BK BH 1993/218
BK BH 1993/218
1993.04.01.
Nem az adócsalás vétségét, hanem a csalás bűntettét és ezzel bűnhalmazatban a magánokirat-hamisítás vétségét valósítja meg a terhelt, aki a befizetett forgalmi adót, az adóhatóságot fiktív bizonylat felhasználásával megtévesztve visszaigényli [Btk. 12. § (1) bek., 276. §, 310. § (1) bek., 318. § (1) és (4) bek. a) pont].
A városi bíróság a vádlott bűnösségét folytatólagosan elkövetett adócsalás vétségében állapította meg, ezért 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 90 forintban állapította meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott az általános iskola elvégzését követően gépésztechnikusi szakképzettséget szerzett. Foglalkozásnélküli, elmondása alapján jövedelemmel nem rendelkezik.
A vádlott és családja 1988. évtől kezdődően családi házat épít. Mivel a pénzhiány miatt az építkezés még rokoni segítséggel is igen lassan haladt, a vádlott - ismerősei tanácsára - elhatározta, hogy fiktív számlákat fog benyújtani az adóhatósághoz, amelyre az adóhatóság az általános forgalmi adót visszafizeti. Ezért a vádlott - közelebbről meg nem határozható időben - a nyomtatványellátó boltban vásárolt egy készpénzfizetési számlakönyvet. A számlatömbből két számlát használt fel, illetve töltött ki. Az egyik számlára 83 300 forint értékű fenyő fűrészárut, a másik számlára pedig 146 700 forint értékű fa burkolóanyagot írt. A faanyagok vásárlójaként saját magát, eladójaként pedig az apját, mint asztalos kisiparost tüntette fel. A hamis tartalmú számlákat az apja bélyegzőjével lepecsételte.
A vádlott megjelent az adóhatóságnál, és 16 600 forint összegű általános forgalmi adót igényelt vissza. Az adóhatóság a vádlott kérelmét teljesítette, és határozatával az említett összeget visszautalta a vádlottnak.
A vádlott ezt látva ismét megjelent az adóhatóságnál, és ekkor 29 340 forint értékű általános forgalmi adó visszafizetését kérte. A vádlott kérelmét ez alkalommal is teljesítette az adóhatóság.
A vádlott összesen tehát 45 940 forintot vett fel jogtalanul.
A megyei adófelügyelőség a vádlottnál ellenőrzést tartott, és a vizsgálat során az adócsalást felfedte. Az adóhatóság a vádlottat határozatával 46 000 forint általános forgalmi adó, 23 000 forint bírság és 10 000 forint mulasztási bírság, összesen 79 000 forint megfizetésére kötelezte. A vádlott a határozatban foglalt fizetési kötelezettségét teljesítette.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosításért, mégpedig súlyosabb mértékű pénzbüntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést.
A megyei főügyész az ügyészi fellebbezést fenntartotta.
Az ügyészi fellebbezés alapos.
A fellebbezéssel nem támadott tényállást az elsőfokú bíróság a bizonyítékok indokolt mérlegelésével állapította meg, és így az irányadó volt a másodfokú eljárásban. E tényállásból a városi bíróság megalapozott következtetést vont le a vádlott bűnösségére, de a cselekmény jogi minősítése több szempontból téves.
Az irányadó tényállásból kitűnően ugyanis a vádlott az adóhatóságtól 1990. november 21. napján, majd 1991. február 29. napján, valótlan adatokat tartalmazó számlák felhasználásával, megtévesztéssel, az általa már korábban befizetett adóból összesen 46 000 forint általános forgalmi adó (áfa) visszafizetését eszközölte ki.
A töretlen bírói gyakorlat szerint nem adócsalás, hanem vagyon elleni bűncselekményt megvalósító csalás állapítandó meg akkor, ha a megtévesztő magatartás nem az adókötelezettség, illetve e kötelezettség mértéke helytelen megállapítása érdekében történik, hanem a már megállapított és már befizetett adó egészben vagy részbeni jogtalan visszaigénylésére irányul, természetesen a csalás törvényi előfeltételei fennállása esetén (BJD 957. sz.).
A tényállásból kitűnően a vádlott a megjelölt valótlan, hamis adatokat tartalmazó számlák utólagos felhasználásával éppen a már törvényesen megállapított, befizetett adó megjelölt részét igényelte vissza az adóhatóság megtévesztésével, annak kárt is okozva. Cselekménye tehát helyesen egyrészt a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdésének a) pontja szerint büntetendő csalás bűntettének, másrészt a Btk. 276. §-ába ütköző magánokirat-hamísítás vétségének minősül a jogi tárgyak eltérő voltára is tekintettel. A cselekményeket a Btk. 12. §-ának (2) bekezdése értelmében a vádlott folytatólagosan követte el, hiszen a folytatólagos jogi egység törvényi előfeltételei adottak.
A minősítésváltozásra tekintettel viszont a megyei bíróságnak azt is meg kellett állapítania, hogy a cselekmény elbírálásakor az elsőfokú bíróság a vétségi eljárás szabályainak alkalmazásával járt el, holott a cselekmény bűntetti eljárásra tartozik. Ez okból azonban a megyei bíróság, figyelemmel a Be. 272. §-ának (3) bekezdésére, a BK 76. sz. állásfoglalás alapján az ítéletet nem helyezte hatályon kívül, mert élt a bűntetti eljárásra utalás lehetőségével a másodfokú eljárás során.
A bűnösségi körülmények felsorolása helytálló. A változott jogi minősítésekre tekintettel, a megyei bíróság megítélése szerint a büntetlen előéletű, első ízben megtévedt, a bűncselekmények elkövetését őszintén megbánó, egyébként kifogástalan életvitelű vádlottal szemben a törvényben előírt büntetés legkisebb mértéke, a Btk. 83. §-ának rendelkezésére figyelemmel is túl szigorú, ezért a Btk. 87. §-a (2) bekezdése e) pontjának alkalmazásával kiszabott pénzbüntetést indokoltnak, de annak a mértékét eltúlzottan enyhének találta.
A fentiekre figyelemmel a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a minősítésre és a büntetés kiszabására vonatkozó részében megváltoztatta, és a vádlott cselekményét folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének, valamint folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamísítás vétségének minősítette, és őt 200 napi tétel pénzbüntetésre, mint halmazati büntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét pedig 120 forintban állapította meg. (Nógrád Megyei Bíróság. Bf. 56/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás