GK BH 1993/185
GK BH 1993/185
1993.03.01.
A vállalkozó - alvállalkozója hibás teljesítésén alapuló - jogainak érvényesítése az alvállalkozóval szemben, ha a vállalkozó a megrendelővel szemben a szerződésszegés miatt helytállni köteles [Ptk. 326. § (2) bek., 398. §].
A K. városban az A. utca 10., 12., 14., 16., 18., 20. és 22., valamint a B. u. 2. és 4. szám alatt levő épületeket az I. r. alperes jogelődjével megkötött építési szerződések alapján - a II. r. - IV. r. alperesek közreműködésével - az I. r. alperes kivitelezte. Az átadás-átvételi eljárás 1987. júniusától 1988. június 14-ig különböző időpontokban történt. A felperes az 1990. december 6-án benyújtott keresetében szavatossági igényt érvényesített az épületek cserépfedési hibái miatt, 500 000 Ft perérték megjelölésével az I. r. alperes ellen. Az I. r. alperes kereseteket terjesztett elő közreműködőivel - a II. r. - IV. r. alperesekkel - szemben; az elsőfokú bíróság az ügyeket egyesítette. A felperes pernyertessége érdekében az Országos Takarékpénztár megyei igazgatósága beavatkozóként vett részt az eljárásban. Az elsőfokú bíróság a szakértői bizonyítást követően meghozott részítéletével az I. r., a III. r. és a IV. r. alpereseket különböző összegű kijavítási költség megfizetésére kötelezte, a II. r. alperessel szemben a keresetet elévülés címén elutasította.
A részítélet ellen az I. r. alperes és a beavatkozó fellebbeztek. Az I. r. alperes a II. r. alperessel szembeni keresetét elutasító rendelkezés megváltoztatását kérte, vitatva az elévülési kifogás megalapozottságát. A beavatkozó sérelmezte a szakvélemény alapján az ítéletben meghatározott kijavítási költség összegét.
Az I. r. alperes fellebbezése alapos.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a Ptk. 398. §-ára utalással állapította meg az elévülés bekövetkeztét az I. r. és a II. r. alperesek viszonylatában, az I. r. alperes keresetében foglalt követelésre nézve. A Ptk. 398. §-a azonban nem állít fel korlátokat a vállalkozó és az alvállalkozó közti igényérvényesítés terén abban az értelemben, amilyenek a megrendelő és a vállalkozó közti viszonylatban a hibás teljesítés körében érvényesülnek. Ebből következően, amennyiben a megrendelő igényét megfelelő időn belül előterjeszti a vállalkozóval szemben, és ezért a megrendelő keresetében foglalt követelés érvényesítésének nincs akadálya, a vállalkozó is érvényesítheti igényét alvállalkozójával (közreműködőjével) szemben, ha eleget tesz a minőség megvizsgálására vonatkozó kötelezettségének. Az adott esetben éppen a hiba rejtett jellege miatt a II. r. alperes ezzel sem mentheti ki magát.
A fentiektől függetlenül a per anyagából megállapítható volt, hogy a felperes 1990. december 6-án nyújtotta be a keresetét az I. r. alperessel szemben, az I. r. alperesnek a II. r. alperes marasztalására irányuló keresete pedig 1991. január 28-án már megérkezett az elsőfokú bírósághoz, tehát három hónapon - az akadályoztatás és igényérvényesítés viszonylatában érvényesülő határidőn [Ptk. 326. § (2) bek.] - belül. Az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az I. r. alperes igényérvényesítési lehetőségét a pert megelőzően készült szakvélemény elkészítésének időpontjához kötötte, nem fogadható el, mert megrendelői kereset hiányában a II. r. alperes elleni kereset benyújtásának feltételei nem álltak fenn.
A beavatkozó fellebbezése alaptalan.
Az elsőfokú eljárást megelőzően a felhasznált cserepek minőségére, majd a perben a tetőszerkezet egészére nézve részleges szakértői vélemény készült, amely meghatározta a beázási hibák okát, mind a cserepeket, azok minőségét, mind pedig a tetőszerkezetet, a tetőfedési, bádogozási munkát és ezek hiányosságait érintően. E felmérés alapján a szakértő a javítási költségre vonatkozó számításokat készített; ezek helyességét a felek nem vitatták, és azt a beavatkozó sem kifogásolta fellebbezésében.
A beavatkozó a javítás módját érintően nyújtotta be fellebbezését, mert álláspontja szerint a tetőzet hibáinak kiküszöbölésére felújítási jellegű munkálatokra volna szükség, s ezek költségkihatása lényegesen nagyobb. A beavatkozó azonban fellebbezését műszakilag alátámasztani nem tudta; még a valószínűsítés szintjén sem bizonyította, hogy a szakértő által körülhatárolt javítás ne vezetne eredményre. Ebből eredően nem volt alap arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság megalapozott részítéletét megváltoztassa, vagy a részítéletet hatályon kívül helyezve újabb eljárást és további bizonyítást rendeljen el.
A fentieknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét az I. r. alperes fellebbezésével érintett részében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a II. r. alperest kötelezte az I. r. alperes részére 84 126 Ft és késedelmi kamata megfizetésére. A beavatkozó fellebbezésével érintett részben az elsőfokú bíróság részítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 875/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás