GK BH 1993/184
GK BH 1993/184
1993.03.01.
I. Ha a felek a szállítási szerződés valamely lényeges feltételében nem állapodnak meg, közöttük szállítási szerződés nem jön létre. Ha azonban ez a megállapodás az adásvételi szerződés feltételeinek megfelel - és a felek akaratnyilvánításából más nem következik -, ennek a szerződésnek létrejöttét nem akadályozza, hogy az eladó a dolgot később szállítja [Ptk. 365. § (1) bek., 379. § (1) bek.; GK 5. sz. b) pont].
II. Gazdálkodó szervezetek - hitelezést is tartalmazó - szerződéses kapcsolataiban a kamat külön kikötés nélkül jár [Ptk. 232. § (1) bek.].
Az alperes 1990. július 16-án import bizományi szerződést kötött 910 db AIWA HVDK 510. típusú videorecorder beszerzésére a BB-M. GmbH céggel. Ebben szállítási határidőként azt az időpontot jelölték meg, amikor a külföldi fél a külkereskedelmi szerződésben kikötött paritás szerinti teljesítési kötelezettségének eleget tesz. Ezt követően az alperes és a felperes üzletkötői szóbeli tárgyalásokat folytattak 455 db videorecorder megvásárlásáról. A telefonon történt szóbeli megbeszéléseikre utalva 1990. szeptember 3-án az alperes felszólította a felperest, hogy a 455 db videorecorder vételárát, azaz 8 258 250 Ft-ot a megadott bankszámlára utalja át. A levélben közölte az alperes azt is, hogy az AIWA cég jelzése szerint a videorecorderek elkészültek, az L/C (akkreditív) nyitás után azonnal szállítja.
A felperes 1990. szeptember 5-én az időközben felvett rövidlejáratú 8 millió forint bankkölcsönből 8 millió forintot, szeptember 10-én pedig a további 258 250 Ft-ot átutalta az alperesnek, aki azt az ő szerződéses partneréhez - az ügyletet bonyolító BB-M. bizományoshoz - továbbította 1990. szeptember 10-én. Az alperes bizományosa intézkedése alapján a bank az L/C-t (akkreditívet) 1990. szeptember 21-én megnyitotta Japánban. A japán cég a perbeli árut október 8-án adta fel hajón, majd vonaton Magyarországra. A vasút a küldeményt 1990. december 4-én szolgáltatta ki az alperes részére.
A felperes 1990. november 15-én - mivel addig az árut nem kapta meg - a szerződéstől elállt, utalva a hitel-visszafizetési kötelezettségére, kérte a vételár és annak kamatai haladéktalan visszafizetését.
Az alperes a vételárat 1990. december 12. és 19. között több részletben fizette vissza, de a kamatfizetés elöl elzárkózott. Ezért a felperes a módosított keresetében 817 293 Ft és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy 8 millió forint hitelt vett fel a perbeli összeg előlegezésére, s ezután a banknak 675 411 Ft kamatot, 120 000 Ft kezelési költséget fizetett, valamint a 258 250 Ft-nak 1990. szeptember 10. és december 19. közötti időre járó évi 28%-os kamata 21 882 Ft. A szerződést illetően arra hivatkozott, hogy az alperes szóban és írásban azt vállalta, hogy az akkreditív megnyitását követően a japán cég azonnal szállítja a perbeli termékeket. Október hónapban többszöri sürgetésére az alperes mindig azt válaszolta, hogy a termékek mindennap várhatóak. A piac időközben telítődött, így a gyors értékesítési lehetőségek csökkentek, a banknak viszont a rövid lejáratú hitelt vissza kellett fizetnie, ezért érdekmúlás következett be, és november 15-én ezért állt el a szerződéstől. Utalt arra is, nem volt arról tudomása, hogy az alperes nem közvetlenül, hanem bizományos útján szerzi be a perbeli termékeket. Erről a perben értesült. Ez is késleltette az akkreditív megnyitását, de a japán cég sem adta fel azonnal a szállítmányt. Arról sem tájékoztatta az alperes, hogy a szállítmány milyen fuvareszközzel érkezik. Így nem számolt azzal, hogy a fuvarozás így elhúzódik. A per során meghiúsulási kötbér megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. A kötbér összegét a 8 258 250 Ft kötbéralap és 12%-os kötbérkulcs alkalmazásával 990 990 Ft-ban jelölte meg. A keresetét elsődlegesen a meghiúsulási kötbér, másodlagosan a kamat iránt tartotta fenn.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta a jogalapot. Azzal védekezett, hogy a felperessel a szerződés nem jött létre, mert lényeges kérdésekben nem állapodtak meg, így a felperes szerződés hiányában meghiúsulási kötbért nem igényelhet. Azt elismerte, hogy szóbeli tárgyalásokat folytattak az üzletkötők, de azonnali teljesítést nem vállalt, mert csak a külföldi teljesítés után vállalta a szállítást. Ennek időpontját azonban úgy határozták meg, hogy a külföldi cég azonnal szállít. Ezért a késedelmes szállításra hivatkozva a felperes nem volt jogosult a szerződéstől elállni. A szállítmány december elején megérkezett. Azt elismerte, hogy a felperes nem tudott a bonyolító bizományossal kötött szerződésről, ez azonban maximum 6 nap késedelmet jelentett az akkreditív megnyitásánál. Mivel a teljesítési határidő nem volt meghatározva, ezért a felperes alaptalanul hivatkozott alperesi késedelemre.
Az elsőfokú bíróság tanúként hallgatta meg H. T. felperesi és H. A. alperesi üzletkötőket, akik egyezően adták elő, hogy a perbeli üzletről tárgyaltak. Az ő tárgyalásuk volt az alapja annak, hogy az alperesnek a felperes a perbeli összeget átutalta. A teljesítési határidőt illetően annyiban volt a két vallomás eltérő, hogy a felperesi üzletkötő szerint az akkreditív megnyitása után 1 hónapon belül vállalta az alperes a szállítást, míg az alperesi üzletkötő szerint a külföldi cég azonnali szállítást ígért az akkreditív megnyitása után.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Tényként állapította meg, hogy a felek között szállítási szerződés jött létre. A teljesítési határidő úgy volt meghatározva, hogy a japán cég az akkreditív megnyitása után azonnal szállít. A szállítási határidőt illetően a „pénzbekérő” alperesi telex az alperesi üzletkötő tanúvallomását támasztotta alá. Megállapította azt is, hogy az alperes - illetve a szerződéses partnere - az akkreditív megnyitásával, a japán cég pedig a szállítmány feladásával nem késlekedett, ennek folytán az alperes terhére a szerződésszegés nem volt megállapítható.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. A fellebbezésben lényegében az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját ismételte meg, és másodlagos kereseti kérelmét fenntartva az alperes által a visszafizetett vételár után kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest, s ennek összegét 817 293 Ft-ban határozta meg. Kamatkövetelésének jogcímét abban jelölte meg, hogy az alperes idegen pénz használatából jelentős haszonhoz jutott.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés a kamatkövetelés tekintetében alapos, egyebekben alaptalan.
A rendelkezésre álló iratok alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, s az abból levont következtetése és a felperesnek a meghiúsulási kötbér iránti keresetét elutasító ítéleti döntése megalapozott. Az ezzel kapcsolatos felperesi érvelést a másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság ítéletével kifejtettekből eltérő indokok alapján - nem fogadta el.
A szállítási szerződésben a szállító arra vállal kötelezettséget, hogy meghatározott dolgot a kikötött későbbi időpontban vagy időszakban a megrendelőnek átadja (Ptk. 379. §). A 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés lényeges tartalmához tartozik - többek között - különösen a teljesítés idejének meghatározása naptár szerint. A felek perbeli megállapodása azonban - mind a szóbeli, mind az alperesi telexbeli - a teljesítési határidőre határozott kikötést nem tartalmaz, csak arra van utalás, hogy a felperes külföldi eladója mikor küldi a perbeli árut. Ezért a másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróságtól eltérően - azt állapította meg, hogy a teljesítési határidő határozott formában történt kikötése hiányában a felek között szállítási szerződés nem jött létre [GK 5. számú állásfoglalás b) pontja]. A felek megállapodása azonban megfelel az adásvétel feltételeinek [Ptk. 365. § (1) bek.], mert a felek az adásvétel tárgyában s a vételárban megállapodtak. Az adásvételi szerződés létrejöttéhez ugyanis nem szükséges a szolgáltatás tárgyának azonnali átadása, az történhet később is, mert az adásvételi szerződésben az eladó a dolog tulajdonjogának átruházásra vállal kötelezettséget. Így nem volt akadálya annak, hogy a felperes olyan dolgot adjon el, amelyet később szerzett be. (Polgári Törvénykönyv magyarázata II. kötet 1710. oldal.)
A felek között nem szállítási, hanem adásvételi szerződés jött létre, ezért a szerződésszegés következményei elbírálásánál is az adásvételi szerződésre vonatkozó szabályok az irányadók. Adásvételi szerződés megszegése, meghiúsulása esetén - a szállítási szerződéstől eltérően - kötbér külön kikötés nélkül nem jár. A peres felek a per adatai szerint a szerződés meghiúsulása esetére kötbért nem kötöttek ki, ezért a felperes meghiúsulási kötbérigénye alaptalan. De akkor sem járna kötbér a felperesnek, ha kikötötték volna, mert a szerződést az alperes nem szegte meg. Amikor a külföldi eladótól az áru megérkezett, a szerződés teljesítésére a felperes elállása miatt nem került sor.
A másodfokú bíróság a felperes kamatkövetelésének jogalapját és annak mértékét a következők szerint találta alaposnak. A Ptk. 232. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződéses kapcsolatokban - ha jogszabály kivételt nem tesz - kamat jár. A törvény csak magánszemélyek esetében tesz bizonyos megszorítást, a gazdálkodó szervezetek szerződéses kapcsolataiban viszont a törvényes kamatfizetési kötelezettséget állítja fel. Természetesen csak akkor, ha a szerződéses jogviszony hitelezést is magában foglal. A felperes az ellenértéket megelőlegezte. Az alperes ezt a meghitelezett vételárat felhasználta, mert nem a saját pénzéből, hanem a felperes által hitelezett pénzből nyitotta meg az akkreditívet, így saját pénzeszközei átmenetileg „gyarapodtak”. A hitelügylettel vegyes szerződéses kapcsolatból eredő pénzhasználat után az alperes a Ptk. 232. §-ának (2) bekezdésében meghatározott évi 20%-os kamatot köteles megfizetni a felperesnek. A kamat összegét azonban - tekintettel arra, hogy a vételár hitelezése és annak visszafizetése különböző időpontban történt - nem egy összegben, hanem a kamatfizetések időtartamát meghatározva állapította meg a másodfokú bíróság.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a fizetendő kamatösszegeket illetően az eltérő esedékességi időpontok szerint változtatta meg, míg a meghiúsulási kötbért elutasító részében és az elsőfokú perköltség tekintetében helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 450/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás