PK BH 1993/237
PK BH 1993/237
1993.04.01.
A hirdetményi kézbesítés feltételeinek vizsgálata gyermek-elhelyezési perben [Pp. 101. § (1), (2) bek., 96. § (4) bek.; 1986. évi 14. tvr.-tel kihirdetett egyezmény 1. és 16. cikke].
A peres felek házastársak voltak, házasságukból 1985. július 20-án Klaudia utónevű gyermekük született. A bíróság az előző perben a felek házasságát felbontotta, és a gyermeket az anyánál helyezte el. A házasság felbontása után a felek életközösséget létesítettek, és 1987. augusztus 19-én Mária Gina nevű gyermekük született, akire vonatkozóan a felperes apai elismerő nyilatkozatot tett. A peres felek a gyermekekkel együtt Németországban éltek, a felperes ott dolgozott. 1991 májusában a felperes a gyermekekkel együtt Magyarországra költözött.
1992. június 1. napján a felperes keresetlevelet nyújtott be a városi bírósághoz, amelyben a két kiskorú gyermek nála történő elhelyezését kérte. Előadta, hogy a gyermekekről ő gondoskodik, az alperes a gyermekek iránt nem érdeklődik. A keresetlevélben a felperes az alperest ismeretlen helyen tartózkodóként tüntette fel azzal, hogy az alperes utolsó ismert magyarországi lakcíme Gy.-ben B. u. ... sz. volt.
A keresetlevél alapján a városi bíróság felhívta a felperest annak igazolására, hogy mi volt az alperes utolsó belföldi lakóhelye, továbbá annak igazolására, hogy az alperes jelenleg ismeretlen helyen tartózkodik. Felhívta, hogy kérje hirdetményi idézés elrendelését, és előlegezzen ügygondnoki díjat. Ezt követően a felperes bejelentette, hogy az alperes utolsó ismert lakcíme: Gy.-ben B. u. ... sz., és elnöki letétbe helyezett 2000 Ft ügygondnoki díjat.
Bár külön kérelem a hirdetményi idézésre és ügygondnok rendelésére nem történt, a városi bíróság 1992. augusztus 14. napjára tárgyalást tűzött ki, az alperes részére ügygondnokot rendelt, és elrendelte a hirdetményi idézést. Az alperest a gy.-i címről is idézni rendelte. Ez utóbbi idézés „ismeretlen” jelzéssel érkezett vissza. Elrendelte a bíróság az idéző végzésnek a helyi bíróságon, valamint a Gy.-i Polgármesteri Hivatalnál történő kifüggesztését, tanukat idézett és környezettanulmányt szerzett be.
Az 1992. augusztus 14-i tárgyalásra az idéző végzésnek a kifüggesztéséről szóló értesítések nem érkeztek vissza, a bíróság azonban érdemben tárgyalt, tanukat hallgatott meg, ismertette a beszerzett környezettanulmányt és a nevelési tanácsadói szakvéleményt, majd határozathirdetésre tűzött ki határnapot. A bíróság augusztus 19-én hirdetett ítéletet - erre az időre beérkezett az önkormányzattól az idéző-végzés kifüggesztésének igazolása -, és ítéletében a Klaudia és Mária Gina nevű gyermekeket a felperesnél helyezte el. Ez az ítélet fellebbezés hiányában 1992. szeptember 14-én jogerős lett.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 101. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint hirdetmény útján kell előterjeszteni a kézbesítést - egyebek között akkor is -, ha a fél tartózkodási helye ismeretlen. A (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy hirdetményi kézbesítést a bíróság csak a fél kérelmére és csak az annak alapjául szolgáló ok valószínűsége esetében rendelhet el. Bár a jogszabály nem tartalmaz tételes rendelkezést arra vonatkozóan, hogy mikor valószínűsíthető a fél ismeretlen helyen tartózkodása, a bírói gyakorlat általában megkívánja a lakcímtudakozást és mindenekelőtt a hirdetményi idézést kérő fél részletes meghallgatását arra vonatkozóan, hogy milyen ismeretei vannak az általa ismeretlen helyen tartózkodóként feltüntetett személyről. A bíróság mindezt elmulasztotta, és nem élt a Pp. 96. §-ának (4) bekezdésében írt lehetőséggel sem, amely szerint gyermek elhelyezése iránti perben is elrendelheti a bíróság a rendőrség megkeresését az ismeretlen helyen tartózkodó alperes felkutatására.
Ezen eljárások lefolytatását azért sem lehetett volna mellőzni, mert már a keresetlevélben előadottak aggályt keltettek abban a vonatkozásban, hogy az alperes lakcíme nem ismert. Nevezetesen a felperes maga adta elő, hogy hosszabb időn keresztül az alperessel együtt élettársi kapcsolatban élt Németországban, és velük egy lakásban éltek a gyermekek is. A németországi lakcím megjelölését meg kellett volna követelni.
De aggályos volt a felperesi előadás azért is, mert a keresetlevélben az alperes utolsó magyarországi címeként más adatokat közölt, mint később az 1992. július 3-i beadványában. Ezen ellentétet tisztázni kellett volna annál is inkább, mert a felperes maga úgy nyilatkozott, hogy az utolsó lakcímként megjelölt gy.-i cím az alperes anyjának lakása. Az alperes anyja nevének és címének ismeretében a kirendelt ügygondnoknak is módja lett volna az alperes tartózkodási helye iránt megkísérelni a tájékozódást.
Eljárási szabálysértést követett el ezért a városi bíróság, amikor az alperes ismeretlen helyen tartózkodásának valószínűsítése nélkül rendelt el hirdetményi idézést, és rendelte ki a Pp. 74. §-ában foglaltak szerint az ügygondnokot. Ezen eljárási szabálysértés folytán valójában az alperes részvétele nélkül folyt le a per, és így nem kerülhetett sor a helyes tényállás megállapítására sem. Amennyiben ugyanis a bíróság a Pp. 101. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint jár el, úgy az alperes tartózkodási helye ismertté vált volna, mint ahogy a felek között a kerületi bíróság előtt folyt másik eljárás során is a bíróság megkeresésére a rendőrség felkutatta az alperes németországi tartózkodási helyét, és közölte a pontos címet. De rendelkezésre állott az alperes lakcíme egy nem peres eljárásban is, amelyet az Igazságügyi Minisztérium és B. M. (jelen per alperese) indítottak B. I. ellen a perbeli két gyermeknek a hágai nemzetközi egyezmény alapján az anyához való visszavitele elrendelése érdekében.
A Gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló egyezménynek - kihirdetve az 1986. évi 14. tvr.-tel - az 1. cikkében meghatározott célja az, hogy biztosítsa a bármelyik szerződő államban jogellenesen elvitt vagy ott elrejtett gyermekek azonnali visszajuttatását, valamint azt, hogy a gyermek feletti felügyelet, illetve a láthatás gyakorlására szolgáló jogot a többi szerződő államban ténylegesen tiszteletben tartsák. Ennek maradéktalan érvényesülése érdekében az egyezmény az abban szabályozott eljárásnak olyan elsőbbséget biztosít, hogy ezen eljárás megindítását követően a szülői felügyeleti jog érdemét illetően igazságügyi, vagy államigazgatási szervek döntést nem hozhatnak, amíg az Egyezmény szerinti eljárásban nem születik határozat (16. cikk). Ehhez képest a bíróságnak a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti jelen perben azt is vizsgálnia kellett volna - szabályos eljárás esetén -, hogy az Egyezmény alapján jogerős határozat hozatalára került-e sor, és annak végrehajtása megtörtént-e.
Az előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a városi bíróságot további eljárás lefolytatására utasította [Pp. 274. § (3) bekezdése]. Az új eljárás során figyelemmel kell lenni a Pp. 101. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra, amely szerint, ha az ismeretlen helyen tartózkodással kapcsolatos előadott tények valótlannak bizonyulnak, és a fél erről tudott, vagy kellő gondosság mellett tudhatott volna, a hirdetményi kézbesítés és az azt követő eljárás érvénytelen, a felet pedig a felmerült költségben és ezen felül pénzbírságban (120. §) is el kell marasztalni. (P. törv. II. 21. 317/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás