PK BH 1993/232
PK BH 1993/232
1993.04.01.
Zeneművek ún. kisjogos előadása címén fennálló tartozások elszámolásának szempontjai [Ptk. 290. § (1) bek.; 1969. évi III. tv. (Szjt.) 3. §, 13. §, 40. §; 9/1969. (XII. 29.) MM r. (Szjt. V.) 29. §; 33/1989. (XII. 9.) MM r.].
Az alperes III. osztályú besorolású eszpresszót üzemeltet. A Szerzői Jogvédő Hivatal felperes ellenőre által 1991. február 12. napján felvett - az alperes által aláírt - adatszolgáltatási lap szerint az üzletben, egész évben 1 db televízió vevőkészülék működött.
A felperes 1992. szeptember 21. napján előterjesztett keresetében 4525 forint tőke, ennek 1991. március 30-tól a kifizetésig járó törvényes mértékű kamat, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium javára azonos összegű bírság és perköltség fizetésére kérte kötelezni az alperest. Követelését arra alapította, hogy az alperes a televízió útján szolgáltatott nyilvános zene után 1991. első félévére a szerzői jogdíjat felszólítás ellenére nem fizette meg. Elismerte, hogy azonos jogcímen fennálló, de későbbi időre szóló kötelezettségeinek eleget tett.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását indítványozta. Azzal védekezett, hogy 1992. október 1-jén 9200 forintot, majd 1992. október 13-án további 7360 forintot adott postára a felperes részére, és ezzel túlfizetésbe került.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt illetékről nem rendelkezett. Úgy foglalt állást, hogy az alperes fizetési kötelezettségének még a kereset benyújtása előtt eleget tett, ezért a keresetben megjelölt időszakra tartozása nem áll fenn, és e vonatkozásban a perre okot sem adott.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben annak a per főtárgyára vonatkozó elutasító rendelkezését nem támadta, de kérte az alperes perköltségben marasztalását. Rámutatott, hogy az üzemeltető későbbi fizetési kötelezettségeit teljesítette, de a per tárgyává tett időszakra fennállott tartozását csak a kereset benyújtása után, 1992. október 13-án fizette meg.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Fellebbezés hiányában a Pp. 228. §-ának (3) bekezdése értelmében jogerőre emelkedett az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet elutasító rendelkezése.
A fellebbezés megalapozott.
A fellebbezés keretében az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de jogi álláspontjával és az alkalmazott jogkövetkezménnyel a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet. A perben nem vitás tényállás szerint az alperes az általa üzemeltetett „egyéb” településkategóriába sorolható helységben elhelyezkedő III. osztályú besorolású eszpresszóban 1 db televízió vevőkészüléket működtet egész évben. Azt sem vitatta, hogy ennek alapján a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) 13. §-ának (1) és (3) bekezdései, valamint 40. §-ának (1) bekezdése, továbbá a végrehajtása tárgyában kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 29. §-ának előírásai folytán a felperes részére szerzői jogdíjat köteles fizetni, melynek mértékét a 33/1989. (XII. 9.) MM rendelet 1. számú melléklete szerint kell meghatározni.
A fellebbezési eljárásban a felek között abban a kérdésben bontakozott ki a jogvita, hogy az alperes által különböző időpontokban megfizetett jogdíjakat mely időszakra kellett elszámolni, és ebből következően az 1991. első félévére fennállott tartozása kiegyenlítettnek volt-e tekinthető. Abból kellett kiindulni, hogy az Szjt. 3. §-a értelmében alkalmazásra kerülő Ptk. 290. §-ának (1) bekezdése értelmében, amennyiben a kötelezettnek a jogosulttal szemben több tartozása áll fenn, és a teljesítés valamennyinek a fedezésére nem elegendő, azt elsődlegesen a kötelezett rendelkezése, ennek hiányában pedig felismerhető szándéka szerint kell elszámolni. Az alperes az általa hivatkozott átutalások alkalmával semmilyen jognyilatkozatot nem tett, ezért annak rendeltetését illetően feltehető szándékát kellett vizsgálni. Ennek során arra kellett figyelemmel lenni, hogy a kereset benyújtása előtt az alperes a felperes 1991. július 5-én kelt 4600 forint összegű számlájára 1991 júliusában 4600 forintot, majd az 1992. január 24-én kelt 4525 forint összegű számlájára 1992. február 10-én 4525 forintot fizetett. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint e befizetések idejéből és összegéből az tűnik ki, hogy az alperes mindkét esetben a leszámlázott későbbi tartozását kívánta kiegyenlíteni, tehát azok nem számolhatók el korábbi időszakra. További teljesítésre viszont már csak a kereset benyújtása után került sor, így a perben követelt összeg megfizetése is csak ekkor történhetett. Ebből viszont az következik, hogy az alperes a perre okot adott, ezért nem alkalmazható javára a Pp. 80. §-a (1) bekezdésének a perköltség fizetése alól mentesítő rendelkezése. Emiatt annak viseléséről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésében írt általános szabályok szerint kellett dönteni, melynek alapján mind a felperes jogi képviseletének kiadásait, mind a felperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt kereseti illetéket reá kellett hárítani.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésének alkalmazásával megváltoztatta. Ezáltal a felperes kizárólag perköltséget támadó fellebbezése sikerre vezetett. Emiatt a Pp. 239. §-ára utaló szabálya folytán a jogorvoslati eljárásban is irányadó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperest marasztalni kellett a pernek ebben a szakaszában felmerült költségeiben is. Ez a felperes képviseletével felmerült kiadásokban, valamint a személyes illetékmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illetékben jelölhető meg. Tekintettel arra, hogy a jelen esetben a perköltség - mint járulék - olyan önálló fellebbezés tárgya, melynek értéke pontosan meghatározható, a jogorvoslati illeték kiszámítása során nem alkalmazható az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 48. §-a (1) bekezdésének e) pontja. A törvény idézett rendelkezése ugyanis olyan esetre nézve tartalmaz szabályokat, amikor a jogorvoslat kizárólag a határozat indokolását vagy egyéb meg nem határozható értékű rendelkezését támadja. A pontosan kiszámítható összegű perköltség tekintetében azonban az említett feltételek egyike sem áll fenn, ezért ilyen esetben az 1990. évi XCIII. tv. 48. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt általános szabályok szerint kell eljárni. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 251/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás