft és ezen összegek évi 20%-os kamata megfizetésére, továbbá arra kötelezte, hogy 1989. július 1. napjától kezdődően fizessen havonta 9685 Ft használati díjat. Ítéleti indokolása szerint megkeresésre a városi tanács vb. terv- és munkaügyi osztálya közölte, hogy a borozó a magyar állam tulajdonában és a felperes kezelésében van. Az alperesnek a városi tanács vb tervosztályával 1971. február 27-én kötött szerződése az alperes részére tulajdonjogot nem keletkeztetett. Tulajdonjog csak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel szerezhető. Ezzel kapcsolatban utalt a Ptk. 116. §-ának (2) bekezdésében és 117. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra. Minthogy az alperes nem tulajdonos, tartozik a jogszabályban meghatározott összegű bért megfizetni. Az elsőfokú bíróság a bérleti díj mértékének megállapításához szükséges alapterületi adatokat szakvélemény útján, a fizetendő bérleti díjat pedig a 12/1985. (VII. 1.) ÉVM rendelet mellékletében foglaltaknak megfelelően határozta meg, figyelembe véve a felperes újabb keresetfelemelését is.
Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben és akként változtatta meg, hogy az alperes 1987. július 1. napjától kezdődően évi 13 500 Ft bérleti díjat és késedelmi kamatát tartozik a felperesnek megfizetni, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint az alperes és a városi tanács vb tervosztálya között 1971. február 27-én létrejött szerződés alapján az alperes a borozónak társépíttetője volt, és a borozónak a saját költségén való berendezéséről is maga gondoskodott. Ehhez képest bérleti díj fizetésére az alperes nem kötelezhető. Az alperes azonban a borozón felül a pincerészben további 45 m2 területet is használ, amiért a 12/1985. (VII. 1.) ÉVM rendeletnek megfelelő évi 13 500 Ft bérleti díjat viszont köteles megfizetni.
A jogerős ítéletnek a keresetet elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az ingatlan-nyilvántartás nem vitatott adatai szerint a borozó a magyar állam tulajdonában és a felperes kezelésében áll. A kezelő a tulajdonosi jogosítványokat gyakorolja. Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság a Ptk. 116. §-ának (2) bekezdésében és a 117. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra azzal kapcsolatban, hogy az ingatlan-nyilvántartás a tulajdonjog és más jogosultságok - így a kezelői jog - fennállását hitelesen tanúsítja, illetőleg az ingatlan tulajdonjogának átruházásához az erre irányuló szerződésben vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges.
Az alperesnek a városi tanács vb tervosztályával 1971. február 27-én megkötött szerződése ugyan az alperest - az általa átengedett 218 000 Ft összegű beruházási pénzeszköz ellenében - társépíttetőnek ismerte el, ez azonban egymagában nem jelenti, hogy az alperes a borozó tulajdonosává vált volna. Az érintett szerződés tartalma alapján ugyanis egymagában sem a tulajdonszerzés, sem pedig az nem állapítható meg, hogy az alperes a borozót használati díj fizetése nélkül lenne jogosult használni.
A felperes igazolt kezelői joga folytán indokoltan igényli az alperestől a használati díj fizetését. Ezzel szemben az alperesnek kell bizonyítania, hogy erre nem köteles, mert például az 1971. február 27-i szerződés 5/d pontja szerinti elszámolás során az érintettek ilyen megállapodást kötöttek. Tekintettel arra, hogy az alperes tulajdonjogát a városi tanács vb osztályával kötött, 1971. február 27-i szerződésből származtatja, az alperes által állított körülményekre nézve az érintett államigazgatási szerv, illetőleg jogutódának meghallgatása nem mellőzhető. Az elsőfokú bíróság megkeresésére a városi tanács vb terv- és munkaügyi osztálya által adott válaszból megállapíthatóan az 1971. február 27-i szerződés iratanyagát a levéltárnak adták át. Szükség esetén ezek beszerzése is indokolt lehet, mert lehetővé kell tenni, hogy az alperes az érintett borozóra fennálló tulajdonjogát vagy annak díjmentes használatára vonatkozó jogosultságát igazolja. A bizonyítás megfelelő kiegészítése nélkül az alperes a használati díj fizetése alól megalapozottan nem mentesíthető. Az elrendelt bizonyítás sikertelensége viszont - a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint - az alperes terhére esik.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra új határozat hozatalára utasította. (G. törv. IV. 30 291/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás