KK BH 1993/259
KK BH 1993/259
1993.04.01.
I. A törvény az alapítvány alapító okiratát írásba foglaláshoz köti, nem ír elő azonban minősített okirati formát; a jogi személy nevében aláírásra a jogi személy képviselője jogosult [Ptk. 74/A. § (1) bek. és 29. § (3) bek.].
II. Nem kifogásolható, ha az alapító zárt alapítvány megszűnése esetére az alapító okiratban úgy rendelkezik, hogy vagyona visszakerül az alapítóhoz; nyílt alapítvány esetén joggal való visszaélésnek minősül az a rendelkezés, amely szerint a csatlakozással megnövelt vagyon az alapító tulajdonába kerül [Ptk. 74/E. § (5) bek. és 5. § (2) bek.].
A részvénytársaság az 1992. május 6-án kelt alapító okirattal és 4 millió forint induló tőkével hozta létre a v.-i szociális alapítványt. Az alapítvány nyitott, melyhez külföldi és magyarországi magán- és jogi személyek is csatlakozhatnak. Az alapító okirat 11. pontja szerint az "alapítvány határozatlan időre alakul, megszűnése esetén vagyona az alapítót, illetve annak jogutódját illeti meg. " Az alapítvány bejegyzését P. I.-né dr., a megyei önkormányzat jogtanácsosi irodájának jogtanácsosa, meghatalmazás csatolása nélkül kérte.
A megyei bíróság az alapítványt nyilvántartásba vette.
A legfőbb ügyész a jogerős végzés ellen törvényességi óvást nyújtott be. A törvényességi óvás részben alapos.
A törvényességi óvásban kifejtettek szerint a Ptk. 74/A. §-ának (1) bekezdése értelmében jogi személy alapító okiratban alapítványt hozhat létre. Ennek az okiratnak azonban meg kell felelnie a bíróság előtt felhasználható okiratokra vonatkozó jogszabályi előírásoknak. A jogi személy alapító által létesített alapítvány esetében az alapító okirat akkor tekinthető a jogszabály által megkívánt formában elkészítettnek, ha az a jogi személy képviseletére jogosult személy cégszerű aláírásán kívül a jogi személy pecsétjét is tartalmazza. Ebben az esetben hiányzik a cégszerű aláírás és a pecsét. Így az alapító okiratot érvényes okiratként a bíróság nem fogadhatta volna el.
A Ptk. 74/A. §-a értelmében alapítvány alapító okiratban hozható létre. A Ptk. 199. §-a úgy rendelkezik, hogy az egyoldalú nyilatkozatokra - ha a törvény kivételt nem tesz - a szerződésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A szerződés alakjára vonatkozóan a Ptk. 217. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy jogszabály a szerződésre meghatározott alakot szabhat. A 218. § (2) bekezdés szerint, ha az írásbeli alakot jogszabály rendeli és a szerződő fél nem tud, vagy nem képes írni, a szerződés érvényességéhez közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat szükséges. A Ptk. 74/A. §-ának (1) bekezdése - azzal, hogy az alapítványt létrehozó egyoldalú nyilatkozat alakjára vonatkozóan előírja az alapító okiratba foglalást - az okirat megjelölésből következően az alapítvány létrehozását egyszerű írásba foglaláshoz köti, de nem írja elő a minősített okiratba foglalást. A Ptk. 199. §-a alapján alkalmazandó 218. § (2) bekezdés szerint pedig teljes bizonyító erejű magán- vagy közokiratba foglalás csak akkor szükséges, ha az alapító nem tud vagy nem képes írni. A jogi személy által tett nyilatkozatra a Ptk. 29. §-ának (3) bekezdése irányadó. Eszerint jogi személy nevében aláírásra a jogi személy képviselője jogosult. Egyéb feltételt a Ptk.-nak a jelen esetben alkalmazandó előírásai nem tartalmaznak.
Az alapítvány nyilvántartásba-vételét P. I.-né dr. jogtanácsos kérte. Az alapítvány nyilvántartásba-vételi iratai között nem szerepel jogi képviselő részére adott meghatalmazás. A kérelemhez az alapító a meghatalmazását nem csatolta, és a kérelemben arra sem utalt, hogy általános meghatalmazása lenne. A bíróság a jogi képviselő jogosultságát a bírósági nyilvántartásba-vétel előtt nem vizsgálta. A törvényességi óvás elbírálás során a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljáró elsőfokú bíróság megszegte a Pp. 72. §-ában előírtakat, ez azonban a Pp. 274. § (3) bekezdésben szabályozott olyan eljárási szabályszegés, amely az ügy elbírálására lényeges kihatással nem volt.
Az alapító okirat 11. pontja úgy rendelkezik, hogy az alapítvány megszűnése esetén az alapítói vagyon az alapítót, vagy annak jogutódját illeti meg. Ez az alapítói kikötés azonban a Ptk. 74/A. §-ának (3) bekezdésében foglaltakba ütközik a törvényességi óvásban kifejtettek szerint. Az alapító az alapítvány megszűnése esetére az alapító okiratban rendelkezett az alapítói vagyon felhasználásáról, olyan kikötés azonban, mely szerint a vagyon visszaszáll az alapítóra, az alapítvány burkolt visszavonásának tekinthető, s így a Ptk. 74/A. §-a (3) bekezdésének rendelkezését sérti, ennél fogva ilyen kikötés nem tehető.
A Legfelsőbb Bíróság az alapítónak az alapítvány megszűnése esetére vonatkozó vagyoni rendelkezéseivel kapcsolatosan szükségesnek tartja az alábbiak kifejtését is.
A Ptk. 74/E. §-ának (5) bekezdése értelmében a megszűnt alapítvány vagyonát - az alapító okirat eltérő rendelkezése hiányában - a bíróság hasonló célú alapítvány támogatására köteles fordítani. A Ptk. nem tartalmaz kifejezett előírást arra vonatkozóan, hogy az alapító - az alapító okiratban - milyen eltérő rendelkezést tehet, így nem tiltja azt sem, hogy az alapítvány megszűnése esetére úgy rendelkezzen, hogy a megmaradt vagyon az alapítót illeti meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az alapító az alapítvány megszűnése esetére korlátozás nélkül, kizárólag saját érdekeit szem előtt tartva rendelkezhet a vagyon felhasználásáról. Az alapító okiratban meghatározott tartós közérdekű célra vagyontömeget különít el a saját vagyonából, erről lemond, amikor a bíróságtól kéri az alapítvány nyilvántartásba vételét. A jogi szabályozás az alapítói vagyon rendeléséhez adózási és pénzügyi kedvezményeket kapcsol.
A Ptk. 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. A Ptk. 5. §-ának (1) bekezdése szerint a törvény tiltja a joggal való visszaélést. A (2) bekezdés alapján joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen, ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne.
A bíróságnak vizsgálnia kell ezért, hogy az alapító okiratnak az alapítvány megszűnése esetére a vagyon felhasználásáról szóló rendelkezése nem valósít-e meg joggal való visszaélést. Általában nem minősíthető visszaélésnek, ha az alapító zárt alapítvány megszűnése esetére rendelkezik úgy, hogy a megmaradt vagyont vissza kell juttatni az alapítóhoz. Nyílt alapítvány esetében a joggal való visszaélés megállapítható, és ezért törvénysértő, ha az alapító okirat úgy rendelkezik, hogy az alapítvány megszűnése esetén a csatlakozásokkal növelt vagyont az alapítónak kell átadni. Ebben az esetben is az alapító csak az általa nyújtott vagyoni hozzájárulásra tarthat igényt, jóhiszemű joggyakorlás esetén.
A Ptk. 74/A. §-ának (1) bekezdése tartós közérdekű célra létrehozandó alapítványról szól. A közérdekűség követelményét is sérti, ha az alapító mögöttes szándéka a csatlakozók hozzájárulásának megszerzése és saját vagyonának gyarapítása. Ezért a nyilvántartásba vételkor a bíróságnak az alapító okirat erre vonatkozó rendelkezését mérlegelnie kell. Bármilyen jó szándék is vezérelte az alapítót a közérdekű célú alapítvány létrehozásakor, az alapítvány alapító okiratának 11. pontja a törvényes követelményeknek nem felel meg.
A Legfelsőbb Bíróság a fenti indokok alapján a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése szerint az elsőfokú bírósági nyilvántartásba vételt elrendelő végzést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során a kérelmező által benyújtott alapító okirat olyan módosítását kell elősegíteni, hogy az alapítvány megszűnésére vonatkozó rendelkezése is megfeleljen a Ptk. vonatkozó előírásainak. Ellenkező esetben az alapítvány bírósági nyilvántartásba vételét meg kell tagadni. (K. törv. 25 338/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás