PK BH 1993/23
PK BH 1993/23
1993.01.01.
A sajtó-helyreigazításként közzétenni kért válaszlevelet terjedelmes volta ellenére helyreigazítási kérelemként kell elfogadni [Ptk. 79. § (1) bek.; Pp. 345. § (3) bek.; PK 14. sz.].
A felperes leszállított keresetében perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy az alperes magazin 1992. január 28-án megjelent számában a felperesről közölt cikkel kapcsolatban az alperes a perre okot adott, hiszen a helyreigazítást csak a kereset benyújtása után közölte, és megelőzőleg értékelhető módon nem tájékoztatta a felperest helyreigazítási kérelme teljesítéséről.
Az elsőfokú bíróság helyt adva a keresetnek, kötelezte az alperes kiadóját, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperest képviselő ügyvédi iroda pénztárába 16 500 forint felperesnek járó perköltséget és az államnak külön felhívásra 12 000 forint le nem rótt kereseti illetéket. Az ítélet indokolása szerint az alperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján azért köteles perköltséget fizetni, mert a felperes által igényelt helyreigazítást csak a keresetindítás után közölte, és a per elhárítására a szóbeli ígéret a helyreigazítás közzétételére nem volt megfelelő.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérve az ítélet megváltoztatása mellett a felperes keresetének az elutasítását. Ebben arra hivatkozott, hogy a felperes végül is leközölt válaszlevele nem felelt meg a helyreigazítási kérelem feltételeinek, így - amennyiben keresetét a helyreigazítás tekintetében fenntartott volna - azt a bíróságnak megfelelő helyreigazítási kérelem hiányában el kellett volna utasítania. Az alaptalan keresetindításra tekintettel az alperest nem lehet perköltségben marasztalni.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.
A fellebbezés részben alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes okot adott a perre, így a leszállított keresetnek megfelelően köteles a perköltséget megfizetni.
Téves az alperesnek az a védekezése, hogy a felperes által eljuttatott helyreigazítási kérelem alapján nem lett volna köteles a sajtó-helyreigazítást közzétenni, vagy arra nem lett volna képes. A felperes úgynevezett válaszlevele tartalmazza mindazokat a tényállításokat és kijelentéseket, amelyeket sérelmesnek tartott. Önmagában az, hogy a válaszlevél terjedelmes, még nem jelenti azt, hogy sajtó-helyreigazítási kérelemként ne lenne elfogadható. Az alperes e kérelem alapján megállapíthatta volna, hogy mely tényállításokat tart valótlannak a felperes, és ennek keretei között helyreigazíthatta volna korábbi cikkét. Egyébként az a tény, hogy az alperes a válaszlevelet végül is közzétette, utalt arra, hogy azt közzétételre alkalmasnak tartotta [Ptk. 79. § (1) bek., Pp. 345. § (3) bek., PK 14. sz.].
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperesnek a helyreigazításra vonatkozó szóbeli tájékoztatása a határidőhöz kötött keresetindítás elhalasztására még nem szolgálhatott alapul. A felperes jogai biztosítása érdekében az alperes nem megfelelő eljárása következtében indította meg keresetét. Az alperes tehát a perindításra okot szolgáltatott. A perben a felperes csak azért szállította le keresetét, mert a perindítás után jogos igénye kielégítést nyert. Erre tekintettel helytállóan marasztalta az elsőfokú bíróság az alperest a perrel okozott költségek megfizetésére.
Tévedett az elsőfokú bíróság azonban, amikor a felperesnek az ügyvédi képviselettel kapcsolatban felmerült perköltségét 16 500 forintban határozta meg. Az ítélet hozatalakor már hatályos 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján, mint meg nem becsülhető perértékű polgári peres ügyben, legfeljebb ötezer forint állapítható meg ügyvédi munkadíjként. Miután a per különösen bonyolult ügynek nem tekinthető a (3) bekezdés alapján, a munkadíj megemelésére lehetőség nincsen, a felperes pedig a 2. § alapján költséget nem számolt fel. Mindebből következik, hogy a felperest az ügy elsőfokú viteléért 5000 forint ügyvédi munkadíj illeti meg perköltségként.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 005/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás