PK BH 1993/231
PK BH 1993/231
1993.04.01.
Biohumusz és humuszt termelő giliszta előállítására és értékesítésére kötött szerződés teljesítésével kapcsolatos jogvita elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 207. § (1) bek., 302. § a) pont, 303. § (1) bek., 312. § (3) és (6) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 417. § (1) bek., 419. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felperesnek 300 000 Ft tőke és járulékai megfizetése iránti keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a peres felek között 1989. október 6. napján biohumusz előállítása és értékesítése céljából létrejött szerződésben az alperes, mint termeltető, szervező és szolgáltató kisszövetkezet nem vállalt kötelezettséget a felperesi termelő által előállított biohumusz és humuszt termelő giliszta szaporulatának az átvételére, ennek folytán nem követett el szerződésszegést, amikor a felperes részéről szerződésszerűen felajánlott - a termék átvételére vonatkozó - szolgáltatást nem fogadta el. Kiemelte, hogy a piaci értékesítési nehézségek miatt az alperestől nem várható el, hogy átvegye a felperestől a biogiliszta szaporulatát, amely jelenleg gyakorlatilag értéket nem képvisel.
Az ítélet megváltoztatása és a kereseti kérelem szerinti döntés meghozatala végett a felperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy az 1989. október 6. napján az alperestől megvásárolt 200 000 db biogiliszta szaporulata 1990. év augusztusában 1 900 000 db volt. A szerződéskötéskor átvett gilisztával együtt a gilisztaállománya 2 100 000 db-ot tett ki, ebből 2 000 000 db átvételét ajánlotta fel az alperesnek 3 m3 biohumusszal együtt. Miután az alperes a teljesítést 1990. év folyamán nem fogadta el, gyakorlatilag a giliszta további szaporításával már nem foglalkozott, erre tekintettel a gilisztaállománya 1991. év augusztusában 800 000 db-ra csökkent. A termelés abbahagyása miatt jelenleg mindössze 150 000 db gilisztával és 4 m3 humusszal rendelkezik. A fellebbezési tárgyaláson a keresetét akként pontosította, hogy a követelt 300 000 Ft 1 900 000 db giliszta 285 000 Ft és 4 m3 humusz 15 000 Ft értékének felel meg.
Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását annak helyes indokai alapján. Álláspontja szerint a szerződéskötést követően kialakult értékesítési nehézségekre tekintettel nem kötelezhető a biogiliszta átvételére. A kedvezőtlen piaci helyzet következtében keletkezett veszteséget nem lehet kizárólag reá áthárítani. Változatlanul arra hivatkozott, hogy a biohumuszt hajlandó a felperestől a szerződésben kikötött áron átvenni.
A fellebbezési eljárásban fellépő ügyész a másodfokú tárgyaláson módosított indítványban kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperesnek a kereset szerinti marasztalását.
A felperes fellebbezése részben alapos.
Az iratoknál elfekvő megállapodás tanúsága szerint a peres felek 1989. október 6. napján termékértékesítési szerződést kötöttek egymással, melyben vállalták, hogy biohumusz előállítása és értékesítése céljából 3 évig együttműködnek. A termeltető vállalta, hogy biztosítja a termelő részére a biohumusz előállításához szükséges termelőeszközöket, termelési technológiát, a felperes pedig kötelezte magát az előírt technológia szerinti termelésre. A szerződés 2. pontjában a termeltető alperes kötelezte magát, hogy a termelő által előállított biohumuszt, valamint a humuszt termelő giliszta szaporulatát értékesítés céljából a kikötött áron átveszi. A szerződésben rögzítették a felek, hogy amennyiben a jelzett árak jelentősen eltérnek a napi piaci áraktól, az átvétel külön egyeztetett áron történik. A szerződés 4. pontjában az alperes kikötötte a termékre az elővásárlási jogát.
A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.
A jogvita elbírálásnak alapjául szolgáló szerződés 2. pontjában a termeltető alperes mennyiségi meghatározás, illetve kikötés nélkül vállalkozott az előállított biohumusz, valamint a giliszta szaporulatának az átvételére. Ez a szerződési kikötés a szövegezésből kitűnően nyilvánvalóan a termelő által megtermelt teljes mennyiségre vonatkozott, ilyen értelemben tehát a mennyiség meghatározása a szerződésben megtörtént. A megrendelő alperes a perbeli megállapodás létrejöttét megelőzően több termelővel kötött hasonló szerződést, a felperes által előállítandó biohumusz mennyiségével és a szerződéskötéskor megvásárolt 200 000 db giliszta szaporulatának várható mértékével tisztában kellett lennie, amikor minden korlátozás nélkül vállalt kötelezettséget a termék átvételére.
A felek által kikötött és a szerződés 4. pontjában rögzített elővásárlási jog nem érinti az alperes átvételi kötelezettségét, és nem változtat a mezőgazdaságitermék-értékesítési szerződés tartalmán, mely szerint a felperes kötelezettsége a termék átadása, az alperesé pedig annak átvétele és az ellenérték megfizetése [Ptk. 417. § (1) bekezdése]. A szerződés rendelkezései szerint a megrendelő a termék átvételét nem tagadhatja meg. A piaci helyzet kedvezőtlen alakulása pedig önmagában nem jogosítja fel az alperest a termék átvételének megtagadására.
A perbeni esetben az alperes a felperes által szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadta el, késedelembe esett, megszegte a szerződésben vállalt átvételi kötelezettségét [Ptk. 417. § (1) bekezdése és Ptk. 302. § a) pontja]. A Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján felel a felperesnek a szerződésszegés folytán bekövetkezett káraiért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 303. § (1) bekezdése]. Az alperes ilyen kimentési okot a perben bizonyítani nem tudott. Köteles lett volna ugyanis gondoskodni arról, hogy a szerződéses kötelezettségeit saját értékesítési nehézségei esetén is teljesíteni tudja (külföldi, belföldi piacon történő értékesítés megkísérlése stb.). A megfelelő előrelátás hiánya miatt mutatkozó nehézségei a vétkességének a kimentésére nem alkalmasak. Miután a teljesítés az alperes hibájából vált lehetetlenné, a felperes jogosult követelni az ellenszolgáltatást, valamint az ezt meghaladó kárát [Ptk. 312. § (3) bekezdése].
A felperest az elszámolás keretében tehát megilleti - az alperes részéről történő kiadás fejében - a 150 000 db giliszta és 4 m3 biohumusz 27 000 Ft-os ellenértéke, valamint az átvételre felajánlott és időközben elpusztult 1 750 000 db giliszta 140 000 Ft-os ellenértéke.
A biogiliszta értéke az értékesítési nehézségek miatt a szerződéskötéskor megállapított ellenértékhez képest számottevő mértékben csökkent. A felek közötti megállapodásból folyó együttműködési kötelezettség a másodfokú bíróság álláspontja szerint kiterjed a közös kockázat viselésére is, erre tekintettel a termék árában időközben bekövetkezett nagymértékű változás következményeit mindkét fél köteles viselni. A biogiliszta ellenértékét a másodfokú bíróság 0,08 Ft/db-ban állapította meg; egyéb perekből szerzett hivatalos tudomása szerint ugyanis a biogiliszta gyógyszer-alapanyagként felhasználható, ilyen célra értékesíthető 0,08 Ft/db áron. A körülményekben bekövetkezett lényeges változásokra hivatkozással egyébként az alperes is kérhette volna a bíróságtól a szerződésnek az átvételi ár tekintetében történő módosítását (Ptk. 241. §-a).
A felperes kártérítési követelésével kapcsolatban a másodfokú bíróság az alábbiakat emeli ki.
A Ptk. 419. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel az alperest terheli az a - biogiliszta elpusztulásából származó - kár, ami amiatt következett be, hogy az alperes a felperes előzetes írásbeli értesítése ellenére nem vette át a felajánlott állatszaporulatot. A kár mértékét a másodfokú bíróság az elpusztult gilisztaállomány ellenértékében határozta meg (0,08 Ft/db).
Miután az alperes hibájából bekövetkezett károkozás következményeinek az esetleges csökkentése a felperes anyagi helyzetét meghaladó ráfordítási költségeket igényelt volna, a felperes terhére kármegosztás alapjául szolgáló önhiba nem állapítható meg, annál kevésbé, mert a biogiliszta-állomány további, bizonytalan ideig tartó fenntartásával kapcsolatos kiadások az adott esetben meghaladták volna a teljes állomány értékét (Ptk. 340. §-a).
Az előadottakra tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében megváltoztatta, és 167 000 Ft-ot meghaladóan a keresetet elutasította, kötelezve a felperest a birtokában levő biogiliszta és biohumusz kiadására [Ptk. 312. § (6) bekezdése]. (Főv. Bír. 56. Pf. 27 667/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás