BK BH 1993/217
BK BH 1993/217
1993.04.01.
Szabadságvesztés kiszabása indokolt az útlevélkezelői szolgálatot ellátó határőrrel szemben, aki a külföldi állampolgároknak ellenszolgáltatásért történő jogosulatlan beléptetésével kapcsolatban vesztegetést valósít meg [Btk. 250. § (1) bek. 87. §, 89. §, 127. § (1) bek. a) pont].
A megyei bíróság katonai tanácsa a határőr vádlottat hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette miatt 8 hónapi - fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó - szabadságvesztésre ítélte.
A tényállás szerint a határőr vádlott a határforgalmi kirendeltségen útlevélkezelő beosztást látott el az átkelőhely belépő oldalán. A vádbeli napon az éjjeli órákban belépésre jelentkezett személygépkocsival három külföldi állampolgár. Röviddel korábban egy ízben az országunkba való belépést már megkísérelték, de a magyar szervek a beléptetést vám okból megtagadták, amit az útlevelükben megfelelő pecséttel rögzítettek is. A belépésre újra jelentkezett állampolgárok közölték, hogy vámproblémájuk van. Útleveleiket - amelyek egyikébe előzőleg 1 db 20 és 2 db 10 márkás német bankjegyet tettek - a vádlott átvette. A vádlott a 40 márkát az útlevélből kivette, zsebre tette, majd a beléptetésüket szabályosan végrehajtotta, ezt követően pedig azok vámvizsgálatra jelentkeztek. Ezt a pénzügyőr őrmester végezte, de mivel igen nagy mennyiségű cigarettát talált a gépkocsiban, és a külföldiek nem kívántak vámot fizetni, a beléptetésüket ismét megtagadta. Az őrmester a beléptető oldalon levő sorállományú útlevélkezelőket a visszafordításra felszólította, egyben az ennek végrehajtására jelentkezett vádlottnak a 3 db útlevelet átadta. A vádlottnak ekkor kötelessége lett volna az útlevelekben egyrészt a beléptető bélyegzőlenyomatot érvényteleníteni, másrészt a beléptetés visszautasításának tényét egy erre szolgáló bélyegző lenyomattal regisztrálni, azonban egyiket sem tette, hanem átkísérte a gépkocsit a kilépő oldalra, ahol viszont a kiléptetés végrehajtatására nem hívta fel az ott szolgálatot teljesítő határőrök figyelmét. A továbbiakban maga sem kísérte figyelemmel a gépkocsi mozgását, hanem miután a továbbhaladásra a kezével intett, visszament a szolgálati hely belépő oldalára. A külföldiek ezek után az ország belseje felé indultak. Később egy benzinkútnál őket a pénzügyőrök utolérték, és a jogellenesen Magyarországon tartózkodó gépkocsit a határra kísérték, ahol a kiléptetésüket végrehajtották.
A határforgalmi kirendeltség szolgálati személyei ezt követően a vádlottat felelősségre vonták a történtekért, aki a 40 német márkát előadta, s az lefoglalásra került.
Az ítélet ellen a vádlott és védője által bejelentett fellebbezés alapján - amely a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésére irányult - a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet felülbírálta. A Legfelsőbb Bíróság az ügyet kellően felderítettnek; az elsőfokú bíróság által a bizonyítékok okszerű mérlegelésével megállapított - egyébként az arra jogosultak által sem támadott - tényállást megalapozottnak, a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében írt hiányosságoktól mentesnek találta. Megállapította, hogy az irányadó tényállás alapulvételével - mivel büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok nem forgott fenn - helytállóan vont következtetést a katonai tanács a vádlott bűnösségére és a cselekmény jogi minősítése is megfelel az anyagi jogszabályoknak.
A szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztését célzó fellebbezéseket a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta. Az elsőfokú bíróság a vádlott terhére jelentkező és javára értékelendő bűnösségi körülményeket helyesen tárta fel, és súlyuknak megfelelően értékelte.
A Btk. 87. §-a (2) bekezdésének d) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazásával kiszabott 8 hónapi börtönbüntetés az enyhítő körülményeknek a vádlott javára történt maradéktalan figyelembevételét tükrözi. E büntetés megfelel a cselekmény tárgyi súlyának, a vádlott bűnössége fokának és a büntetés kiszabásánál irányadó további körülményeknek. Így a büntetés enyhítésére nem kerültet sor.
Megalapozottan ismerte fel a katonai tanács azt is, hogy a Btk. 37. §-a szerinti büntetési cél, elsősorban az általános megelőzés célja, csak végrehajtandó szabadságvesztéssel érhető el, amelyet - az adott esetben - a vádlottnak fegyelmező zászlóaljban kell letölteni.
A VII. Büntető Elvi Döntés iránymutatásának megfelelően kialakult bírói gyakorlat szerint az 1 évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése nem kivételes intézkedés. A büntetési cél ugyanis olyan esetben, amikor a bíróság 1 évet meg nem haladó mértékű szabadságvesztés alkalmazását tartja indokoltnak, általában a végrehajtás próbaidőre felfüggesztésével is elérhető, de - ugyancsak ezen iránymutatásra figyelemmel - következetes a bírói gyakorlat abban is, hogy a végrehajtás felfüggesztésére 1 évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén sem kerülhet sor, ha az ellenkeznék a társadalom védelmének, ezen belül az általános visszatartás céljainak biztosításával.
A vádlott jelentős tárgyi súlyú korrupciós bűncselekményt követett el azzal, hogy külföldi állampolgártól jogtalan előnyt fogadott el. Cselekménye a határőrség más országok állampolgáraival kapcsolatos működésébe vetett bizalmat sértette. Ilyen körülmények között a vádlott és mások újabb bűncselekmények elkövetésétől visszatartását csak a szabadságvesztés végrehajtása biztosíthatja megfelelően. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az ítélet a büntetést kiszabó részében is helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 1999/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás