PK BH 1993/228
PK BH 1993/228
1993.04.01.
Vendéglátóhely közönségének videokészülék útján közvetített zeneművek ún. kisjogos előadásáért járó szerzői díj iránt a Szerzői Jogvédő Hivatal által érvényesített igény elbírálásánál irányadó szempontok [1969. évi III. tv. 13. § (1) bek., 21. §, 40. § (1) bek., 53. § (2) bek.; 9/1969. (XII. 29) MM r. 10. § (1) bek., 18. § (1) bek.; 33/1989. (XII. 9.) MM r.].
Az elsőfokú bíróság a Szerzői Jogvédő Hivatal felperes keresete alapján kötelezte az alperest, hogy az általa üzemeltetett italboltban az 1991. év folyamán, heti négy napon keresztül, videólejátszóval nyújtott zeneszolgáltatás után fizessen meg 10 400 Ft-ot, ennek 1991. szeptember 1-jétől a kifizetés napjáig járó 20%-os kamatát, továbbá a felperes részére 1000 Ft, az állam részére 620 Ft perköltséget és a szerzőijog-sértés miatt 10 400 Ft bírságot a Művelődési és Közoktatási Minisztérium számlájára.
Az elsőfokú bíróság a perben nem védekező alperest a felperes által csatolt adatszolgáltatási lap adatainak figyelembevételével a szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv. (Szjt.) 13. §-ának (1), illetve 40. §-ának (1) bekezdése alapján a 33/1989. (XII. 9.) MM rendelet (R.) táblázatának megfelelően kötelezte a teljes 1991. évre szerzői jogdíj megfizetésére. Egyben az Szjt. 53. §-ának (2) bekezdése alapján a jogdíj összegével azonos mértékű bírságban is marasztalta az alperest, miután felróható magatartásában méltánylást érdemlő körülményt nem talált.
Az alperes fellebbezett az ítélet ellen, amelyben annak megváltoztatása mellett a felperes keresetének a teljes elutasítását kérte.
A felperes az alperes előadására tekintettel keresetét leszállítva 4000 Ft szerzői jogdíj és ugyanilyen összegű bírság megfizetését kérte.
A fellebbezés - a kereset-leszállításra is tekintettel - az alábbiak szerint részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiakkal egészíti ki. Az alperes szerződéses üzemeltetés keretében 1991. január 1-étől 1991. május 20-áig terjedő idő alatt üzemeltette a perbeli vendéglátó-ipari egységet, és ott heti négy napon keresztül szolgáltatott zenét videólejátszó készülék útján, bérelt műsorkazetták felhasználásával. Összesen 20 héten keresztül 80 nap vehető figyelembe zeneszolgáltatási napként, amelyre 50 Ft/nap díj figyelembevételével 4000 Ft szerzőidíj-hátraléka keletkezett. A Legfelsőbb Bíróság az üzemeltetés időpontját az alperes személyes előadása, valamint az A. Kereskedelmi és Vendéglátó Rt. átirata alapján állapította meg.
Az elsőfokú bíróság az így módosított tényállás alapján is helytállóan állapította meg, hogy az alperes az Szjt. 40. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a zeneszolgáltatás után a Szerzői Jogvédő Hivatal részére az R. mellékletében írt napi jogdíjat megfizetni. Az alperes jogalappal kapcsolatos védekezésével a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet. A nem vitás tényállás aszerint az alperes a videó-vetítést az italboltban, esténként a közönség részére nyitva álló területen szolgáltatta. Ez a tevékenysége a 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (Szjt. V.) 10. §-ának (1) bekezdése értelmében nyilvános felhasználásnak minősül. Ezért a szabad felhasználás körét meghaladja, és közvetlenül jövedelemszerzés, illetve jövedelemfokozás célját szolgáltatja, hiszen az Szjt. V. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében felhasználás akkor szolgálja a jövedelemfokozás célját, ha alkalmas arra, hogy a felhasználó üzem (üzlet, szórakozóhely) vevőkörét vagy látogatottságát növelje, vagy pedig az üzlethelyiséget látogató vendégek szórakoztatását szolgálja. Nem kétséges, hogy az alperes esténként a fenti célból szolgáltatott videó-műsort. Ezért nem hivatkozhat arra, hogy tevékenysége az Szjt. 21. §-ának (2) bekezdése vagy (3) bekezdése alapján magánhasználatra szolgáló vagy zártkörű összejövetelen történő zeneszolgáltatásnak felel meg.
A fent idézett jogszabályi rendelkezések értelmében közömbös, hogy a zenét szolgáltató ezt saját tulajdonú, vagy kazetták kölcsönzésével üzletszerűen foglalkozó gazdálkodó szervezettől bérleti szerződés útján megszerzett kazettával nyújtja. A forgalmazó szervek szerződéseiben írt szerződési feltételek a jogszabály kötelező erejénél fogva járó szerzőidíj-fizetési kötelezettség alól a felhasználót nem mentesíthetik.
Az összegszerűségre vonatkozó alperesi védekezést sem fogadta el a Legfelsőbb Bíróság. Az alperes az adatlap aláírásával elismerte, hogy heti négy napon keresztül szolgáltat zenét. Ha ettől eltérő mértékű volt a zeneszolgáltatás, ezt az R. 1. számú melléklet III. fejezetének 24. pontja értelmében az alperes köteles lett volna írásban bejelenteni. Ilyet nem tett, ezáltal a zeneszolgáltatás mértékére vonatkozóan az adatlap aláírása által bekövetkező vélelmet nem döntötte meg. Önmagában pedig az, hogy a kölcsönzőtől csak 59 db kazettát bérelt, valósága esetén sem eredményezheti a heti 4 napnál rövidebb időtartamú zeneszolgáltatás megállapíthatóságát, hiszen az alperes saját tulajdonú vagy mástól beszerzett kazettát is vetíthetett üzletében.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a kereset-leszállításnak megfelelően az 1991. évben 80 napon keresztül történő zeneszolgáltatást állapított meg, amelynek díja 80 nap × 50 Ft = 4000 Ft, a bírság összegét pedig a leszállított jogdíj összegével azonos mértékben állapította meg. Az elsőfokú bíróság által meghatározott kamatfizetés kezdő időpontja és mértéke azonban a leszállított kereset esetében is helytálló.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 934/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás