PK BH 1993/227
PK BH 1993/227
1993.04.01.
Ha a kiadó a szerzői mű értékesítésének kockázatát a szerzőre kívánja hárítani, vagy a felek szándéka a közös kockázatviselésére irányul, ennek a szerződésben ki kell fejeződnie [1969. évi III. tv. (Szjt.) 13. § (3) bek., 31. § (1) bek.; Ptk. 207. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság - helyt adva a Szerzői Jogvédő Hivatal felperes Sz. T. grafikusművész nevében indított keresetének - kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 91 760 Ft szerzői jogdíjat. Az ítélet indokolása szerint a művész és az alperes között - könyv és dobozos alakban megjelent kiadvány szerkesztési és grafikai munkálatai vonatkozásában - 1989. május 2-án létrejött kiadói szerződés a művész szerzői díját „egy összegben, az eladási ár 2%-ában” határozta meg. A szerződés helyes értelmezéseként ez az összeg elkészült kiadvány meghatározott eladási árát jelentette és nem a ténylegesen - a kiadványok értékesítése után befolyt - vételárat, illetve az alperesnél ténylegesen jelentkező bevételt. A szerződés ilyen értelmezése után az elsőfokú bíróság az alperes - nem vitás - elszámolása alapján azt állapította meg, hogy a kétféle kiadvány összes példánya után számított eladási ár 42 188 100 Ft volt, amelyből 2%, azaz 843 760 Ft illeti a szerzőt. Ebből az alperes - ugyancsak egyező eladás szerint - 752 000 Ft-ot fizetett ki, így a felperesnek még jár 91 760 Ft.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatása mellett a kereset teljes elutasítását kérte. Az alperes arra hivatkozott, hogy az eladási ár forgalmából a ténylegesen értékesített mennyiség utáni bevételt lehet csak érteni, és ezt a felek a szerződés megkötésekor így is értették.
A felperes ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint az alperes a pert megelőzően maga is elismerte, hogy az eladási ár fogalmát a felperessel egyezően értelmezte.
A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helyes az arra alapított jogi döntése is, azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében - lényegében helyes indokai alapján - hagyta helyben.
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra mutat rá.
A peres felek a perbeli grafikai művek felhasználására kötött szerződésükben a felperes által képviselt művész szerzői díját egy összegben, az eladási ár 2%-ában határozták meg. Az alperes a szerződéssel a kiadásra kapott jogot [Szjt. 31. §-ának (1) bekezdése], és e jog ellenértékét a felek nem az értékesítésből befolyó „bevétel”, hanem az „eladási ár” (a kiadványon feltüntetett érték, amely számított, kalkulált eladási ár) meghatározott %-ában állapították meg. Csak ennek alapján számítható és teljesíthető a szerződés szerinti „egyösszegű díj” is. Ezt tartozik az alperes a szerzőnek megfizetni. Az alperes által a fellebbezésben is hivatkozott értelmezés nem következik a szerződés szövegéből, és azt a bizonyítás egyéb adatai sem támasztják alá. Az alperes értelmezéséből az következne, hogy amennyiben - bármilyen okból - a kiadványokból egy példány sem fogyott volna el, úgy a szerzői jogdíjra sem tarthatott volna igényt. Nyilvánvaló, hogy a felek szerződési nyilatkozatát a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése értelmében így nem lehet értelmezni.
Amennyiben az alperes a szerződés megkötésekor az értékesítés kockázatát a szerzőre kívánta volna hárítani, vagy a felek szándéka közös kockázatviselésre irányult volna, ezt a szerződésben külön ki kellett volna kötni [Szjt. 13. § (3) bekezdése]. Ilyen kikötés a szerződésben nincs. Egyébként az alperes a felek levelezéséből kitűnően maga is a felperessel egyezően értelmezte a szerződést. Ezért az összegszerűségben nem vitatott szerzői díj megfizetésére az elsőfokú bíróság helytállóan kötelezte az alperest. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 174/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás