BK BH 1993/219
BK BH 1993/219
1993.04.01.
I. A katonai őr által az őrhely elhagyásával megvalósított szolgálatban kötelezettségszegés vétsége miatti elítélés nem tekinthető semmisnek, de az azzal bűnhalmazatban megállapított izgatás miatti elítélés a részbeni semmisség megállapítását eredményezheti [Btk. 348. §, 1992. évi XI. tv.].
II. Büntetéskiszabási szempontok részsemmisség megállapítása esetén [1992. évi XI. tv.].
A katonai bíróság 1976. március 9. napján kelt jogerős ítéletével a kérelmezőt a folytatólagosan elkövetett izgatás bűntette és az őrutasítás folytatólagos megszegésének vétsége miatt halmazati büntetésül 1 év 6 hónapi szigorított börtönre, valamint 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A tényállás lényege szerint a terhelt 1974. és 1975. években sorkatonai szolgálatot teljesített. Ennek során 1974. júliusában, két ízben, majd 1975 év elején és nyarán az elhelyezési körletében katonatársai előtt folyamatosan a nyugati életformát, az amerikai hadsereget dicsérte, míg az állampolgári kötelezettségét szidalmazta, alakulata tisztjeivel kapcsolatosan olyan kijelentést tett, hogy azok 90%-át fel kellene akasztani.
Ezek után 1975. szeptember 14. napján az alakulat lőszer- és robbanóanyag-raktáránál őrszolgálatot teljesített. A délutáni órákban, mint fegyveres figyelő szolgálati helyét engedély nélkül elhagyta, étkezés céljából bement az őrszobába, majd a magához vett élelmet az őrhelyén elfogyasztotta. Később ismét a lőszerraktárnál teljesített őrszolgálatot, eközben őrhelyét ismét elhagyta, és mintegy 8-10 méterre eltávolodva várta be a váltást.
A terhelt az 1992. évi XI. törvényre alapítottan kérte a cselekményei miatti elítélésének semmissé nyilvánítását.
A megyei bíróság katonai tanácsa az ítéletet a folytatólagosan elkövetett izgatás bűntette miatti elítélés tekintetében semmisnek nyilvánította és 1 év 2 hónap 15 nap csökkentés mellett a szabadságvesztés tartamát 3 hó 15 napban állapította meg.
Az ítélet ellen a kérelmező jelentett be fellebbezést, megismételve eredeti kérelmét, mert álláspontja szerint mindkét cselekményért történő felelősségre vonása a hivatkozott semmisségi törvény alá vonható.
A Legfelsőbb Bíróság a katonai tanács ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a szabadságvesztést 3 hónapban határozta meg, a közügyektől eltiltás pedig mellőzte. Egyebekben az ítéletet helybenhagyta, megállapítva, hogy a fellebbezés nem alapos.
I. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy az iratokban kitűnően a megyei bíróság katonai tanácsa az elítélés részbeni semmissé nyilvánítását az 1992. évi XI. törvény 1. §-ára alapította, annak megalapozott rögzítése mellett, hogy a folytatólagosan elkövetett izgatás bűntette a hivatkozott törvény 1. §-a alá vonható, és egyben a tényállásban izgatás bűntetteként minősített kijelentések az 1976. évi 8. tvr.-tel kihirdetett polgári alapjogok egyikének, a szabad véleménynyilvánítás jogának felel meg.
Az őrutasítás folytatólagos megszegésének vétsége azonban nem tartozik e törvény alá, mivel az igazgatástól időben, térben és tartalmában, továbbá jellegében is elkülönül. E vétség miatt büntetés kiszabása indokolt.
Nem helytálló a kérelmezőknek az a fellebbezési indoka, hogy a terhére megállapított mindkét bűncselekmény politikai véleménynyilvánítás volt, és egymással összefügg. Az ítélkezési gyakorlat korábban és jelenleg is következetes a tekintetben, hogy az őrszolgálat: kötött formájú harcfeladat. E kiemelt végrehajtó szolgálat szigorúan körülhatárolt szabályaitól eltérés semmilyen indokkal sem engedhető meg. A szabályok megszegőivel szemben felelősségre vonás indokolt. Az őrrel szembeni elvárások ugyanis fokozottak, ugyanakkor a személyének védelme érdekében az ellene irányuló legkisebb támadás is szigorú megítélést igényel. Ezeket is szem előtt tartva a tényállásban a kérelmező terhére megállapított őrutasítás folytatólagos megszegése vétségeként minősített cselekmény nem vonható az 1992. évi XI. törvény hatálya alá. A kérelmező ügyében a hivatkozott törvény 2. §-ának (1) bekezdése sem alkalmazható, mert egyértelmű, hogy e katonai bűncselekmény nem áll összefüggésben a vádlott politikai véleménynyilvánításával. Az őrhely elhagyása ugyanis nem politikai véleménynyilvánításként, hanem az őrszolgálat szabályainak a figyelmen kívül hagyásaként jelentkezik.
II. Az elsőfokú bíróság helyesen idézte a törvénynek a részsemmiség megállapításakor irányadó büntetéskiszabási elveit. A halmazati büntetés alapját képező bűncselekmények büntetési tételei felső határainak egymáshoz viszonyítása azonban nem eredményezhető egyszerű matematikai számítást, hanem törekedni kell az arányos és egyéniesített büntetéskiszabásra. Az adott esetben a katonai vétség miatt a 3 hónapi szabadságvesztés a törvényi minimumban megállapított mérték, a büntetést szükségtelen tehát ennél magasabb tartamban meghatározni. Indokolatlan továbbá a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság mellőzte. (Legf. Bír. Stf. V. 31/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás