PK BH 1993/229
PK BH 1993/229
1993.04.01.
A vendéglátóhely közönségtől elzárt területén elhelyezett rádió zeneközvetítése nem minősül nyilvános előadásnak [Ptk. 86. § (1) bek.; 1969. évi III. tv. (Szjt.) 13. § (1) és (2) bek., 40. § (1) bek.; 9/1969. (XII. 29.) MM r. 29. §; 106/1952. (XII. 31.) MT r. 3. § (1) bek., 10. § (1) bek., 15. §].
Az alperes III. osztályú vendéglátó-ipari egységet üzemeltetett. A tevékenység folytatására szolgáló építmény olyan kialakítású, hogy az általa forgalmazott ételek és italok elkészítésére, valamint kimérésére szolgáló területet egy térelválasztó fal különíti el a fogyasztásra kijelölt, fedett, illetőleg nyitott terasztól. A kettő között egy kiadóablak található, amely mögött kizárólag az üzlet dolgozói végzik munkájukat, itt vendég nem fordulhat meg. A Szerzői Jogvédő Hivatal felperes ellenőre által 1990. szeptember 19. napján felvett adatszolgáltatási lap szerint e helyen az alperes 1 db rádiókészüléket működtetett.
A felperes 1992. április 22. napján előterjesztett keresetében 535 forint tőke, utána 1990. október 21-től a kifizetésig járó törvényes mértékű kamat, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium javára azonos összegű bírság és perköltség fizetésére kérte kötelezni az alperest. Követelését arra alapította, hogy az alperes az általa üzemeltetett büfében elhelyezett rádiókészülékkel nyilvános zenét szolgáltat, de a kirótt szerzői jogdíjat felszólítás ellenére sem fizette meg.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását indítványozta. Azzal védekezett, hogy rádióját a nagyközönségtől térelválasztóval elzárt területen helyezte el, és az kizárólag alkalmazottai részére szolgáltat műsort. Arra hivatkozott, hogy a fizetési felszólítás átvétele után e körülményről a felperes távbeszélőn tájékoztatta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és megállapította, hogy annak illetékét az állam viseli. A bizonyítási eljárás lefolytatása után úgy foglalt állást, hogy az alperes részéről nyilvános zeneszolgáltatás, a művek jogosulatlan felhasználása nem valósult meg, mert az üzletben elhelyezett térelválasztó ezt megakadályozta.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a kereset teljesítését és az alperes első- és másodfokú perköltség fizetésére kötelezését kérte. Hangsúlyozta, hogy ellenőre azért állította ki az adatszolgáltatási lapot, mert a válaszfal mögül a kiadóablakon keresztül a zene hangja „kihallatszott”.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem megalapozott.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, jogi álláspontjával és az alkalmazott jogkövetkezményekkel a Legfelsőbb Bíróság egyetértett.
A Ptk. 86. §-ának (1) bekezdése értelmében a szellemi alkotások a törvény védelme alatt állnak. A szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 13. §-ának (1) és (3) bekezdése ennek megvalósítása érdekében úgy rendelkezik, hogy a művek felhasználásához a szerző hozzájárulása szükséges, akit ennek ellenében díjazás illeti meg. Az Szjt. 40. §-ának (1) bekezdése szerint már nyilvánosságra hozott zenemű nyilvános előadásához e hozzájárulást megadottnak kell tekinteni, ha a művelődési miniszter által megállapított díjat lerótták. A szerzői jogi törvény végrehajtása tárgyában kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (a továbbiakban: Szjt. V.) 29. §, valamint a Szerzői Jogvédő Hivatal létesítéséről szóló 106/1952. (XII. 31.) MT rendelet 1. §-ának (3) bekezdése és 10. §-ának bekezdése előírja, hogy ezt az összeget a Szerzői Jogvédő Hivatal részére kell megfizetni, amely szerv annak behajtása érdekében, saját személyében, mind perben, mind peren kívül eljárhat.
A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése a bizonyítást annak a félnek teszi kötelezettségévé, akinek érdekében áll, hogy a bíróság valamely körülményt valónak fogadjon el. Ezért az alperesnek a törvény idézett rendelkezéseire alapított fizetési kötelezettsége beállását a felperesnek kellett alátámasztania.
A fellebbezési eljárásban a peres felek között abban a kérdésben bontakozott ki a jogvita, hogy az alperes közönségtől elzárt területen elhelyezett rádiójának kiszűrődő hangja a jogosulatlan felhasználás fogalmát kimeríti-e. A felperes fellebbezésében alkalmazott „kihallatszott” szóhasználatának egyszerű nyelvi értelmezéséből ugyanis az következik, hogy a vevőkészülék elválasztott helyre történő telepítését már nem tette vitássá. A kérdés elbírálásánál abból kellett kiindulni, hogy az Szjt. V. 10. §-a értelmében felhasználásnak az a folyamat értékelhető, mely a művet vagy annak részletét a nyilvánossághoz közvetíti.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a büfé dolgozói, mint belső zárt kollektíva számára működtetett rádiókészülék kiszűrődő hangjai sem a vendégek szórakoztatásának, sem a forgalom növelésének, sem a jövedelem fokozásának céljait nem szolgálják. Ezért az elhangzó művek nyilvánosságra hozatalának és jogosulatlan felhasználásának nem minősíthető. E bizonytalanságra utal az is, hogy a felperes ellenőre az adatszolgáltatási lapon a zenefelhasználás időbeli terjedelmére vonatkozó rovatokat nem töltötte ki, amely annak tartalmát ugyancsak aggályt keltővé tesz.
Az alperes az első írásbeli fizetési felhívás alkalmával, az ellen távbeszélőn tiltakozott. Ez a bizonyítás felperest terhelő kötelezettségét megerősítette, melynek érdekében újabb helyszíni szemle megtartása és a tények ismételt rögzítése vált szükségessé. Erre azonban nem került sor.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes követelését nem tudta bizonyítani, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával helybenhagyta.
A felperes a 106/1952. (XII. 31.) MT rendelet 15. §-a alapján a személyes illetékmentesség kedvezményét élvezi, ezért a pervesztés miatt őt terhelő kereseti és fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. Egyéb költségekről a fellebbezési eljárásban nem kellett rendelkezni. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 015/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás