BK BH 1993/212
BK BH 1993/212
1993.04.01.
I. Nincs helye az üzletszerűség megállapításának, ha a terhelt nem a saját, hanem mások vagyoni hasznának az elérése érdekében valósítja meg a csalási cselekményt [Btk. 137. § 7. pont, 318. § (1) bek.].
II. A polgári jogi igény “ítélet dolog” címén történő elutasításának — és nem az egyéb törvényes útra utasításának — van helye, ha a magánfél igényét a polgári bíróság már jogerősen elbírálta [Be. 55. §, 56. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a II. rendű vádlottat különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan és társtettesként elkövetett csalás bűntette és nagyobb kárt okozó, üzletszerűen, folytatólagosan és társtettesként elkövetett csalás bűntette miatt halmazati büntetésül 1 év 10 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte, kötelezte őt, hogy a C. Vállalat magánfélnek 43 460 forintot a törvényes kamatokkal együtt fizessen meg. A magánfél polgári jogi igényének ezt meghaladó részét egyéb törvényes útra utasította.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A II. r. vádlott a 16 taggal létesült kisszövetkezet elnöke lett. A kisszövetkezet tagjai a megalakuláskor az induló tőkéhez szükséges vagyoni hozzájárulást nem fizették be. Az egyik banknál folyószámlát nyitott a II. r. vádlott, de ide csak jelentéktelen összeg került befizetésre. A kisszövetkezetnek nem volt olyan megrendelése, amelyből árbevétel származott volna. A II. r. vádlott a kisszövetkezet fizetésképtelenségével tisztában volt, annak ellenére különböző gazdasági szervezetektől áruvásárlást végzett, a kifizetés módját pedig beszedési megbízásként jelölte meg, tévedésbe ejtve a szerződést kötő gazdálkodó szervezetet.
A II. r. vádlott a V. Vállalattól 1 978 380 forint értékű, a C. Vállalattól pedig 55 956 forint értékű árucikket vásárolt, amelynek legnagyobb részét értékesítette. A V. Vállalat kára 73 792 forint érték kivételével megtérült.
A II. r. vádlott és a védője enyhítésért, ennek keretei között a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése végett és a polgári jogi igény megítélése miatt fellebbezett az elsőfokú bíróság ítélete ellen.
A legfőbb ügyész a C. Vállalat polgári jogi igénye 43 460 forintot meghaladó részének elutasítását, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.
I. Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás szabályainak megfelelően lefolytatott elsőfokú eljárás során a bizonyítékokat hiánytalanul feltárta, és azok okszerű értékelésével helyes tényállást állapított meg. A II. rendű vádlott valójában - a bűnösség tagadása mellett - ténybeli beismerő vallomást tett, minthogy nem vitatta: az ügyletek megkötése során tisztában volt azzal, hogy az általa vezetett kisszövetkezet fizetésképtelen, és ezt a körülményt nem hozta a vele ügyletet kötő és a megvásárolt árut azonnal átadó kereskedelmi szervezetek tudomására. A II. rendű vádlott beismeréséhez csatlakozó és azt alátámasztó más adatok - elsősorban az ügyletek lebonyolítását tanúsító okiratok - kellő alapot szolgáltattak a tényállás megállapításához. A bizonyítás anyaga teljes, annak bármely kiegészítése szükségtelen. A Legfelsőbb Bíróság éppen ezért elutasította a II. rendű vádlott és a védő bizonyítás kiegészítésére irányuló indítványát.
Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállást alapul véve, okszerűen következtetett a II. rendű vádlott bűnösségére, és nem tévedett abban sem, hogy az elbírált cselekmények a csalás fogalmi elemeit valósítják meg. A II. rendű terhelt a kereskedelmi szerveket megtévesztve kárt okozott.
Abban tévedett viszont az elsőfokú bíróság, hogy a tényállás 6. pontjában leírt cselekményt "üzletszerűen elkövetettként" is értékelte, és ennek megfelelően minősítette. A Btk. 137. §-ának 7. pontja szerint üzletszerűen az követi el a bűncselekményt, aki hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. Ez a csalást minősítő körülmény nyilvánvalóan kizárólag annak a terhére róható, aki - a további feltételek megvalósulása mellett - a saját személyes haszonszerzési céljától vezetve cselekszik.
A tényállás 6. pontjában leírtak szerint a II. rendű vádlott ez esetben nem a saját, hanem a társai érdekében - őket juttatva haszonhoz - járt el. Ez a két részcselekmény elkövetése több hónappal megelőzte a többi cselekmény elkövetését, így azoktól egyértelműen elkülönült. A tényállás 6. pontjában leírt cselekmény ezért helyesen a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésében a) pontja szerint minősülő (nagyobb kárt okozó), folytatólagosan és társtettesként elkövetett csalás bűntettét valósította meg. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a II. rendű vádlott e cselekményét minősítő rendelkezését ezért megváltoztatta.
Az elsőfokú bíróság a büntetés nemét és mértékét meghatározó tényezőket hiánytalanul felismerte, és azok nyomatékát kellő súllyal figyelembe véve szabott ki büntetést, melynek enyhítésére vagy a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére nincs lehetőség.
A II. rendű vádlott "kulcsszerepet" vállalt a bűncselekmények elkövetésében, az ő tevékeny részvétele nélkül az adott módon az elbírált cselekmények nem valósulhattak volna meg. A különösen nagy kárt okozó csalást folytatólagosan (és üzletszerűen is) valósította meg, az elbírált cselekmények tárgyi súlya jelentős.
Az elsőfokú bíróság az enyhítő körülmények - a kár részleges megtérülésének és a jelentős időmúlásnak - megfelelő jelentőséget tulajdonított, amikor a főbüntetésként kiszabott börtönbüntetés tartamát az enyhítő rendelkezés alkalmazásával határozta meg.
Az enyhítést célzó fellebbezések ezért nem alaposak.
II. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg az ítéletének indokolásában, hogy a C. Vállalattal történt vásárlással összefüggésben előterjesztett polgári jogi igény - ez 12 316 forintot érint - "ítélt dolog", mivel e körben a magánfél kérelme alapján a kerületi bíróság a kisszövetkezet fizetési meghagyással kötelezte a kár megtérítésére, és ez a fizetési meghagyás jogerőre emelkedett. Éppen ezért tévesen rendelkezett, amikor az igény e részét egyéb törvényes útra utasította. A jogerősen eldöntött kérdésben ismételt eljárásnak nincs helye, a már jogerősen elbírált és ismételten előterjesztett kereseti kérelmet ezért el kell utasítani.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet az elsőfokú bírósággal abban sem, hogy a II. rendű vádlottal a büntetőeljárásban kötelezni kell a tényállás 6. pontjában leírt cselekményekkel okozott kár további részének - 43 640 forintnak - megtérítésére. A II. rendű vádlott ezt a kárt másik két személlyel együtt okozta. Az irányadó tényállás szerint a károkozó cselekménnyel megszerzett tárgyak kivétel nélkül a IV. rendű vádlott birtokába kerültek. A II. rendű vádlott ellen esetleg indított polgári perben a II. rendű vádlott perbe hívhatná a IV. r. vádlottat, a büntetőeljárás során azonban erre nincs lehetőség. Az elsőfokú bíróság rendelkezése a kifejtettekre tekintettel indokolatlan és méltánytalan hátrányt jelent a II. rendű vádlott számára.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének a polgári jogi igényről szóló részét megváltoztatta, a magánfelet igényével egyéb törvényes útra utasította, és ezzel szoros összefüggésben az államnak fizetendő illeték összegét is módosította. Az elsőfokú bíróság ítéletének további rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. II. 608/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás