27/1993. (IV. 29.) AB határozat
27/1993. (IV. 29.) AB határozat1
1993.04.29.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi előírás alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának megszüntetéséről és a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány létesítéséről rendelkező 117/1992. (VII. 29.) Korm. rendelettel módosított, a képzőművészet, az iparművészet, a fotóművészet és az ipari tervezőművészet egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 83/1982. (XII. 29.) MT rendeletnek a művészeti alkotóközösségekre vonatkozó 7—11. §-ai alkotmányellenesek, ezért ezeket a rendelkezéseket megsemmisíti.
A megsemmisített rendelkezések e határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételével vesztik hatályukat.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának megszüntetéséről és a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány létesítéséről rendelkező 117/1992. (VII. 29.) Korm. rendelettel (a továbbiakban: Rm.) módosított, a képzőművészet, az iparművészet, a fotóművészet és az ipari tervezőművészet egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 83/1982. (XII. 29.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 8. § (1) bekezdése, valamint 11. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Egytv.) 1. §-ának második mondatát, 14. § (1) bekezdését, valamint 16. § (2) bekezdésének d) pontját, s ezáltal a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdését sérti, hogy a művészeti alkotóközösségek létesítésének jóváhagyására, valamint tevékenységük törvényességi felügyeletére a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak van hatásköre.
Az indítványozó az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével ellentétesnek tekintette, hogy a R. nem tartalmaz rendelkezést a művelődési és közoktatási miniszternek az alkotóközösséget feloszlató döntésével szembeni jogorvoslatról.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőre alapozta.
1. Az Alkotmány 63. §-a megállapítja:
,,(1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni.
(2) Politikai célt szolgáló fegyveres szervezet az egyesülési jog alapján nem hozható létre.
(3) Az egyesülési jogról szóló, valamint a pártok gazdálkodásáról és működéséről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.''
Az egyesülési jog az alapvető jogok körébe tartozik, ezért az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint e jogra vonatkozó szabályokat is csak törvény állapíthatja meg. Az Alkotmány idézett 63. § (3) bekezdése pedig az egyesülési jogról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatát kívánja meg. Az egyesülési jog gyakorlására, illetve az e jog gyakorlásával létrehozható egyesület (a törvényi szóhasználattal a továbbiakban: társadalmi szervezet) alapítására, szervezetére, működésére, felügyeletére és megszűnésére vonatkozó alapvető rendelkezéseket az Egytv. tartalmazza.
Az Alkotmánybíróság a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában felhívta a figyelmet arra, hogy ,,nem mindenfajta összefüggés az alapjogokkal követeli meg a törvényi szintű szabályozást. Valamely alapjog tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is. Közvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendő a rendeleti szint is''. Nagy fontosságú új állásfoglalásként fogalmazta meg az Alkotmánybíróság a 4/1993. (II. 12.) AB határozatában azt is, hogy ,,ott, ahol az Alkotmány valamely alapjogról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatát írja elő, a minősített többség követelménye nem az illető alapjog bármely törvényi szabályozására vonatkozik, hanem csakis az adott alkotmányi rendelkezés közvetlen végrehajtásaként megalkotott törvényre. Ez a törvény az illető alapjog érvényesítésének és védelmének irányát határozza meg. Valamely alapjogról szóló törvényhez minősített többség előírása nem zárja ki, hogy az illető alapjog érvényesítéséhez szükséges részletszabályokat egyszerű többségű törvény határozzon meg. Az Alkotmány előírása szerint minősített többséggel megalkotott törvényt egyszerű többséggel hozott törvénnyel módosítani nem lehet''.
Az Alkotmány 35. § (2) bekezdésének harmadik mondata szerint a Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes. A R.-nek az indítvánnyal támadott, a művészeti alkotóközösségekre vonatkozó szabályozása alkotmányosságának megítélése szempontjából szükséges összevetni a R.-t az Egytv.-nek az egyesülési jog korlátaira, az egyesületalapítás rendjére, az egyesület jogi személyiségének keletkezésére, az egyesület felügyeletére és megszűnési módozataira vonatkozó rendelkezéseivel. Mellőzhetetlen továbbá az Egytv. 23. §-ának, valamint a R.-nek és az azt módosító Rm.-nek együttes vizsgálata is. Az Egytv. 23. §-a ugyanis megállapítja: ,,Az e törvény hatálybalépése előtt külön jogszabály alapján létesített, illetőleg működő társadalmi szervezetek tevékenységére, szervezetére és felügyeletére e jogszabályok módosításáig vagy hatályon kívül helyezéséig a korábbi, rájuk vonatkozó jogszabályok rendelkezései az irányadóak.'' Az alkotóközösségről mint sajátos társadalmi szervezetről rendelkező R.-t az 1992. október 1-jén hatályba lépett Rm. módosította. Az Egytv. idézett 23. §-ából tehát az következik, hogy 1992. október 1-jét követően az alkotóközösségekre vonatkozó szabályozásnak is meg kell felelnie az Egytv. előírásainak. Az Egytv. 23. §-ához fűzött miniszteri indokolás kifejezetten utal is arra, hogy az önkéntes tagságon és önkormányzati elven alapuló, tehát ,,kényszertársulásnak'' nem minősülő szervezetekre vonatkozó, kifejezetten társadalmi szervezetről rendelkező jogszabályokat felül kell vizsgálni és összhangba kell hozni az egyesülési jogról szóló törvénnyel. Bár e kötelezettség teljesítésére az Egytv. határidőt nem határoz meg, azt azonban a 23. § kifejezi, hogy az ilyen tárgyú jogszabály módosítása után ,,a külön jogszabály alapján létesített vagy működő társadalmi szervezet tevékenységére, szervezetére és felügyeletére'' vonatkozóan nem lehet irányadó a különjogszabályi rendezés, hanem csakis az egyesülési jog érvényesülését átfogó igénnyel rendelkező egyesületi törvény. A kapcsolódó rendelkezések figyelembevételével az egyesülési jognak az Egytv.-n kívüli szabályozása tekintetében a következők állapíthatók meg:
a) a pártok munkahelyi szerveződésére, gazdálkodására, valamint megszűnésére külön törvény vonatkozik;
b) a szakszervezetekre és a munkavállalói érdekképviseletekre az Egytv. 11. §-ának rendelkezései nem terjednek ki;
c) a Polgári Törvénykönyv VI. fejezetének 7. címe az Egytv.-vel összhangban tartalmazza az egyesületekre, valamint az egyéb társadalmi szervezetekre mint jogi személyekre vonatkozó rendelkezéseket;
d) az Egytv. a Kormányt csupán arra hatalmazza fel, hogy a társadalmi szervezetek gazdálkodó tevékenységével kapcsolatos rendelkezéseket — a pártok kivételével — meghatározza;
e) az Egytv. 25. §-a szerint ,,A fegyveres erők és a fegyveres testületek tagjaira vonatkozóan, az egyesülési jog gyakorlásának feltételeit és módját a szolgálati szabályzat határozza meg''.
Az előbbiek nem zárják ki azt, hogy a Kormány vagy a miniszter a saját hatáskörébe tartozó tárgykörökre vonatkozóan, természetesen a jogszabályok hierarchiájának tiszteletben tartásával az egyesülési jogot és az egyesületeket érintő rendeletet alkosson.
,,Az egyesülési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását. Az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van arra, hogy másokkal szervezeteket, illetőleg közösséget hozzon létre vagy azok tevékenységében részt vegyen.'' E törvény 2. § (2) bekezdése az egyesülési jog korlátairól rendelkezik. Eszerint az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti az Alkotmány 2. § (3) bekezdését (tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására), nem valósíthat meg bűncselekményt és bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.
Az R. 7. § (1) bekezdése szerint a művészeti alkotóközösségbe a tagok önkéntes társulással tömörülhetnek. E rendelkezésnek az Rm.-mel történt módosítását megelőző szövege szerint ,,a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának (a továbbiakban: Művészeti Alap) tagjai önkéntes társulással képző- és ipar-, fotóművészeti és ipari tervezőművészeti alkotóközösségbe (a továbbiakban: alkotóközösség) tömörülhetnek''. E rendelkezés révén tehát az alkotóközösség exkluzív szervezetnek minősült, hiszen tagjai csak a Művészeti Alap tagjai közül kerülhettek ki. Az a körülmény, hogy az egyesülési jog mindenkit megillető szabadságjog, nem zárja ki, hogy az Alkotmány és az Egytv. alapján nem tiltott célra létrehozott egyesület alapítói alapszabályukban az egyesület céljához és jellegéhez igazodó (szakmai, tudományos, művészeti stb.) minősültségi adottságokat határozzanak meg az egyesületi tagság feltételeiként. Az Egytv. 23. §-ában és 25. §-ában foglalt kivételektől eltekintve azonban kizárólag törvény határozhatja meg az egyesülési jog gyakorlásának feltételeit. Megjegyzendő azonban, hogy az Rm. a Magyar Köztársaság Művészeti Alapját megszüntette és a jogutódjaként létrehozott Magyar Alkotóművészeti Alapítványra nem ruházta át az alkotóközösségekkel kapcsolatos jogköröket.
3. A R. 7. § (2) bekezdése szerint ,,Az alkotóközösség célja a tagok művészi tevékenységének támogatása, tevékenységük tárgyi feltételeinek (pl. műtermek, művészettechnikai eszközök) biztosítása, valamint a tagok műveinek forgalomba hozatala''. E rendelkezés önmagában nem alkotmányellenes. Tekintettel azonban az Egytv. 23. §-ának már értékelt és a R.-re vonatkoztatott rendelkezésére, valamint arra, hogy az Egytv. 3. és 6. §-a értelmében a társadalmi szervezet célját alapszabályában kell meghatározni, az alkotóközösség céljának jogszabályi meghatározása ellentétessé vált az Egytv. említett rendelkezéseivel.
4. Az Egytv. meghatározza az egyesület létrehozásának alapvető szabályait is. Rendelkezéseiből az is kitűnik, hogy az egyesülési jog alapján alakult társadalmi szervezet fogalmi ismérve az önkéntesség, az önkormányzati elven alapuló demokratikus működés, az alapszabályban meghatározott közös célra alakulás, a nyilvántartott tagság, az egyesületi cél elérése érdekében szervezett közös tevékenység.
Az egyesülési jog hazai törvényi szabályozottságának sajátos tartalmi vonása és értéke nyilvánul meg abban, hogy a bíróság nem csupán védelmet nyújt e közösségi szabadságjog gyakorlásához, hanem egyéb tárgyú szakszerű és elfogulatlan döntéseivel is közreműködik az egyesülési jog alkotmányos és törvényes érvényesítésében. Ennek érdekében írja elő az Egytv. 4. §-a — a 23. § rendelkezéseitől eltekintve — kivételt nem engedő általános szabályként hogy: ,,A társadalmi szervezet megalakulását követően kérni kell annak bírósági nyilvántartásba vételét. A társadalmi szervezet nyilvántartásba vétele nem tagadható meg, ha alapítói az e törvényben előírt feltételeknek eleget tettek. A társadalmi szervezet a nyilvántartásba vétellel válik jogi személlyé''. Az Egytv. 4. §-ának utolsó mondatával egybehangzóan állapítja meg a Ptk. 58. § (2) bekezdése is, hogy ,,Az egyesület a nyilvántartásba vételével válik jogi személlyé''. Az Egytv. 15. §-a szerint: ,,(1) A társadalmi szervezetet a székhelye szerint illetékes megyei bíróság, illetőleg a Fővárosi Bíróság (a továbbiakban együtt: bíróság) veszi nyilvántartásba. (2) A nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet a társadalmi szervezet képviseletére jogosult személy nyújtja be. A kérelemhez csatolni kell az alapszabályt és az alakuló gyűlés jegyzőkönyvét. (3) A bíróság a nyilvántartásba vételről nemperes eljárásban soron kívül határoz. A bíróság a nyilvántartásba vételről szóló határozatot megküldi az ügyészségnek''. E rendelkezésekből kitűnik, hogy az Egytv. tiszteletben tartva az egyesülési jog szabadságjog jellegét, egyrészt kizárja az egyesületalapítás állami jóváhagyását, másrészt az egyesület jogi személyiségét alapító állami nyilvántartásba vételre nem közigazgatási szervet, hanem a független bíróságot jogosítja fel. A R. vizsgált rendelkezései alkotmányosságának megítéléséhez nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az Egytv. 11. § (3) bekezdése szerint a társadalmi szervezet ügyintéző és képviseleti szerveit az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában titkos szavazással kell megválasztani. A 15. § (4) bekezdése pedig azt is előírja, hogy ha a társadalmi szervezet képviseletére új személy lesz jogosult, azt a bíróságnak be kell jelenteni.
Az Egytv. 5. §-a szerint az egyesülési jog alapján olyan közösség is létrehozható, ,,amelynek működése nem rendszeres, vagy nincs nyilvántartott tagsága, vagy e törvényben meghatározott szervezete''. Az ilyen szerveződés azonban nem minősül társadalmi szervezetnek és jogi személyiséggel sem rendelkezik.
A R. 10. §-ának első fordulata szerint az alkotóközösség jogi személy, létesítéséhez azonban a R. 8. § (1) bekezdése a Művelődési és Közoktatási Minisztérium jóváhagyását követeli meg. E § (2) bekezdése szerint ,,A jóváhagyás csak akkor tagadható meg, ha az alkotóközösség tervezett tevékenysége jogszabályba ütközik''. Az Egytv. és a R. említett rendelkezései összevetéséből megállapítható, hogy a R. az alkotóközösség létrehozását közigazgatási szerv jóváhagyásához köti, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium jóváhagyásával létrehozott alkotóközösséget pedig bírósági nyilvántartásba vétel mellőzésével ruházza fel jogi személyiséggel. A R. 10. §-a azt is megállapítja, hogy az alkotóközösség mint jogi személy képviseletét a vezető (művészeti vezető) vagy a taggyűlés által megbízott más tag látja el. A vázoltak alapján a R. 8. §-a és 10. §-a ellentétesek az Egytv. 4. §-ával, 11. § (3) bekezdésével, valamint 15. §-a (1), (2) és (3) bekezdésével, ezért alkotmányellenesek.
5. A R. 9. §-a a következőket tartalmazza:
,,(1) Az alkotóközösség legfőbb szerve a taggyűlés. Az alkotóközösség működését — a 8. § (1) bekezdés szerinti jóváhagyás után — akkor kezdheti meg, ha alapszabályát a taggyűlés elfogadta.
(2) Az alapszabálynak tartalmaznia kell:
a) az alkotóközösség szervezeti felépítését és működési feltételeit,
b) a tagsági viszony keletkezésére és megszűnésére, a tagok jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseket''.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint alkotmányellenes a R. 9. §-a is, mert
a) az Egytv. 3. § (4) bekezdése alapján a társadalmi szervezet alapszabályát már az alakulási eljárás összetevőjeként meg kell állapítani az alapító tagoknak,
b) az alkotóközösség alapszabályának kötelező tartalmi elemei között a R. nem jelöl meg több olyan tárgykört, amelyről az Egytv. 6. és 7. §-a szerint az alapszabályban feltétlenül rendelkezni kell.
6. Az Egytv. megállapítja az egyesületek ügyészi felügyeletének szabályait és a bíróságnak az egyesületekkel összefüggő egyéb hatáskörét. E törvény 14. § (1) bekezdése a következőket írja elő.
,,A párt kivételével a társadalmi szervezet működése felett az ügyészség a reá irányuló szabályok szerint törvényességi felügyeletet gyakorol. Ha a működés törvényessége másképpen nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat.'' Az Egytv. a társadalmi szervezet törvényes működésének biztosítása érdekében szükséges állami döntések meghozatalát, nevezetesen a társadalmi szervezet tagjai, valamint az ügyész által indított perek lefolytatását — tekintettel arra, hogy az ilyen eljárás az egyesülési jog, mint alapvető szabadságjog gyakorlásába való állami beavatkozást jelent — garanciális okokból ugyancsak a megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe utalja [16. § (1) bekezdés]. Az Egytv. a törvénysértések súlyosságához és jellegéhez igazodó döntési lehetőségeket biztosít a bíróság számára. Ennek megfelelően az ügyész keresete alapján a bíróság a társadalmi szervezet törvénysértő határozatát megsemmisítheti, szükség esetén új határozat hozatalát rendelheti el, a működés törvényességének helyreállítása céljából összehívhatja a társadalmi szervezet legfelsőbb szervét. Ha ezek az eszközök kevésnek bizonyulnak, vagy várhatóan nem hoznák meg a kívánt eredményt (,,ha a társadalmi szervezet működésének törvényessége másképpen nem biztosítható'') a bíróság felfüggesztheti a társadalmi szervezet tevékenységét, illetve ellenőrzésére felügyelőbiztost rendelhet ki. A bíróság az ügyész keresete alapján a társadalmi szervezetet feloszlatja, ha a társadalmi szervezet működése sérti az Alkotmány 2. § (3) bekezdését (tevékenysége a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására irányul), bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást valósít meg, illetve mások jogainak és szabadságának sérelmével jár [16. § (2) bekezdés a)—d) pont]. Ugyancsak a megyei (fővárosi) bíróság jogosult megállapítani a társadalmi szervezet megszűnését, ha legalább egy éve az nem működik vagy tagjainak száma tartósan az Egytv. által megkívánt létszám (legalább tíz fő) alatt van [16. § e) pont].
Az Egytv. 17. §-a a társadalmi szervezet közigazgatási felügyeletét a következők szerint teszi lehetővé: ,,Ha a társadalmi szervezet olyan tevékenységet végez, amelyet jogszabály feltételhez köt vagy egyébként szabályoz, e tevékenység felett, a tevékenység szerint hatáskörrel rendelkező állami szerv a hatósági ellenőrzésre vonatkozó szabályok alkalmazásával felügyeletet gyakorol.''
A R. a művelődési és közoktatási miniszter számára nem hatósági szakfelügyeletet, hanem az alkotóközösség valamennyi tevékenységére kiterjedő általános felügyeleti jogot biztosít, amely a R. 11. § (3) bekezdésében foglaltak szerint az alkotóközösség feloszlatását is lehetővé teszi. A R.-nek az indítványozó által kifogásolt 11. § (3) bekezdése szerint ugyanis ,,Ha az alkotóközösség tevékenysége jogszabályba vagy az alapszabályba ütközik, a művelődési és közoktatási miniszter az alkotóközösséget feloszlathatja''. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az egyesülési jog mint alapvető szabadságjog érvényesülését és ezáltal az Egytv. 14. § (1) bekezdését, 16. § (2) bekezdésének d) pontját és 17. §-át sérti a R. 11. § (3) bekezdése, mivel azt írja elő, hogy az alkotóközösséget a művelődési és közoktatási miniszter feloszlathatja. A R.-nek ez a rendelkezése a művelődési és közoktatási miniszternek az egyesülési jog érvényesülését korlátozó olyan súlyos beavatkozási lehetőséget biztosít, amelyet az Egytv. szerint kizárólag az illetékes megyei (fővárosi) bíróság is csak az ügyész keresete alapján, és csak az Egytv.-ben részletesen meghatározott feltételek valamelyikének vagy mindegyikének fennállása esetén tehet meg.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a R. 11. § (3) bekezdését is alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette. Alkotmányellenes és ezért megsemmisítésre szorult a R. 11. § (1) bekezdése is, amely szerint ,,Az alkotóközösség működését tagjai — az alapszabályban meghatározottak szerint — vagyoni hozzájárulásukkal biztosítják''. Ez az általános rendelkezés ugyanis nem biztosítja azt, amit az Egytv. kifejezetten előír, nevezetesen, hogy ,,A társadalmi szervezet tartozásaiért saját vagyonával felel. A tagok — a tagdíj megfizetésén túl — a társadalmi szervezet tartozásaiért saját vagyonukkal nem felelnek''.
7. Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntése megalkotásakor tekintettel volt a következőkre is.
Az Alkotmány 70/G. § (1) bekezdése szerint ,,a Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát...''. Az Alkotmánybíróság a 4/1993. (II. 12.) AB határozatában megerősítette azt a már több határozatában kifejtett állásfoglalását, amely szerint ,,a véleménynyilvánítási szabadság az alapjogok hierarchiájában ... megkülönböztetett helyet foglal el''. A 30/1992. (V. 26.) AB határozat pedig azt is kinyilvánította, hogy ,,tágabb értelemben a véleménynyilvánítási szabadsághoz tartozik a művészi, irodalmi alkotás szabadsága és a művészeti alkotás terjesztésének szabadsága'' is. Mindezek alapján tehát a művészeti élet szabadságát kiemelkedő alkotmányos védelem illeti meg.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a művészeti élet szabadságát is sérti az, hogy a művészeti alkotótevékenységet folytató személyek által létrehozandó társadalmi szervezet létesítéséhez a Művelődési és Közoktatási Minisztérium jóváhagyása szükséges, és e szervezet felett közigazgatási szerv olyan általános felügyeletet gyakorol, amelynek keretében az egyesülési jog alapján létrehozott társadalmi szervezetet feloszlathatja. A R. 8. § (1) és (2) bekezdése, valamint 11. § (3) bekezdése tehát az Alkotmány 70/G. §-ában foglalt előírásba is ütközik.
8. A R. ,,Művészeti Alkotóközösségek'' cím alatt található 7—11. §-ainak elvégzett alkotmányossági vizsgálata alapján az Alkotmánybíróság a R. értékelt §-ainak egyetlen kivétellel valamennyi rendelkezését alkotmányellenesnek találta. Ez a 11. § (2) bekezdésében szereplő rendelkezés így hangzik: ,,Az alkotóközösség megszűnéséről a taggyűlés dönt''. Az Alkotmánybíróság a R.-nek a művészeti alkotóközösségekre vonatkozó valamennyi egyéb rendelkezését alkotmányellenesség miatt megsemmisítette és ezáltal az alkotóközösségekre mint társadalmi szervezetekre az Egytv. rendelkezései alkalmazandók, a R. 11. § (2) bekezdésének az Egytv. 12. §-a hasonló tárgykörre vonatkozó d) pontjába egyébként nem ütköző megállapításának hatályban maradása tehát a R.-ben okafogyottá vált. Ezért, valamint az összefüggések miatt is a 11. § (2) bekezdését a R.-nek e határozat rendelkező részében megjelölt alkotmányellenes §-ai részeként az Alkotmánybíróság ugyancsak megsemmisítette.
9. Az indítványozó az alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmében azt is kifogásolta, hogy a R. nem biztosít jogorvoslati lehetőséget a művelődési és közoktatási miniszternek az alkotóközösséget feloszlató döntésével szemben.
Mivel az Alkotmánybíróság a R.-nek a művészeti alkotóközösségekre vonatkozó előírásait a rendelkező részben foglaltak szerint az előbbiekben megfogalmazott indokolással megsemmisítette, a művelődési és közoktatási miniszternek az alkotóközösséget feloszlató döntése elleni jogorvoslat hiányával összefüggő indítványi kérelmet érdemben nem vizsgálta.
Dr. Ádám Antal s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 1497/B/1992/2.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás